Valami mégis történik végre, a kérdés pedig már nem is annyira az, hogy melyik szekrényből esik ki egy beszélni tudó csontváz - azt kiabálva, hogy hol a pénzem -, hanem az, hogy a Fradi vajon mit tehet saját magáért? A 800 milliós tartózása nem meglepő, de az sem, hogy az FTC-adósságnak és a Magyar Köztársaság adósságának rendezése egyformán reménytelen. Dacára annak, hogy a zöld-fehérek háza táján arról döntöttek a múlt héten, hogy tagsági rendszer bevezetésével és a módosított alapszabály segítségével befizetésekre lehet szert tenni. Az új megoldás pénzt hozhat, de nem eleget. A Magyar Köztársaság tagjai kevésbé szeretnek összefogni, pénzt a közösbe bedobni - ismertebb elnevezéssel: adózni -, s az a veszély sem fenyeget senkit, hogy készek lennének félre tenni az ellentéteket csak azért, hogy jobban menjen a szekér. Sőt, a köztársaság egyik érdekszférája sem tud a másik ellenében úgy megerősödni, hogy azt akár halálra nyomhatná, noha erről szólt az elmúlt másfél-két hónapban is politikai retorikája. Pedig a hatalmat megszerezve nyugodtan duzzasztgathatná az állam adósságát, hiszen reggeltől estig és estétől reggelig lenne képes a múlt a jelen és a jövő felelősségét rálőcsölni a hatalomból kitessékelt ellenfélre. De valahogy mégsem volt hozadéka a hazudozás vádjainak. Az sem jött össze, hogy a megszorítások egyet jelentenének "a kitaposom a beled" kommunista fenyegetéssel. Így aztán a legfrissebb közvélemény-kutatás egyszer csak azzal lepte meg a hont, hogy Orbán leküzdötte magát a népszerűségi versenyben egészen Gyurcsányig. Tette ezt úgy, hogy a regnáló kormány és kormányfő jó pontokat nem nagyon szerzett, csak az ellenzék és vezére vesztett és vesztett és megint csak vesztett.
Eközben pedig pofátlanul sütött a nap, meleg tavaszi szellők fújdogáltak, az éhséglázadást az égiek sztornóztatták.
A novemberben is tomboló tavasz vehette rá a télnéző körútra, a repülőjegyre való gyűjtésre, avagy Mecsek méretű uzsorakamattal felvett hitelre azt a ma már legalább kétszáz családot Pécs és Mohács környékén, amelyik úgy gondolta, egy uniós állampolgárnak jár az, hogy télen telet lásson. Eközben megmentettek egy légitársaságot a forgalomcsökkenéstől, hiszen annyi egyirányú jegyet vettek, hogy azzal rentábilissá tettek több Ferihegy-Malmő közötti járatot. A naptári tavaszra - a skandináviai télből - hazaérkeznek, hogy néhány nagyobb szusszanás után számon kérjék az égiektől, hol a bánatban van nyáron a nyár, majd egy újabb fapados segítségével leruccannak Malagába, vagy éppen a legújabb uniós tag tengerpartjára, Várnába. Nyáron pedig már az az igazgató sem kelthet gyanút, akiben télen - novemberben - időnek utána megfogalmazódott a kérdés: történt talán valami, hogy 24 óra alatt a fél iskola kiiratkozott? Igazgató bácsinak tisztelettel jelentjük, ügyesen tetszett cselekedni, hiszen nem kell ám hiányolni a gyerekeket a legközelebbi tanév kezdetéig, mert aztán kiiratkozik az isiből az a pénzecske is, amit a költségvetés beíratott a helyi önkormányzatba, az meg a diákszám arányában magába az iskolába.
#page#
A mohácsi polgármesternek legalább annyira nehéz dolga lehet népével, mint amilyen újabban újpesti kollégájának az övéivel. Nem tud csak úgy üzengetni, igét hirdetni, hiszen mire szavai eljutnak a mohácsi végekre, addigra az ottaniak véletlenül kiruccannak Malmőbe. Az újpesti polgármesternek sem véletlenül jutott eszébe, hogy az ősök mintájára ő is felvegyen amolyan muzsikus népeket, közülük is azokat, akik nem állnak hadilábon a dob működtetésével. Idézzük a múlt heti újsághír leglényegét: a helyi újság és a helyi tévé megszüntetésével megszűnt annak a lehetősége is, hogy közérdekű információkat juttasson el a városháza a negyedik kerület népéhez. Természetesen a politikai alapon elrendelt szilencium adta az ötletet Derce Tamás polgármesternek, hogy a dobszóval bevezetett hangos hírmondót, a kisbírót csatasorba állítsa. Derce Tamás ötlete pedig a Piac és Profitnak adott egy ötletet: online újságunk a helyhatóság közérdekű információit legalább olyan tökéletesen képes kidobolni, vagy inkább minden internetes lakásba, munkahelyre, Internet-kávézóba, orvosi rendelőbe, iskolába "bedobolni", mint télidőben az ütőre fagyott kezű kisbíró. Lehet velünk alkudni.
Annál is inkább érdekünkben áll ez a hírközvetítés, mert állva akarunk maradni az internetes piacon, ott, ahol megjelent a legvadabb versenytársunk, az informatikai call girl szolgálat. Elnevezése szerint persze más, de az eredményét tekintve aligha kevesebb, mint a kétdimenziós kitárulkozó hölgyek háromdimenzióssá váltódása. A technológia maga a digitális műsorszórás IPTV nevű változata, amelynek esetében a jeltovábbítás minden végfelhasználó számára egyéni, az előfizető maga töltheti le a neki tetsző tartalmat, és alakíthatja ki egyéni műsorprogramját. A szélessávú internet és a legújabb fejlesztésű Telsey F6 set-top-box együtt képes ilyen szolgáltatásra, vagy ahogyan mindennek első kereskedelmi felhasználását a Tvnet és Kovi közös erővel kínálja a múlt hét óta: csupán egy távirányító, és a felhasználóbarát menürendszernek köszönhetően máris elérhetjük a kívánt tartalmat. A TVnetnél a legalacsonyabb árú hármas csomag - IPTV, internet, telefon - és a legnagyobb garantált sebesség mellett zenéket is letölthet a felhasználó, miközben például az IPTV-jén keresztül rendelt pizzájára várakozik a Netpincér jóvoltából. Hogy ennél azért pontosabbak és célirányosabbak legyünk, ha a gyerek meg az asszony az ajtón kívül van, akkor számítógépünk segítségével annyi, szerelmet és kapcsolt részeit bemutató úrhölgyet varázsolhatunk magunk elé, amennyit csak akarunk, ha pedig a nevezett családtagok véletlenül a Balatonon nyaralnak, akkor - véljük - nem biztos, hogy a Netpincér jóvoltából a pizzás csönget be az ajtónkon. Kérdés tehát, hogy milyen gyorsan fertőz a honi pornókirály - Kovi - és a honi Tvnet közös művelődéstörténeti léptékváltása. Vagy talán nem is kérdés, hiszen újabban talán azért kér pénzt a nép kenyérre és cirkuszra, hogy a kenyérrevalóból is áldozzon a kultúrára, a LUXx TV "három az egyben" csomagjára, abban az erotikus prémiumcsatornára.
A virológus erre a LUXx TV-s fertőzésre éppen úgy nem ismeri a választ, mint arra a másikra, amelyik ugyancsak mostanában keltette fel a honi lakosság figyelmét. A calici vírust ugyanis jóval lassabban lehet kimutatni, mint az ágycsökkenési járványt. Az előbbi véletlenül éppen akkor jelent meg a hírpiacon, majd a vírus létének bizonyítására szakosodott intézmény laboratóriumában, amikor az egészségügyi reform végjátszmájához érkezett a kormányzat. Eldönteni készült, majd el is döntötte ugyanis az ágyszám-csökkentést, azaz a kórházak "átstrukturálásának" módját és ütemét. Nincs is szebb annál az izgalmas állapotnál, mint amikor a gyógykezelést elhalasztó értesítést megkapja a páciens kedvenc, de zárta ajtajúvá vált kórházától, vagy a mentőt kergetik tovább egy másik gyógyintézménybe, mert emebben a már bent lévő páciensek, orvosok és nővérek egymásnak adják a klozet kilincsét. A calici vírus, amelyik nem öl, nem butít, csak "hajt", azt máris elérte, hogy kórházi ágyhiányt produkáltatott akkorra, amikor a mellékhelyiségbe még nem kényszerült egészségügyi kormányzat ágytöbbletet mutatott ki, hogy fel is számolja azt.
A dolog eldőlt, a kormány bezárja - vagyis pénzügyi értelemben átkereszteli - a kórházak egy részét. Akkor pedig mindegy, hogy besegít-e a vírus, avagy sem. Igaz, az okafogyottá vált demonstráció és a calici esetében is éppen úgy az a szokásos védekezés, hogy a terjesztő mossa kezeit.
