A bété adójából vett újságoldal miatt túlságosan is smucig nyilatkozó már látni vélte a jövő heti hirdetést is: "A miniszterelnök egymilliárd euróval hozott haza többet Brüsszelből!" Bár annyi pénzért lehetne bosszantóbb is a szöveg, kivált, mert némelyek a jobboldal hithű ideológusai közül éppen a múlt héten fejtették ki, mennyire féltik a gyakorló miniszterelnöktől jeles költőinket. Hát nem lenne szép a Népszabadság ötödik oldalán: Gyurcsány megcselekedte, amit megkövetelt a haza! Aki nem egyszer, hanem háromszor szavazta le a Blair-javaslatokat, mígnem számunkra a legjobb hozadékkal döntöttek a huszonötök. Innentől kezdve pedig könyveléstechnika az egész, hiszen a belga fővárosból nemcsak Gyurcsány jött meg, hanem - vélhetően másik géppel - Orbán Viktor is, akinek a tiszteletére vélhetően sztrájkszünetet tartottak hívei, a repülőtéri privatizációellenes szakszervezetisek. Mert hát győzött Brüsszelben a volt kormányfő is - tudjuk meg bizonyára legkésőbb a parlamenti napirend előtti megszólalásából. Brüsszeli jelenlétének ténye is megakadályozta a gyakorló miniszterelnököt abban, hogy minapi vacsoravendége, Blair-kolléga szavai hallatán meghátráljon.
Az újságok tanúsága szerint igazi sikere azonban mégsem a miniszterelnöknek, vagy elődjének volt Brüsszelben, hanem Gyurcsány egykori minisztertársának, Kovács Lászlónak. A győzelemmel felérő vereségnek két metszetét is megismerhettük a múlt héten. Sorrendben először azt, amelyiknek a gyökerei(?) Budapesthez kötik. Bulvárék ugyanis megismertették az olvasóval az ex külügyminiszter babáját, abból a célból, hogy az majd fáj a brüsszeli biztosnak. De bizony azt a Kárpát-medencében némelyszer már megtanultuk, hogy az oldalborba - no meg a (ki)lengőborda - viszketését dicsőséges dolog megvakarni. A múlt heti leleplezés annyit mindenképp hozott a konyhára, hogy párezer hírfogyasztó kommentárja célba ért: ki gondolta volna, hogy ez a Kovács ilyen tökös gyerek, eddig csak azt hitte róla az ember, máshoz sem ért, csak a pártdumához.
A viszkető oldal- és (ki)lengőbordák ettől még nem táncolnak vissza, kivált, mert ők is elégedettek, hiszen a nyilvánossággal simogattatták pöttyösödő májukat. A bulvárlapok címoldalaira kerülve, néhány bulvárhírgyáros kéjes lihegésétől külön is felajzva egészen más bemenni a zöldségeshez almát venni, hiszen a szebbikből kapnak, s jó hallani, amikor a sorban összesúgnak: itt az a balhézós csaj a tévéből, meg az újságból! Kár, hogy egyik-másik szófoszlány már nem jut el ilyenkor Kovács (ki)lengőbordájához, pedig könnyen lehet, hogy így kérdeznek vissza: az a balhézós csaj, aki az Orbán barátjának az elvált felesége és kiverte a balhét az otthoni taggyűlés miatt?...
#page#
(Folytatás)
Hurrá, vesztettünk! - kommentálható a másik Kovács László eset a múlt hétről. A volt pártelnök, jelenlegi adóügyi uniós biztos jóslatai a magyar iparűzési adó ügyében nem nagyon jöttek be, az olaszok hasonló közterhe miatti pert Róma mégsem veszíti el - derült ki a múlt héten. Ha meg nem, akkor nem törlik ki végérvényesen a magyar vállalkozók szótárából sem a szitokszót, iparűzési adó, sőt a honi fiskális tárca talán még lendületbe is jön, ha már egyszer nem kell visszafizetni az eddig beszedett, önkormányzatokat boldogító pénzt. (Pedig hamarosan futná a helyhatóságoknak, elvégre Brüsszelben éppen áfa-ügyi pozitív döntés született az uniós költségvetés tárgyalása során: jóval kisebb veszteségük, káruk keletkezik, mint napjainkban.)
A legnagyobb vállalkozóknak nemcsak az iparűzési adóra, hanem az álmodozásra is futja, igaz, nem a múlt, hanem az azt megelőző héten hirdették meg a budapesti olimpia megrendezésének programját. A múlt hétre már "csak" a nyilatkozatokból jutott egy kisebb csokorral, főleg a sportolók lelkendeztek: végre megismerheti az egész világ Magyarországot. De a múlt héten az is kiderült, van jóval olcsóbb módszer is arra, hogy a golyóbis legeldugottabb zugaiban is elővegyék az atlaszt és megkeressék rajtat Budapestet. Most éppen Antigua és Barbuda lakói teszik ezt, elvégre jó dolog tudni, hogy merre is van az az ország, amelynek fiaiból tizenegy az ő focistáik ellen fut ki a gyepre Amerikában. A mexikóiaktól megérdemelten elszenvedett kétgólos vereséget "kezelheti" tehát a két sziget sportolóiból szervezett válogatott elleni esetleges győzelemmel a magyar válogatott. Közben a világ újabb csücskébe jut el Magyarország híre jóval olcsóbban, mint amennyiből előállítható egy olimpia. December végefelé egyébként is fontos a jó szájíz, a siker, a győzelem, kell nekünk is egy skalp, még akkor is, ha Antigua és Barbuda a származási helye a fejbőrnek.
Amúgy éppenséggel most értékelődnek fel honunkban a szigetek, hála Demján Sándornak, aki nemrégiben még a Balaton közepén szeretett volna egyet építeni és berendezni, de hiába, nem engedték neki. Most azonban új üzlettársa, Csányi Sándor társaságában az Indiai-óceánon talált egy jókora eleve odanőtt földdarabot, lesz is rajta maholnap - kivételesen nem a nyugdíjas csepeli vasmunkások gondtalan pihenését szolgáló - luxusszálloda. A "mi lett volna, ha" - állítólag történelmietlen - kérdést talán jobb is nem megválaszoltatni az illetékes bürokratákkal, mert még megtudnánk: ha engedélyhez jut Demján és szigetet növeszt a magyar tenger közepére, akkor most ott foglalja le a TriGránit erőit a luxushotel építése és nem Long Islandon. Mindenesetre a tény az, hogy egy évvel a cunami után, abban az óceánban, a Demján-csapat kitűzi a magyar zászlót, s talán már jövő ilyenkor pezsgőt - vagy inkább Csányi-féle Villányi bort - bont az első turistacsoport, amelynek tagjai talán még még azt is bemutatják országnak-világnak, hogyan lehet az eddig nem eléggé kedvelt üdülési bankhitelből süttetni a hasukat alig 8 ezer kilométernyire Közép-Kelet-Európa legnagyobb regionális kereskedelmi bankjától.
