Mivel most már a taláros testület e döntését is papíron tudhatjuk, nyugodtan tágíthatjuk a kört, s bíztathatjuk azon építőmunkásokat, akik a múlt héten még szenvedtek a bűntudattól, amikor kerülgették a Madarász utca északi legvégén lévő három fát, vágják csak ki mindet. Sőt, nyugodtan vonják kérdőre a növényeket, milyen jogon nőttek oda vagy száz éve, ahol most markoló és zúzó gépek készítik elő Angyalföld legújabb irodaházának alapozását. De az Emberibb Parkolásért Mozgalom Egyesület se gondolja, hogy győzhet is csak azért, mert úgy gondolja, jogosan kér felszámolási eljárást a Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft. ellen, mivel az egy éve nem hajlandó kifizetni egy autósnak a bíróság által jogerősen megítélt perköltségét. A következő körben ugyanis nem a kft-t, hanem éppen az egyesületet számolják fel, de csak azt követően, hogy deresre húzták, felnégyelték, pellengérre állították. Az egyesület képes volt ugyanis olyanokat állítani múlt heti közleményében, hogy a parkolási társaság azért, hogy elkerülje a parkolási per jogerős elvesztését, inkább visszavonta az autóssal szembeni keresetét.
Az Emberibb Parkolásért Mozgalom Egyesület miért gondolja, hogy valamikor is igaza lehet csak azért, mert odaáll a vétlen autós mellé. A Centrum nevű másik parkolási társaság is röhögve adja el a legabszurdabb követelését is újabban például az Intrum Justitia nevű cégnek, amelyik Magyarországon így jó eséllyel járatja le anyacégét, amelyik Európa vezető adósságbehajtójaként hirdeti magát. Majd elkopik a vállalkozás jó hírneve, ha kiderül, cseppet pontatlan a mai állításuk atekintetben, hogy partnerük segítségével öt évvel ezelőtt az I. kerület egyik lakójának talán még egy mikulás csomagra is sikerült szert tennie annak ellenére is, hogy 20 éven át kínos precizitással mindig a lakása előtt parkolta le járművét. Fizessen a gaz polgár a tettéért, azért, 60 hónappal ezelőtt is volt képe haza autózni, megszokott helyén leparkolni, s egy kanyi vasat sem bedobni az automatába azon az alapon, hogy mint addig és azután is, helybéli lakósnak minősítette őt is a helyi önkormányzat. De ez kevés érv akkor, ha a Centrum és az Intrum úgy találja, hogy 2007 elején megfeddi a gaz autóst 2002-es tettéért. A Centrum-ügyfél akár még perelhetne is, ellenfelét pontosan úgy mentik majd fel, ahogyan felmentették az október 23-i tüntetés-feloszlatás során a rendőrség által szabálysértőnek, bűnt elkövetőnek vélelmezett ártatlanul verekedő, vétlenül dobáló, az utca tárgyait kedvesen tönkre tevő honfitársakat. Honfitársakat, akik be is jelentették, kártérítést követelnek, s tették bizonyára éppen úgy, mint a parkoló cég is, amelyik dicséretes igyekvéssel fogja elkoboztatni ingó és ingatlan vagyonát minden olyan autósnak, akit parkolóőre vétkesnek kiáltott ki az elmúlt fél évtizedben, cseppet felülbírálva az illető lakhatáshoz való jogát.
Ez utóbbi eset precedens is. Mert hát hová jutna a világ, ha azt gondolhatná bármely zöldfülű, neveletlen magánember, hogy igaza lehet egy vállalat ellenében. A vállalatnak, az intézménynek ugyanis igaza van éjjel és nappal, esőben és hóban, mindig, mindenütt, mindenki ellen. Ebből nem lehet engedni, ezért testületileg küzdeni kell. Mint például az egészségügyben, ahol ugyancsak hiába töketlenkedik miniszter meg kapcsolt államtitkár átszervezéssel, reformmal, ésszerűsítéssel. A páciensnek sosem volt, sosincs, soha nem lesz igaza, ha a hivatal - ezúttal az egészségügyi intézmény - úgy akarja. Az pedig úgy akarja. Mint a múlt héten is, amikor az a diagnosztikai egység valahol a VI. kerületben, amelyik cseppet a beutaló kórházat, kevésbé cseppet az alig több mint 80 éves pácienst meggyőzte, úgy működik, mint ahogyan egy egészségügyi reformon már átesett intézménynek működnie kell. Perc pontosan magához rendelte az adó- és tébéjárulékfizetésben több évtizedes gyakorlattal rendelkező polgárt. Az meg odament az előírt 12 óra 20 percre, hogy aztán 14 óra 20 percig étlen, szomjan, orvosi értelemben ellátatlanul üldögéljen egy széken. És teljesen igaz is volt a VI. kerületi intézménynek, hiszen nem most, hanem csak majd egyszer lesz igaz, hogy az egymással is versengő biztosítók kegyeltjével - annyi mint a pácienssel - nem szórakozhatnak a két órás tétlenségre kárhoztatással, tekintettel arra, hogy azt a két órát egyetlen egy biztosító sem fogja kifizetni neki. De most, a biztosítómentes világban csak egy igazság van. Látszatra ugyan reformszerű precizitással rendeli be időre a fizető vendéget az intézmény, ám ódivatú stílusban tanítja móresre abban a két órában, amelyikben a beteg haldoklásán kívül semmi más nem történik. Az egészségügyi intézménynek így is, úgy is igaza van, no meg pénze is, csak nem vallja be, hogy ráterheli a páciens - és jóvoltából az OEP, végül pedig a központi költségvetés - "számlájára" a két órás pluszrezsit. De ha kell, akkor legközelebb már három órát fizettet ki, a további 60 percet pedig arra használják fel, hogy a Molnár-Horváth duó ellen tüntessenek és kiabáljanak, s jó magyar egészségügyi szokás szerint érdemi ellenjavallat nélkül világgá kürtöljék: nem jó, amit ezek itt csinálnak.
#page#
Nem is a Molnár-Horváth duó lesz az a páros, amelyik a világhálón táncra perdül. Nem, nem kerülnek abba az állapotba, amilyenbe a kormányfő még az előző ciklusban. De úgy sem járnak, mint a két rendőr a minap a titkos rendőr kamerája előtt. Az utóbbiak állítólag a legyőzött madárinfluenza - vagy az elfogyasztott rántott csirkecomb - tiszteletére kezdtek bele a csűrdöngölősbe, melyet a titkos kolléga az örökkévalóságnak rögzített, tett fel a hálóra, meg gondoskodott arról, hogy az újévi bombázás- és szökőár-hiánytól egyformán szenvedő nemzetközi tévés hírműsoroknak legyen valami csemegéjük. A múlt hétre bölcs jogászok segédletével kiderítették, hogy a rendőr is rophatja, nincs az a szabály, amelyik kirekesztené őket az örömláttatásból. Nos, hát ez nem fordulhat elő az egészségügyi kormányzat vezetőivel, lévén tőlük a változatlanságnak, a közpénzek előre bekódolt exponenciálisan növelésének a hívei a levegőt is megtagadják, így aztán a lábukat sem tudják majd emelni, nem hogy táncra perdüljenek a kamera előtt. Emellett egy racionális, saját romjain újjá épülő egészségügyről sem tanácsos nyilvánosan megnyilatkozniuk, mert különben a két rendőr győzelmi tánca esetükben is igaz lesz, csak éppen nem a Molnár-Horváth páros lejti majd, hanem a reszkető páciensek millióit meglévő és új félelmekben tartó régi módi orvosi kar tagjai.
Ez az egészségügyi egyet előre kettőt hátra stílus riaszthatta meg David Beckhamet is a múlt héten, amikor eldöntötte, hogy nem a Fradiba, hanem a Los Angeles Galaxy nevű csapatba igazol át. Így megússza azt a herce-hurcát, amely a budapesti sportorvosi vizsgálatok során várna rá. Nem kell tehát elmennie a sportkórházba, ahol még megérkezése előtt kiteszik a táblát: az alkalmassági vizsgálat a tüntetés, átszervezés és effélék miatt szünetel. Az FTC-ben különben sem lenne túl jó helye ennek a Beckham nevű pacáknak, legalább három okból. Először, mert állítólag elég jól tud focizni, másodszor, mert ebből is következően viszonylag ismert káder a stadionok háza táján, harmadszor, mert bár túlságosan is nős, mégis van egy kis megtakarított pénze talán még a Fradit is képes lenne megvenni belőle. A Kadafi-gyerek pár évvel ezelőtti Fradi-vásárlási kórságának elmúlása óta ezen specialitások - a focitudás, a szakmájában ismertség, a fizetőképesség - nem divatosak az FTC körül legyeskedőknél.
Gyanús, ha valaki ért a focihoz, bajt hozhat a házra, ha többet is tudnak róla, mint a kocsmai becenevét, s ha meg még pénze is van, akkor mi a bánatot keres az Üllői úton. Egy pénzt, hírnevet, nyilvánosságot, fociismeretet is hozni képes David Beckham kategóriák momentán nem kószálnak Budapesten, akik azonban igen, azok közlemény kibocsátására késztették a klubot. A múlt héten például ilyenre: "Az FTC elnöksége sajnálattal vette tudomásul, hogy Rácz Gábor nem jelent meg az elsősorban őmiatta csütörtökre összehívott elnökségi ülésen. Az elnökség azonban továbbra is várja Rácz Gábor ajánlatát a FTC ZRt.-ben történő befektetési szándéka tárgyában, ugyanakkor szerencsésnek tartaná, ha ez immár írásbeli alakot öltene. Az ajánlat tekintetében az FTC kívánatosnak tartja továbbá, hogy az konkrét összeget és konkrét célokat tartalmazzon, a hozzá kapcsolódó, megfelelő garanciarendszerrel. Az elnökség a közvetlen tárgyalások híve, nem tartja szerencsésnek, hogy több személy Rácz Gábor úr nevében, rá hivatkozva tesz az FTC-t érintő - többnyire negatív hangvételű, és a valóságnak nem megfelelő tartalmú - nyilatkozatokat. Az FTC elnöksége kéri Rácz Gábor urat, hogy tegyen meg mindent, hogy a kommunikáció közvetlenül történjen közte és az elnökség, illetve a klub elnöke között. A szerdai nap során az elnökség egyes tagjai és Rácz Gábor úr között folytatott beszélgetés során nyilvánvalóvá vált, hogy a Rácz Gábor úr nevében korábban nyilatkozó személyek valótlanságot állítottak, amikor 2006. decemberében meghatározott pénzösszeg ügyvédi letétbe helyezéséről nyilatkoztak a sajtónak. Az FTC elnöksége egyhangúan és kategorikusan elhatárolódik a Rácz Gábor úr nevében fellépő közvetítők további valótlan tartalmú állításaitól, az elnököt és egyes elnökségi tagokat sértő, őket hazugnak nevező megnyilatkozásaitól. E közvetítőket felkéri, hogy a jövőben tartózkodjanak korábbi magatartásuktól, ellenkező esetben az FTC jogi lépéseket lesz kénytelen megtenni."
Nagyon halkan kérdezzük csak, az ugyan rendben van, hogy pénzt megint nem látott a Fradi, de vajon Rácz Gábort látott-e valaki az elnökség tagjai közül?
Az FTC most már abba is belement - okkal -, hogy a klub rendes tagjai mellett lehessenek rendes taggá csak folyamatában váló hívei is, akik ezer forintos részleteket befizetve araszolnak előre. Más pályán éppen fordítva történnek a dolgok. Vannak, akik éppen most fizették be az utolsó tagdíjukat, aztán pedig végképp kiaraszolnak, esetleg ők maguk lesznek azok, akik be is zárják a kaput. A Centrum Párt ez a süllyedő, kapitányától megváló hajó. A pártelnök - aki lehet, hogy ő volt maga a párt is - bizonyára jó példát mutatott, tényleg befizette az utolsó tagdíjat, majd közleményben hozta a világ tudomására: vége, Kupa Mihály többé nem pártember és nem pártelnök, a politikusból ismét közgazdász lesz, aki - gondoljuk - a párfegyelem követelményeitől mentesülve ismét dupla elánnal szól bele a nagy dolgokba. Beleszól? Ha éppen nem beletenyerel. Pénzügyes szakemberek sürögnek-forognak mostanság, van, aki megkaphatja a jegybankelnök megüresedő helyét, van, aki beleülhet abba a székbe, amelyikben a kinevezendő MNB-elnök üldögélt addig, a központi bankban pedig amúgy is akadnak felszabaduló alelnöki tisztségek. Az egykoron pénzügyminiszter, a múlt hét óta párton kívül Kupa Mihálytól pedig kitelik, hogy a centrumot centrális bankra cseréli - s ez egy akkora hírnek ígérkezik, hogy illik is inni rá egyet.
