Jó újságíró (is) holtig tanul. Akár a veszélyesen fiatal pályatársnőtől is, aki a múlt pénteken - több mint két héttel az olimpia után - élő, egyenes adásban faggatta az aranyérmes kajakozókat. A holtig tanuló újságíró megtudhatta, hogyan lehet politikailag megtámadhatatlan, előre tudható tartalmú, tehát teljesen biztonságos válaszokat kapni. A Klubrádió sportműsorában elhangzó zavarba ejtő kérdés: Örült a győzelemnek? A választ nem lehetett félreérteni: Igen. A nagy tanító műsora legvégén is sziporkázott, mégpedig többes szám első személyben: Köszönjük nektek!

Persze, hogy zavarba ejtő a kereskedelmi rádió sportüdvöskéje, s tagadhatatlan, megdolgozott a sikerért, akkor pedig illik jól megfizetni. A kérdés csak az, mennyivel éri majd meg fölé csúszni a 1,5 milliós jövedelemhatárnak, amely fölött már 38 százalékkal ketyeg az adóóra. A kormányzat szinte már rá is ütötte a pecsétet a kétkulcsos személyi jövedelemadóra, arra, hogy ne elvonáspolitikájával duzzassza tovább a középosztályt. A megszűnő 26 százalékos sávban ugyanis már szinte egy országnyi adófizető tanyázik. No de jövőre az SZDSZ egy kulccsal közelebb kerülhet egykulcsos céljához, az MSZP pedig eggyel távolabb a saját eredeti indítványától, attól, hogy a legmagasabb jövedelmek tulajdonosainak "saját kulcsuk" legyen. Azért egy zárat mégis inkább ők, a tehetősebbek nyitogathatnak majd leginkább, a forrásadót a múlt héten 5 százalékkal megtoldották az adótörvény tervezői. Szó, ami szó, a Klubrádió sportriporternője sportminiszterével is elkészítheti riportját, valahogy így: Gyurcsány úr, örül a győzelemnek? A válasz: igen. A sluszpoén pedig: Köszönjük nektek!

A kérdés csak az, hogyan jut be a budapesti Dowing street 10-be a mégoly ruganyos sportriporter? Félő, hogy sehogy, pedig az élet - értsd a pár héttel ezelőtti kormánykrízist - választ adott az évtizedes tanácstalanságra, arra, hogy az Országházból hová is kötözzön a kormányfő. Hová? Hová? Hát a Hold utcába, mely már csak azért is joviális megoldás, mert a Nemzeti Bankkal jócskán terhelt utcácskában bőven sorjáznak a kellemes kiskocsmák, s így összehasonlíthatatlanul üdébb helyen dolgozik a magyar kormányfő(jelölt), mint londoni kollégája a tökéletesen rideg Dowing streeten. A Hold utcai sportminisztériumi épületen csak egy táblát kell cserélni - a kormány tagjai már most úgy járnak oda egyeztetni, mint hetekkel korábban a Kossuth térre. Csupán egy baj van a pesti Dowing street 10-zel, az, hogy a Nemzeti Bank ott terpeszkedő épületei - szemből kettő, oldalról egy nyomja el a sportminisztériumot - rossz néven veszik a Hold utcai sarokház felértékelődését. Noha az MNB-elnök harmadik emeleti szobájának ablaka a központi bank túlsó oldalán találtatik, mégis észre lehetne venni: a kormányzatnak sem mindegy, milyennek alakult az államháztartási hiány. Például maga Gyurcsány Ferenc sem zárkózott el az elől, hogy szeptember közepén, további részletek ismerete birtokában, valóban érdemben foglalkozzon kabinetje az augusztusban teljesült teljes éves államháztartási deficittervvel. Addig azonban olyan eszközök reagálnak, mint amilyenek például a forint, meg a befektetői kör. A múlt hét elején közölt államháztartási adatra, az egy nappal későbbi jegybankelnöki vészjósló megnyilatkozására sem kerekedett pánik, meglehet, a 4,6 százalékos GDP-arányos idei deficitet a piac egy-két tizeddel engedi túllépni: belefér neki, s nem érzi úgy, hogy a konvergencia-program megfeneklene. Ám a jegybanki vészjósló megnyilatkozások arra utalnak, hogy a Hold utcára nincs rálátása az MNB-elnöknek, sőt nem is oda üzent, hanem máshová. Valahogy úgy, mint néhány hónapja is, amikor engedte, hogy politikai hívei az általa felvázolt egyensúlyi válságot "elfelezve" előbb csak válságról értekezzenek boldog-boldogtalannal, majd pedig komplett gazdasági válságról pobedáljanak.

Válság persze van, mégpedig túltermelési - a fán. Ötszázezer tonnányi. Almából. Már az elmúlt napokban, hetekben látni lehetett, hogy a szabolcsi fejőlegények süttetik az asszonyokkal az utibatyuba csomagolandó almáspitét: a budapesti közpénzkörút alighanem most sem marad el. Léalmájuknak talán még lenne is hely a pesti Dowing street 10. tőszomszédságában, az MNB Hold utcai épülete úszómedencéjében. Csakhogy az almaügyi túrának 2004 őszén kizárólag Brüsszel lehet a végállomása, ám az EU-adminisztrációnak nem tudnak akkora pitét süttetni Szabolcsban, amekkorától meglágyulna a szívük. Budapesten pedig - elvégre nemigen van hová szigorítani a büdzsé kiadásait - legfeljebb annyit mondhatnak: hitel alma, a fajtaváltás, a hűtőtároló kapacitásbővítés címen kikunyerált támogatással a korábbi években elvittek már minden közpénzt, piacot mégsem találtak a termésnek. Lévé, porrá feldolgozott formában foglalja a tavalyi alma az idei helyét, s ha a szüretre váró 600 ezer tonnából 100 ezret el is rágcsál a magyar polgár, 500 ezer tonnányihoz már nem találni sem magyar, sem ukrán, sem orosz gyomrot. Remélhetőleg füleket sem, mármint olyanokat, amilyenek meghallják a támogatást követelő hangokat. Egy évtizeden át meghallották, itt az ideje megsüketülni.

Olyan nagyothallókká válhatna az agrárkormányzat, mint amilyen az a focicsapat, amelyiknek a lelátóról hiába drukkolnak így Hajrá siófoki kohász! Aki immáron nincsenek a pályán. A nyár közepén még beetették a miskolciakat, lesz DVTK-juk, akad - ki tudja mire - vállalkozó, aki fizet és focit ment. Aztán Siófokról átvándorolt a bajnoki indulás licence, tartott is a múlt hétig, majd - amint a magyar válogatott Horvátországban - kipukkadt. A durranást legjobban nem a Balaton partján, hanem Diósgyőrött hallották. Meg egy másik durranást Székesfehérvárott, ahol az egykor volt Videoton párszáz millió forintos adóssága szólt akkorát, mint egy nagyágyú. Meg a naiv polgárok felszisszenése lehetett még hangos valamelyest, sokadik csapat sokadik kudarca után is ki-kicsúszik az összeszorított fogak közül: kinek üzlet ez még? Drukker, fizető néző alig akad, bevétel mégkevésbé, akkor meg ki és miért támogat, vesz klubot, focistát, ad - a Népszabadság pénteki cikkének állítása szerint - 30 millió forintos fizetést a fehérvári csapat korábbi edzőjének, Csank Jánosnak? Normál esetben a mezek mosatására sem futja egy ezer néző előtt lezajló meccs bevételéből. Vagy a mosodáknak azért még helyük van a labdarúgók világában?

Meg a doppingnak - más sportágakban. No nem a nehézatlétákra gondolunk, hát merünk? A halakra. Azon vízi élőlényekre, amelyekből a legtöbb a magyar horgászok botjára akadt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének hazájában, Belgiumban. A múlt hét elején ugyanis kiderült, a nagy világversenyt a magyar pecások nyerték - talán nem is véletlenül. A haldoppingnak sokáig éppen Magyarországon élt a legnagyobb, igaz, szicíliai születésű mestere: Guseppe Sparta olykor hazament Nápolyba nyaralni, s különös örömét lelte az egyik luxus szálloda medencéjében pancsikoló amazonok riogatásában. Ehhez naponta több vödörnyi élő halat kellett kifognia a tengerből, de ez nem okozott neki nehézséget. A hajnalban vásárolt briós volt a csalija, egy-két óra alatt begyűjtötte a sokkilónyi halat, hogy aztán a szálloda medencéjénél véletlenül megbotolva vödrét és annak tartalmát egészen véletlenül a fürdőzők közé ejtse. Meglehet, a briósdoppingot a belga halak sem vetik meg...

A fizetés nélküli doppingot pedig a magyar oktatási kormányzatnak szánhatták a múlt héten, akkor, amikor az ELTE rektora világgá kürtölte: igazán jó lenne, ha az egyetem tanárai kivennének egy hónapnyi szabadságot, s persze nem kérnének bért. Az ötlet érdekes, de nagyon nem új, nincs egy hónapja, hogy a Budai Gyermekkórház orvosai igyekeztek e módszerrel oldani az intézményük finanszírozási feszültségeit. Most meg az ELTE bizonyít. Azt, hogy - amint az egészségügy esetében is - a nagy elosztó rendszerek reformjának elkezdése, folytatása, befejezése nélkül csak játék, amit az oktatás dolgozói saját bérükkel művelnek. A hiányt, a pénzügyi feszültséget a hagyományos struktúrában el lehet tolni egy-két héttel, hónappal, de a bekódolt költségnövekedést nem lehet kiiktatni a rendszerből. Ezt ne tudná az ELTE rektora? Kizárt dolog - a múlt héten üzent tehát. Hogy kinek, mit és mennyiért - egyelőre nem tudjuk. Csak azt, hogy nem mindegy, melyik hónapra ürül ki az ELTE: ott nem lévő tanároknál nem túl egyszerű szigorlatozni például. Vagy talán erre is van - ma még titkos - megoldás? Bizonyára, így aztán a jövő hetekben sem leszünk fonákságok nélkül.

Előző írásunk:

Múlt heti fonákságok - Demszky-vegzálással