A sárazsadányi furmint gyártói - azaz az Orbán családdal társasági viszonyt kialakított kft. a tokaji borvidéken - éppen a felállt bizottságot használták fel arra, hogy páratlan leleménnyel lejárassák az ex-kormányfőt, s annak hitvesét. A cégben az év elejéig 6 százalékos üzletrészt tulajdonló ex-first lady olyan bizonyítványt kapott, amilyet legkevesebb szégyellni illik, de legfőképp úgy eldugni, hogy azt az összes rendszer- és kurzusváltást túlélő titkos ügynökök se találják meg. Répássy Róbert fideszes képviselő azonban nemcsak kézhez vette a kft. papírjait Lévai Anikóról, hanem isten és ember - valamint a sajtó - előtt ismertette is: munka- és tőkejövedelme sem keletkezett a First Lady-nek a sárazsadányi szőlészkedése és borászkodása során. Kedves kft. és még kedvesebb Répássy képviselő úr: ugyan miért hoz létre valaki vállalkozást, ugyan miért fektet be pénzt, ha nem keres, ha nincs haszna belőle? A jogvégzett és gondos családanya, akinek bizonyára a háztartás vezetéséhez is elégséges affinitása van, sőt balján tudhatja azt az embert, aki négy éven át kormányfő, családi és vállalkozási tanácsadó is volt egyszemélyben, hogyan engedhetné meg magának, hogy munkájával nem hoz egy fillér hasznot sem a házhoz? Sehogyan. Még a frissen elültetett szőlővessző is termőre fordul egy kormányfői ciklus alatt, ráadásul az ültetvénynek, a meliorációnak a finanszírozását részben-egészben az állam állta Sárazsadányban. A 2001-es Orbán-büzsé pedig 2,5 milliárddal támogatta a szőlő és aszúszem felvásárlást Tokaj-hegyalján: az volt az első és utolsó jó éve a még oly pocsék termést eladó környékbéli gazdáknak.
Ha ilyen üzleti, vagyonmenedzselési képességekkel lenne csak megáldva az előző kormány első emberének hitvese, akkor rá lenne szüksége a Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ Kht.-nak és minden jel szerint a fenntartójának, a lakáspolitikáért is felelős főpolgármester-helyettesnek. De a First Lady bizonyára sokkal jobb pénzember, így Tokajt sem hagyhatta el keserves emlékekkel, a budapesti lakáspolitikai csapatba tehát felülről nem férne be. Valószínűleg túl jó elme ahhoz, hogy család és gyermekbarát lakótelep tervezésére adná a fejét. Nota bene: a Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ Kht. és patrónusa a múlt héten azzal állt ki a nyilvánosság elé, hogy szülessék ilyen lakótelep, amelynek családbarát és gyermekbarát mivoltát az a puszta tény teremti meg, hogy nők tervezik. De ez mind semmi. Az igazinál is igazibb lakótelepet is sikerült feltaláni. Ott olyan honfitársak laknak, akiknek mindössze egy embertípus az ellenségük, az adófizetők kicsiny táborának tagjai. A Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ Kht.-nak és patrónusának ugyanis azzal is sikerült előhozakodnia, hogy az, aki a szolidáris Budapesten elveszíti munkahelyét, a közüzemi költségeket nem tudja fizetni, nem lesz majd kénytelen elhagyni a lakását. A kérdés csak az, a maroknyi adófizető pénze vajon elég lesz erre? De mégsem kérdezzük, mert most még korai lenne.
Hiszen egyelőre csak azt tudjuk, hogy 10 perccel az államfőválasztás után kirajzanak gyakorló minisztereink és államtitkáraink, hogy a 100 lépés programot propagálják széles e hazában. Így a tervezett korrekciókat adófizető gyakorlatunkban ma még csak sejtjük, de igazándiból nem ismerjük. A lépegetők 165 fős csapata talán saját maga is e percekben készül fel a 21-ből. Nem 21 lépésből, hanem 21 százalékból. Az adómértékre vonatkozó újításból. Ennyi lenne a főszabály, a 21 százalék, sok kis alszabállyal. A rendes zsugások tudják, hogy akinek 21-ezéskor két ász kerül a kezébe, az - bár 22-je van - piszkosul sokat nyer. Kormányunk a 3 399 999 forintot tekinti két ásznak, mi meg a 22-es csapdájának. A plusz egy forintot pedig olyannak, mintha valakinek a kezében már lenne egy 10-es, meg egy kilences, mégis lapot kérnek, s egy felsőt kapna. Fuccs - a személyi jövedelemadó ugyanis egy cseppet több lesz. No nem sokkal, a 21 százalék, a kormány tervei szerint 15 százalék pluszadóval egészülne ki, ennyivel járulhat hozzá a kicsit jobban kereső polgár a büdzsé bevételi oldalának duzzasztásához. De ez még odébb van, a választások évében(!) lépne hatályba a kormányzati 21. Ami most esedékes, az még csak a 100 lépés, meg a kirajzó kormányzat. A 165 miniszternek, államtitkárnak és a személyzetnek a mozgásba hozatala egyet jelent a felpörgetéssel, lendületben lesznek, bírni fogják a gyűrődést: a választások évét csakis jó erőnléttel, felkészülten lehet várni.
A 165 személyzet - miniszterenként három-négy, államtitkáronként két-három öltönyös, mosolygós, legújabb nyakkendős kabinetember, asszisztens és újságíró-elhárító ifjú - gondosan, az elmúlt másfél évtizedben kidolgozott minta szerint eljárva szervez, tervez és alakít. A koreográfia tökéletesen ismert: a miniszter, az államtitkár belül az elnökségbe, szót kap, előad. De nem ő, a miniszter, az államtitkár, hanem a köszöntőt mondó, legmagasabb rangú házigazda exkuzál: a vendégnek tovább kell mennie, de ha lennének kérdések, akkor abból most háromnál többet ne tegyenek fel neki. A három kérdés a három helyi hatalmasság előre eldöntött joga, ezt kajálja a helyi sajtó, a három válasz - végén a bocsánat, tovább kell mennem bejelentéssel - szintén a koreográfia szerinti. A miniszter, az államtitkár jelzi, hogy az előadás melyik kivetített ábrájára menjen vissza a laptopot a terem félhomályában is félelmetes biztonsággal kezelő asszisztens, majd az előadásban elhangzottat megismétli, s mert rutinos vezető, más szavakkal.
Oly hatékony lesz a múlt héten beígért miniszter-államtitkár kirajzás, mint amilyen volt a bagós-ellenesség világnapja, annak is budapesti kihelyezett tagozata. Már-már látjuk lelki szemeinkkel, amikor vállról indítható pofonokkal felfegyverzett, kommandósnak álcázott fogyasztóvédők rendőrt hívnak a mólés tizenéves megregulázására a belvárosi kaszinó WC-je elé, oda, ahol az istenadta éppen két doboz "megdöglesz" feliratú cigarettát cserél két szál füvesre. De a múlt héten, az "üsd a bagóst" és a "szenvedélyekbe is belehalhatsz" világnapon a pityókás, alig füves, félkarú rablókat kezelő tiniket nem érte bántódás, mint kiderült, főképp azért nem, mert némely jogszabály még csak születőben van. Valószínűleg a láncolattal lehet gondja a jogalkotónak. Tény, már fel kell írni a cigarettára a kinyiffanást közlő, meglepetés erejével ható bejelentést, s a kaszinókat sem árt táblákkal felszerelni: ha nem vetted volna észre, te marha, kitermelted a függőségedet! De szenvedélye nem is keveseknek a lóverseny, a kérdés pedig az, hogy a paci farára fessék-e fel: Dezső, elhoztad a maradék konyhapénzt, azonnal vidd haza! Ha pedig Dezső a "helyre" és a "befutóra" helyett haza indul a konyhapénzzel, ám a lámpamentes Thököly úton elé pattan a képzeltbeli lámpás ház jó tündére, milyen és főleg hol elhelyezett feliratot kell olvasnia? Ezt a választ nem próbáljuk megadni, átengedjük a jogot a Tisztelt Olvasónak, már csak azért is, mert a szabad és önálló gondolkodás szenvedélyétől sem a jelen kurzus, sem a most 52. alkalommal megjelenő Múlt heti fonákságok nem akarja eltanácsolni a polgárokat.
