Megtalálták az autóbuszt és ez igazán nagyszerű. Fő jellemzője az volt a járműnek a múlt héten, hogy hó alá került. Ezért aztán elküldték a helyi hivatásos megtalálókat, hogy keressék meg. De ez nem sikerült, mert a hó eltakarta a járművet, s az út menti dombocskát nem lehetett minden kétséget kizáró módon busznak nézni. Szerencsére letudtuk az idei telet, mely a múlt héten elkezdődött és szinte be is fejeződött, s meglehet, a hivatásos megtalálók ezen a héten a többi dombocskának már bottal üthetik a nyomát, mivel leolvadt róluk a hó és saját kerekeiken hazagurulnak. A lényeg, hogy beírhatjuk a naptárunkba, 2005-ben is volt telünk, havunk, a fővárosi autó- és kutyalábrongáló hivatalos szervek pedig elsózhatták a vételezett sót. Némelyek nemzetgazdasági számtanba is belefeledkeztek, kiderítve, a hideg meg a hó költséges buli, az egyhetes telet is így érdemes elkönyvelni. Az év többi, 51 hetében - amikor nincs igazi zimankó meg esténkénti és személyenkénti 2800 forintjával ellapátoltatott hó -keresnek a közterületfenntartók. Úgy, mint a veszteséges kereskedések, amelyek szombaton és vasárnap nyernek is valamit, akkor ugyanis zárva tartanak.
Igazi tél meg hó hiányában könnyebben tetten érni a beleérző polgár az autósok autósait, a taxisokat. A beleérző polgár nem volt rest olvasni az És hasábjain a prágai főpolgármester álruhás mutatványáról. A kacarászó publicistával együtt csodálkozott: a csehek Demszkyje taxisokkal vereti át magát, hogy megtudja, milyen átvertnek lenni. Már ez is elég volt az áthalláshoz, ám az egyetlen havas héten az egész magyar - értsd: budapesti - sajtó ezt még meg is toldhatta a szinte városházi hírrel: legyen egységesen fuvarölő a tarifa, a kilométerenként 240 forint már az a mérték, amely megóvja az utast az átveréstől. Körülbelül egy eurót kell kérni starthelyzetben, s elmarad a start. Nincs, nem lesz utas, de olasznak álcázott, palira vehető cseh Demszky sem.
Utas másmilyen sincs. A davosi típusúból akad a legkevesebb a pesti utcán. No nem azért, mert elutaztak Davosba, a világgazdasági fórumra, tehát nincsenek itthon, hanem azért, mert nem utaztak el a svájci hegyek közé. Talán mert leesett a hó. Nem ott, hanem itt. Így aztán nem kockáztattak, a csöbörből vödörbe mintájára a pesti hóból a davosi hóba állapot sem egészséges honi kormányzati körökben. S mert az informatikai miniszter a múlt héten egyébként is valahol Ázsiában flangált, nem akadt kormányzati tényező, aki, amelyik videó konferencia vonalat épített volna fel a Davosban csücsülő világ és kis, ám havas hazánk között. Úgy, ahogyan azt tette az ugyancsak behavazott francia államfő, aki bizonyára éppen úgy nem nélkülözte a párizsi informatikai minisztert, mint a világnak szánt imázsteremtő, imázsmegtartó mondanivalót: a svájci Alpok kellős közepén ezért láttak, meg hallották a fizikailag amúgy távol lévő francia szónokot.
Ahhoz nem fér kétség, hogy a világgazdasági fórumon nem kell csőre tölteni az adópolitikai gyorstüzelőt, ráérnek hát olajárról meg más globális turpisságokról csevegni. Nem így a mijeink, itt együttes erővel keresendő a tavaly májusban unióssá vált áfa még mindig hibádzó százegynéhány milliárdja. Majd ráakad a mi fiskális minisztériumunk, de amint a havas utakon hóbuckává vált buszt nem találó tűzoltóknak, a tárcánál is idő kell a jó munkához. És türelem, meg lelkesítő időkitöltés, melyhez közlemény is dukál. A múlt héten ilyen: "Várjuk javaslataikat az adózás ésszerűsítésére" címmel hirdette meg a Pénzügyminisztérium az össznépi mozgalmat. Az adórendszer akadálymentesítésére, a "gubancok" kiiktatására gyűjtik az utca emberének interneten beküldött ötleteit. Örömmel jelentjük, a zuglói Gizella utca emberét ugyancsak a múlt hét végén felleltük, ötletét pedig már láttuk is az interneten - biztos, ami biztos, elküldjük a József nádor térre, legyen csak meg nekik. A Gizella utcai akadálymentesítők szerint jó lenne, ha az szja kulcsa évi 3 millió forintos jövedelemhatárig 18 százalék, e fölött pedig, 34 százalék lenne, s az alanyi kör bővülne az egyéni vállalkozókkal. Sőt, a Gizella utcaiak a szociálpolitikai elemeket kivennék a József nádor téri fiúk kezéből, s átvinnék az Arany János utcába, mert ott meg a szociális ügyekkel foglalkoznak - miniszteriális szinten.
A busszal töltött hókupac és az "adógubanc" nem minden, a múlt héten némelyek a fészekrakás miatt is lázas keresgélésbe kezdtek, de ők meg pénzkupacot nem találtak. Csak gondgubancot. Meg is írta egyikük a [email protected] címről, igaz, se nem a József nádor térre, a Pénzügyminisztériumba, se nem a Vigadó utcába, az Országos Lakás- és Építési Hivatalba. Hanem ez utóbbi elnökének címezve, de levélkéjükkel a Piac és Profitot eltalálva. Íme: "üzenem Borsi László Úrnak, hogy költözzön be ötven négyzetméteres lakásba két gyerekkel és mondja el, milyen érzés egy lyukban lakni. Mert szerintem ez az. Ha én vennék lakást, akkor már letelepedni szeretnék, nem költözni, mert kicsi lett a hely. Meg örülnék, ha az első lakásomat ki tudom fizetni. A nagyobb lakást meg már nem tudja kifizetni a család. A szocpolt legutolsó információim szerint csak a lakhatási engedély meglétére adják ki. Tehát önrésznek nem lehet felhasználni, mert azt előre kell fizetni". H. Judit jól kezdte a múlt héten, folytassa is jól. Sorait továbbítjuk Borsi László lakáshivatali elnöknek, elvégre a kormányzat több egysége is megnyitotta a népi (levél)írók e-postaládáját. A pénzügyi tárca mellett a belügyi is felszólította a lakosságot, ragadjon tollat - vagy inkább klaviatúrát - és szóljon hozzá, szóljon bele, szóljon ellene. A belügyminiszter nagyon aktuális, azonnali döntést igénylő ügyben mozgósít: az általa mindenestül betiltandó szilveszteri petárdázáshoz keresi már most, január utolsó hetében a nép hangját. No de ha erre, ilyesmire vágyik a belügyminiszter és a pénzügyminiszter is, akkor miért is ne álmodna a nép hangjáról - leveléről - a lakásügyi államtitkár? Segítünk neki, küldjük, hiszen H. Judit levelét megírta...
Míg a lakáshivatalnak egy új levelező tagja, addig az Akadémiának egy újabb rendes tagja lett, a tudósok köztestülete legközelebbi ülésén beiktatja Avram Hershko Nobel-díjas professzort. A kutatása során a csontvelőrák ellenszerét megtaláló kémikust a múlt héten illő hozsannával fogadta a hazai közélet, a kormányfőtől még kitüntetést is kapott. "Ne a divatost, hanem a fontost kutassák a magyar és persze az izraeli tudósok is" - ajánlással pedig a sajtónak is szolgálatot tett, idézhető kulcsmondatot adott a 2004-es kémiai Nobel-díj kitüntetettje. Ő maga makacsságdíjnak nevezi az Avram Hershko néven átvett tudományos elismerést, de vajon miként minősíti a legfrissebb kitüntetését, a karcagi díszpolgárságot tanúsító oklevelét? A múlt hét nagy csodája amúgy az, hogy a fideszes vezetésű alföldi kisváros kész dacolni a szélsőjobb vélt, netán valós dühével. Nincs két éve, hogy egy akadémikust, a város szülöttjét - akit 1944-ben munkaszolgálatra, szüleit lágerbe hurcoltak - díszpolgárnak tettek meg.
Vagány jobboldali városvezetés kell ahhoz, hogy alig valamivel később egy másik elüldözöttet is kitüntessenek, csupán azért, mert ott született és élt 13 évet, majd pedig fél évszázaddal később Nobel-díjas lett. A múlt héten mindenesetre ezt is vállalta a kisváros - még szerencse, hogy az odahaza Herskó Ferenc is ezt tette, azaz vállalta, s nem a fonák oldalát nézte annak, hogyan is kényszerült megválni (majdnem) örökre szülőföldjétől, és persze szülővárosától, Karcagtól.
