A néni cseppet vak, amúgy meg arrafelé, ahol él, amúgy is viszonylag kevesen "fogyasztanak" internetet és internetes szolgáltatásokat, beleértve az elektronikus újságokat. Szóval a szegény, alig látó nénike és városkája nem látta - a maminak tehát fel sem olvasta senki -, hogyan is emlékeztünk meg nem is túl régen lakóhelye kórházáról egy, a településén megismert történet alapján. Április 1-ét mutatta a naptár, amikor ez volt olvasható online újságunkban: "Farkasházy úrnak igazi börtönélményekért persze nem Baracskán, hanem Sátoraljaújhelyen kellett volna jelentkeznie. Kórház ott is van, pár lépésnyire a dutyitól, s - a múlt heti híreink szerint - a kaszárnyaszellem ott aztán végképp átterjedt a gyógyintézményre. Hogy hogyan? Úgy, hogy a laikus betegjelölt ott sem hall mást Mikola ex-miniszter hűséges követőitől, mint azt, hogy 'ha az egészségügyi reform középpontjában az ember állna, akkor sokkal több embert lehetne megmenteni'. Ha tehát a reform az egészségügy legfőbb ellensége, akkor a majdani gyógyintézményekben nem gyógyítani, hanem kinyiffantani fognak. A börtönéről is híres kisvárosban pedig - hallhattuk a helyszínen a minap - már mintha nem csak terveznék a reformot, hanem bele is fogtak. Az éppen benn fekvő öreg bácsit például a kórházi kezelése alatt a kórház másik osztályának orvosa még csak egy konzultáció erejéig sem vehette gondjaiba, s állítólag nem adhatta be neki azt az injekciót, amelytől korábban enyhültek a fájdalmai. A kaszárnyaszellemmel - vagy a helyi értelmezésű reformmal(?) - mit el nem lehet érni: a kórházban rend van és fegyelem, kivált, ha az  egyik osztálynak  joga nem odaengedni az ő betegeihez a másik osztály orvosát.  Nincs tehát összevisszaság, nincs fegyelmezetlenség, nincs másként értelmezett szabály. Annyira nincs, hogy - derült ki a minap - a bácsi elbocsátása után a másik osztálynak még két hétig nincs joga sem felvenni a papát, hogy belé nyomja az injekciót. A rend rátelepedett az egész városkára, a szociális otthon - ahová haza lapátolják az öreget, lévén a fájdalmaitól nem tud járni - 'házi' orvosa sem kerülheti meg a kaszárnyaszellem parancsolta szabályokat.  Mivel nem jogosult arra, hogy a kórházi szert beadja, meg sem kísérli annak beszerzését, hatásköre túllépését.  Ennyire egyszerű az élet a végeken, ahol a katonás rend a szabályokon alapszik, alkalmazói pedig pontos magyarázatot adnak, hogy miért nem lehet a folyamatokat másként alakítani. A miért nem lehet megoldani ellenében a hogyan oldjuk meg problematika pedig álkérdés akkor, amikor az egész ország küzd a reformok nevében - a reformok ellen.."

A nénike - ugyanannak a kisvárosnak a polgára és betege, amelyiknek az általunk fellelt papa is lakója - országos hőssé lépett elő, mivel a minap oda-vissza idézték szemészének bölcs szavait. A szürkehályog miatti műtétet a berendelt 74 éves nénin az orvos nem végezte el, viszont - pechére a maminak a füle és a memóriája működik - kijelentette, pénz hiányában, belső utasításra marad el a beavatkozás, újabb időpont sincs, mert a kórház egyre kevesebb pénzt kap az OEP-től. Az idős betegnek azt is tudomásul kell venni - mondta az orvos -, hogy előbbre való egy fiatal szemének a gyógyítása, mint egy idősé. Majd hozzátette: köszönje mindezt Gyurcsánynak, Molnárnak és Ágneskének. Megjegyezte azt is, már minden betegnek az utcán kéne lenni, legfőképpen azoknak, akik erre a bandára szavaztak.

A kórházigazgató kollégája miatt később rendesen mosakodott, de a lényegen az sem változtat: Sátoraljaújhelytől Hódmezővásárhelyig és még ki tudja mely további városokig a betegnek az ajánlható, hogy mielőbb felfekszik a műtőasztalra, kérjen azonosítást. Kukucskáljon ki a szürkehályog mögül és nézze meg, az ő párttagkönyve és az ő életével játszó orvos (műtős és nővér) párttagkönyve mutat-e egyezőséget. Minden más esetben utolsó erejével vonszolja át magát az országhatáron túlra, egy külföldi kórházba. Ott jó eséllyel nem kérdezik meg sem a pártállását, sem az azzal szorosan összefüggő reformellenességének fennforgását, avagy ellenkezőleg, reformpártiságát, egyszerűen csak eltávolítják a szürkehályogot a szeméről. Jut eszünkbe, a szemészetnél is célszerűbbnek ígérkezik a szívsebészet külföldi igénybe vétele, mert idehaza egyre több esetben - és gyógyhelyen - tűnik úgy, csak díszmagyarban, Nagy-Magyarország címert viselve van esélyünk arra, hogy a szakorvos visszasegít bennünket - hogy hová is? A múlt héten pedig már azt volt szerencsénk hallani, hogy a mostanában alapított orvosok pártjának elnöke egyszerűen kitakarítaná az országot. Hála Bolgár György klubrádiós interjújának, a másként gondolkodók eltávolításának - orvosi vagy nem orvosi - módját sikerült nem megtudni. Így változatlanul azt javasolhatjuk, aki érzi, hogy valamilyen kórság kezd rátörni, azonnal rohanjon haza az útleveléért, párnába bevarrt euróiért, mert lehet, hogy már a receptre is azt írják fel neki a rendelőben, hogy takarodj az országból!

#page#

Ezen egészségügyi közállapotokhoz képest igazán nagyszerű, hogy Horváth miniszter asszony még a tüdőráktól is óvja szeretett hazáját. Oly annyira, hogy egy múlt heti nemzetközi tanácskozás és a dohányzás elleni világnap alkalmából nyilvánosságra hozta az összes közösségi helyről való, ír stílusú bagós kitiltást. Az egészségügyi minisztertől függetlenül is a múlt hét jóformán nem is szólt másról, mint a cigaretta eszelősen nagy veszélyeiről. Amit a társadalom két rétege tud halálos pontossággal. Az, amelyik nem dohányzik és az, amelyik dohányzik. A múlt héten megszólalt politikus, kocsmáros, orvos, cigaretta gyáros, trafikos, vevőkort megállapító pénztáros, rendőr, tűzoltó, katona. A politikai ellenzék is csak azért gyújtott rá, mert a cigitilalmat a nagy nyilvánosság előtt Horváth Ágnes képviselte, s amit ő képvisel, azt csípőből (tüdőből) vissza kell utasítani. Amúgy már csak azért is dicséretes a politikusok - és a sajtó - tömeges megnyilvánulása a cigaretta ellen, mert mind a két magából kikelni ezúttal is kész véleményformáló társulás bebizonyította: bármikor, bármilyen testhelyzetben kapható arra, hogy hülyének és kiskorúnak nézze a polgárokat, bármikor kész helyettük dönteni, bármikor közölni velük a sosem hallott igazságot, azt, hogy a dohányzás káros az egészségre. Viszont ilyenkor megdolgozik politikus, újságíró és tévés stáb a fizetéséért, mert súlyra, darabra, s szakmai hozzáértést bizonyítva teljesítenek mennyiségi normákat: adnak a nyilvánosság előtt egy-két nagy pofont a cigarettázóknak. S addig sem kell olyan mellékes bolondságokkal foglalkozni, mint a gazdaság egyensúlyi helyzete, a legutóbbi időkig több mint kevés beruházás, az egészségügyi, az oktatási reform késlekedése.

Mert ha ilyennel - a gazdaság felzárkóztatásával, a nagy elosztó rendszerek átalakításával, az uniós megpályázható pénzek jó hasznosításával, a vállalkozói szféra helyzetbe hozásával - foglalkozik, akkor rögtön évtizedes mérleget készít a politikus és kijelenti: elkúrtuk, vagy mint egy évvel később, azaz a minap egy másik politikus könyvét bemutatva megismételte: annak, hogy az ország nem vált erőssé az elmúlt tizenhét esztendőben, a politika az oka. Ezt a szellemi nagykoalíciót a többiek - akik nem politikusok - talán még tisztelik is, hiszen a két őszinte politikus ember által képviselte pártokra tavaly tavasszal az urnákhoz járult választópolgároknak mintegy 90 százaléka még igent is mondott, az elkúrtukat bevallóra valamivel többen, a másik párt élén álló csapatára valamivel kevesebben.

A negyed ország megrészegült ettől a bizonyos, imént idézett őszinte mondattól - annak, hogy az ország nem vált erőssé az elmúlt tizenhét esztendőben, a politika az oka -, a jövő héten lesz is folytatása a tömény bódulatnak. Sokan nem megrészegülni fognak ugyan, hanem egyszerűen csak szabályosan berúgni. Viszont a világ nevében. Ferihegyen  kúsznak-másznak majd a bor okozta gyönyörtől. A közvetlen előzményt Gráf agrárminiszter a minap így harangozta be: Csak az óriás szőlőültetvényekkel rendelkező óriásbirtokokkal nem lehet felvenni a versenyt, minden más termelőnél minőséggel, szaktudással jobbak vagyunk, s most már, hogy a belviszályok is elmúlóban vannak, egyre kell koncentrálniuk a magyar borászat szereplőinek, arra, hogy a világhírt minden eszközzel elérjük. Az agrártárca vezetője azért kereste a nyilvánosságot, hogy közölje, június 11-én nálunk lesz borászat világkonferenciája, s a jó házigazda világhírnévre törekvő magyar borászat az első perctől az utolsóig kóstoltatja is a sok száz vendéget. A rendezvény utolsó napjának színhelye Tokaj és Sárospatak lesz, s elég nehéz elképzelni, hogy emlékpalackok nélkül bocsátják haza a világ borászait. Akik  Ferihegyen (vagy Kassán) szállnak repülőre, de csak azt követően, hogy a folyadéktilalmat az egész világra elrendelő légitársaságok igénye szerint a kapott ajándékot - kellemes kényszerből - magukba nem töltik. Mivel nem vihetik fel a repülőre töltött flaskákat, az összes világhírű aszút egyszerűen lenyelik.

Annyi szent, nem lesz hálás feladat a világkongresszus záró napján vécésnéninek lenni a repülőtéren...