- Ősagglegény vagy, hogy bírnál ki két-három órát oldaladon egy hölggyel?
- A politika az más.
- Hogy? Ki az a hölgy?
- Úgy gondolom, Pelczné Gáll Ildikó csinos is, politikus is, a puszta jelenléte pedig majd lenyeleti a sípot a Kossuth tér helyett a Petőfi szobor előtt balhézókkal. A tavalyi, tavalyelőtti füttyösökkel, meg azokkal a bakancsosokkal, akik a parlamentnél kitett "zárva" tábla láttán felszállnak a kettesre és átjönnek a Március 15. térre eltaposni néhány totyogó gyereket, akiket szüleik nem eléggé átgondoltan a nemzeti érzületre nevelés okán elhoznak a nemzeti ünnepre.
A szokásosan sörözni összejáró baráti társaságnak ezúttal a Kossuth téri kordonbontás múlt hétre átnyúló fejleményei adtak okot a vitára. S mint kiderült, az alelnök asszonnyal sem igazán viccből menne el ünnepelni a meglepő bejelentés gazdája. Ki is fejtette, hogy ha már egyszer megint mozgósított a Fidesz, az árpádsávosok pedig tűzbe jöttek, de nagyon, akkor azért illik bizonyítania a parlamenti ellenzéki pártnak: világégést nem akar, főképp nem a nemzeti ünnepen. Pelczné pedig bizonyíthatná, nem az ővéi küldik a balhézókat - a Kossuth tér híján a Március 15. teret szétverőket - oda, ahol amúgy pár ezren szokásosan ünnepnek nézik az ünnepet.
A rendszeresen viccelődni összejövő asztaltársaságnak végképp nem sikerült a viccelődés, amikor a másik múlt heti hírt "előszedte": a kancellária miniszter a titkosszolgálati jelentések okán egészen a nemzeti ünnepig kész megvédeti a Házat a kordonnal. A vájtfülű hírfogyasztók szerint ebben a védelmi bejelentésben az is benne van, hogy a minapi kordonbontó fideszesek bíztatta, hergelte "fegyveresek" most egyszerűen menlevelet kaptak a hatalomtól: a Kossuth teret leszámítva a szólás- és gyülekezésszabadság jegyében minden más helyen kedvükre uralkodhatnak. A kancellária így március 15-én újabb augusztus 20-át idézhet elő, annyi különbséggel, hogy most nem az orkán csap le a békés tömegre a nemzeti ünnepen, hanem a "Kossuth téri fiúk" csapata egy elkötött 2-es villamossal, ha nincs a kezük ügyében egy újabb tank. Február közepe persze messze van még március 15-től, de még sincs messze attól az új problémától, hogy ha addig nem is, de akkor mindenképpen két tömeg lesz az utcán. Az, amelyik már hazazavarta puszta létével is az október 23-án megemlékezni akarókat, s az, amelyik talán még nem fél, s elmegy megint a Petőfi szoborhoz ünneplőbe öltözve, virággal a kezében, gyermekeket cipelve. A múlt hét krónikájából az a bejelentés nem hiányzott, hogy a kancellária tud a fenyegetésről, s felkészül a Parlament védelmére. A múlt hét krónikájából az sem hiányzott, hogy a nagyobbik ellenzéki párt az általa rövid időre megtisztított térre beáramló tömeget nem bánta, s nem is határolódott el tőle. A múlt hét krónikájából az viszont hiányzott, hogy a két politikai oldalnak van-e, lesz-e felelőssége, ha a közelgő nemzeti ünnepen a "fegyveresek" rárontanak az ünneplőkre, azok pedig, uram bocsá', a sarkukra állnak és visszaütnek?
A kisrendőrnek mindenesetre még van egy hónapja eldönteni, hogy sürgősen leszerel-e, vagy odaáll megint az élőfalba utcakőfogónak. A nagyrendőrnek meg van ideje eldönteni, hogy a következő összecsapásra is készít-e politikai támadást kivédeni képes taktikát, legalább olyat, mint amilyet sikerrel vetett be a korlátbontó képviselők akciója alkalmával. Most nagyot alakított a nagyrendőr, hagyatta a kisrendőrrel a honatyáknak, hogy a Rogán-álmokat előre hozva, kordonmászókás játszótérré alakítsák a Kossuth teret. A kisrendőrből így nem lett tévésztár Orbán-rabosítás közben, s még azt is vállalta a nagyrendőr, hogy némi amnéziás állapottal vádolják meg őt. Mert úgy, de úgy feljelentette a szabálysértőket, hogy elfelejtette a feljelentés elemi formai kellékeit. Beadványában a kordon bontóit csak kvázi nevezte meg, a bíróság pedig cseppet sem kvázi kapásból visszadobta: nagyrendőr, tanulj meg feljelenteni! A közvélemény pedig ugyancsak nem kvázi tudja már, hogy az összesen, vagy személyenkénti(?) 150 ezer forint szabálysértési bírság nem zavarja a jobboldali bontóbrigádot.
Elképzelhető, hogy a legkevesebb jogvégzett nagyrendőr nem tud - ebből az alkalomból képtelen - egy becsületes feljelentést megírni? Hiszen a kisrendőr még csak nem is igazoltatta a Kossuth teret szétkapókat, így aki bontott, az esetleg csak hasonlít Orbán Viktorra, egy másik meg hasonlít arra a leginkább Brüsszelben székelő honatyára, aki ismerős arcát adva a kameráknak, törvénysértő tettnek nevezte a kerítés szétszedését. De hogy olyanok, még nem jeleneti azt, hogy akkor azok is. Ha ők, ha nem ők a tetten (nem) ért szabálysértők, a jobboldali politikusok felülbírálhatják gépies vádjukat, azt, hogy rendőrállami stílusban cselekszenek a hatalom emberei. Hiszen már a nagyrendőr sem képes a rendőrállam egyik legtermészetesebb eszközével, a minőségi feljelentéssel élni. Talán azért, mert nincs gyakorlata benne, nincs a zsigereiben.
#page#
Sőt, már azt sem tudják manapság, hogy hová kell küldeni a feljelentést ahhoz, hogy az hatékony is legyen. Petrétei miniszter például a hét elején ugyan elpostázott egy ilyen levelet, de Brüsszelbe címezte. Oda, ahová korábban a Fidesz küldözgette itthoni bűnösöket megnevező kis hatékonyságú vádjait. Petrétei miniszter roppant gyors volt, kordonügyi levélkéje a Fidesz uniós parlamenti képviselőinél is előbb megérkezett a címzettek postaládájába. És? A mostanság leginkább síelő EU-s politikusok - már amelyik nem kordont bontott ráérő idejében - azzal vannak elfoglalva, hogy havat keresnek, majd meg azzal, hogy, mint Londonban, bőven találnak. Amelyik honatya meg mégis betalál brüsszeli irodájába, az most balról nem érti azt, amit eddig jobbról - legutóbb konvergencia program ügyben - nem értett: mi a francnak mártják be egymást a budapestiek éppen őnáluk? Bár az agyafúrtabbja talán képes követni a kreatív magyar elmét, amelyik legfrissebb ötletével az uniós elnöklést éppen csak elkezdő Berlin asszociációs készségét akarja próbára tenni: míg a németek Magyarországon teregetik szét a szemetjüket, addig a magyarok megengedhetik maguknak a luxust, hogy Brüsszelben teregessék - igaz, nem szét, hanem ki - a maguk szennyesét.
Az unióban mindenesetre már tanulják, a magyarországi két nagy párt nem olyan, mint a többi 26 tagállamban létező legfőbb kormánypárt és legfőbb ellenzéke. Budapesten ugyanis nemcsak kikiabálják, hanem ha tehetik, ki is csinálják egymást. Maholnap nemcsak Brüsszelben, hanem egy újabb terepen is. Az EU-t tisztelő, de az integrációt azért némiképp elkerülő norvégok semmit nem érzékeltek a Brüsszelre kisugárzó magyar belviszályból. Eddig. De majd most, hogy a hírügynökségek világgá kürtölték a barlangsztorijukat, Oslo könnyen megismerheti, milyen is az, amikor a budapestiek bekopogtatnak hozzájuk.
A Spitzbergákon különleges föld alatti tároló - mondhatni természetes mélyhűtő, bunker - építésébe kezdő norvégok e létesítménybe akarják összegyűjteni az összes fontos növény magvait, hogy átmenekítsék azokat természeti katasztrófák, háborúk utáni időkre. Tegyük fel, marad ember, aki a tönkretett golyóbison jártányi erejével elsétál a különleges barlanghoz, becsönget az őrnek, vagy éppen kulcsa van az ajtóhoz, bemegy vetőmagért, mezőgazdasági műveleteket ismertető tankönyvért, majd gondoskodik a Föld füvesítéséről, fásításáról, s arról, hogy ha képes egy vegetációnyi időt még élve maradni, akkor a gabona betakarítását követően megsüsse magának a múltból örökölt új kenyeret. Eddig minden világos, érthető, bár tök felesleges. No de most, hogy a Spitzbergákon kezdődő munkák hírét világgá röpítette Oslo, számolni kénytelen a magyar jobb és baloldal politikusainak menetrendszerű akcióba lépésével is. Az egyik oldal talán azt fogja kérni, hogy az utókor földművesei találjanak egy örök érvényű végrendeletet is a bespájzolt magok mellett: a magyar "másik oldalnak" egy szem búzát se adjanak. A "másik oldal" pedig néhány mázsa spórát gyűjtene zsákba és küldene a norvég barlangba azzal az utókornak szánt levéllel, hogy a galócából kegyeskedjenek gombapaprikást főzni sok szalonnával a magyarországi politikai "egyik oldal" tagjai számára.
Akár a norvégok optimizmussal átitatott pesszimizmusa, akár a mi kitartóan görcsös egymásnak feszülésünk a Kossuth téren, vagy éppen Székesfehérvárott és Veszprémben - ahol a minap helyben szabadulhatott ki a szellem a palackból, s nem is kellett Árpád-sávos lobogókkal díszített, az elszegényedést közszemlére tevő Mercibe, VW-ba, terepjáróba ülve Pestre hajtani miniszterelnököt kifütyülni és megdobálni - nagyon sok energiát emészt fel. Kell ez? Erről szól a világ? Hát nem az a szép, amikor nem a pusztulásunkat látjuk és bunkert építünk, vagy a vezér hívószavára kormányzati politikusok lakása előtt nem lehetetlenítjük el az ott lakók életét, hanem egyszerűen csak azzal tornázzuk fel adrenalin szintünket, hogy készülünk a nagy ugrásra. Egészen pontosan: a nagy nyakba ugrásra.
Hónapokon át nem is tudjuk, hogy kinek a nyakában kötünk ki az éppen soron következő Operabálon, aztán akkor, amikor kiderül, ki a díszvendég, annak a tervezése hoz lázba bennünket, hogy időben megsejtjük-e, milyen színre festett hajkompozícióban érkezik a hivatalból szőke Daryl Hannah kisasszony. Ha meg eltaláltuk az alkalmi hajárnyalatot és a feltűzési stílust, akkor már csak azt kell kitalálnunk, hogy mennyire magas tűsarkúban lehetünk 4,5 centivel magasabbak nálánál - természetesen a kamerák kedvéért - a lopott csók pillanatában, illetve a fej- és hajmagasságunk hogyan fog aránylani ruhánk dekoltázsához. Hát nem így, Kiszel Tündés stílusban szebb élni? Mikor e cikk íródik, még nem tudjuk, hogy a szombati operabál nagyjelenete az idén is sikerül-e Kiszel Tündének a véletlenül ott lévő alig pár száz fotós jelenlétében, de azt tudjuk, hogy sokkal hasznosabb és jobb perspektívájú dolog a hősnő domborulataira koncentrálni, mint a Spitzbergák azon hegyére, amelyet atomháborútól tartva bunkerosítanak, a mieink pedig netán tényleg gyilkos galóca spórákat örökítenének át az utókor másként gondolkodóinak. Isten óvja tehát Kiszel Tündét, hogy domborulatai - szilikon völgyei? - figyelmeztessenek ma is, holnap is, holnapután is mindenkit: bálozni, Daryl Hannah kisasszony csókjáért küzdeni sokkal jobb, netán bölcsebb, mint tudatosan készülni a világvégre a Svalbard Nemzetközi Magbarlang építésével.
"Lapzárta" utáni lábjegyzet: noha nyoma nem volt az Operabálon a Hannah-Kiszel összeborulásnak, a lényeg változatlan, jobb, bölcsebb Daryl kisasszony csókjaiért hajtani, mint magbarlanggal tudatosan készülni - a világégésre.
