Füttyösök, akik akkor érzik jól magukat, ha pármillió honfitársukat szégyenkezésre késztetik, s a "kell nagy balhé" kedvéért műideológiákat is gyártanak. Füttyöséket jól ismerhetjük már, velünk élő típusok ők. Van olyan típus közöttük, aki nem fizet közüzemi díjat, majd kisüti, hogy a rá szabadított behajtókért a régi kommunisták meg a mai Gyurcsány a felelős. Vagy: előbb feltalált valamilyen senkinek és semminek nem kellő ketyerét, majd kivágják őt ötletével kis műhelyből meg nagy multicégtől egyaránt, de cserébe az idegen tőkét, a globalizációt, s egy füst alatt a régi kommunistákat meg a mai Gyurcsányt teszi felelőssé, s ezt nyomatékosítandó fütyülget, meg kerepel egy keveset. Vagy: hatvan évvel ezelőtt sehová nem vették fel a ma már öregecske füttyöst általános alkalmatlansága és lustasága, de nem kulák, avagy értelmiségi származása miatt. Nemigen tanult, nemigen dolgozott, de ötven évvel ezelőtt - ellentétben sokakkal - az utcán ő bizony nem forradalmat csinált, hanem csak egyszerűen balhézott. Negyven évvel ezelőtt még besúgni, feljelenteni sem tudott, bármennyire is akart némi baksis fejében, mert még a besúgókat, feljelentőket imádó hatalom is partvonalra tette őt. Ám az elmúlt tizenöt évben áldozattá, hőssé, mártírrá, nagy idők szenvedő tanújává avattathatta magát, s végre kiélheti hajlamait, fütyülgetve, kerepelgetve, kommunistázgatva. Teszi, teheti ezt ő maga, vagy gondos nevelésének legjava, fia, unokája, aki, ha éppen üres a Hősök tere, nincsenek ott az árpádsávos-bakancsos haverok, akkor a szigetre ruccan át, keresve magának felüdülést és egy füst alatt beszédet mondó miniszterelnököt, így legalább nem árválkodik zsebében a papától, nagypapától kapott síp sem.
Az ünnepi köszöntő közben gondosan teledugott füllel, protokoll autókból mesteri párductechnikával kiugrálva, saját kreációjú veszélyhelyzeteket kitalálva, s azokat kivédve vigyázzák a kormányfőt jeles harcedzett brigádok. A haja szála sem görbül a miniszterelnöknek, a lelki sérelmekre pedig a teledugott fülű, protokollautókból párductechnikával kiugráló harci brigádok nem hivatottak vigyázni. A védett személy így aztán csak fizikai valóságában védett még az össz-európai rendezvényeken is, s tévékamerák "szeme" láttára, mikrofonok "füle hallatára" a legsemlegesebb, politikamentes miliőben is kifütyülhetik már pusztán a jelenléte miatt is. Füldugósékat ez szükségszerűen nem zavarja, elvégre füldugósok, s nem is hallják, ami a védett személyt (is) védtelenné teszi. Az ország lejáratása persze nem jár fizikai fájdalommal, mindössze pármillió honi pacák pironkodik otthon, a tévé előtt, a kormányfő pedig a medence szélén. De a modern világ működésképtelenné válna jól szervezett munkamegosztás nélkül, ezért is világos, hogy a harcedzett füldugósok például nem némelyek arcszíne változásának hatására lépik át az ingerküszöböt. Így tehát a múlt héten zavartalanul töltötték ki füttyösék valamennyi magyar állampolgár nevében az ország IQ-tesztjét a szigeti uszodában, a világ szeme láttára, s legfőképp füle hallatára.
A párductechnikával párosított füldugósság nagyon is specializálódott szakma, jól bizonyítja ezt a szomszédságban történ múlt heti motoros baleset is. Az ottani kormányfő sem szenved hiányt jeles felvigyázó harcedzett brigádokból, amelyek - mint a mieink - saját kreációjú veszélyhelyzeteket kitalálva, s azokat kivédve vigyázzák az ő saját emberüket. Bizonyára kiemelték a helyi tömegből még azt a fát is, amelyik a feltámadt szélben gyanús mozdulatot tett, de kormányfőjüktől kormányfőjüket nem tudták megvédeni, aki a természet lágy ölén, de önhibájából akkorát tanyázott motorkerékpárjával, hogy nyomban a lábát törte. No persze a baleseti sebész bizonyára nem hülyéskedhetett sínnel és szikével a kezében, előbb átzavarták őt a fémdetektoros kapun, s csak aztán engedték a párductechnikával párosított füldugósok a fájdalomtól jajveszékelő miniszterelnökhöz.
#page#
De ott legalább van doki, aki ráér dolgozni, szükség szerint a kormányfő sípcsonttörését ellátni. Mifelénk, mint hírlik, talán nem véletlenül keresett országon kívüli nyaralási lehetőséget a miniszterelnök. Az ő sípcsontja, ha itthon törik, rendesen megsínylené a kormány tiszteletére bármikor sztrájkolni kész traumatológusokat. A honi orvostársadalom csak a szemészeket tartja saját maga számára készenlétben, hiszen egyre többször bizonyítja, csak távolba látni szeret, míg a közeli, a házon belüli dolgokat - még a múlt héten eléjük tett zöld könyvet fellapozva sem - akarja észre venni. Nem is véletlenül küldözgette páciensét a fel nem ismert kartöréssel sokadik kollégájához a háziorvos, mire egy idős reomatológus meg nem állapította a tényleges bajt annak ellenére, hogy joga csak ahhoz volt, hogy a beteget "visszapostázza" a feladónak, a házi orvosnak. Még csak fel sem hívhatta a kórház telefonjáról a "kollégát", mert a kórházban, ahol állítólag felnőtt emberek dolgoznak, az adófizetők pénzén fenntartott telefonnal az abszolút tiltás technikáját alkalmazva spórolnak. Amíg tehát ennyire devalválja magát egy gyönyörű szakma, s a szemészek még nem írták fel kollégáiknak a zöld könyv olvasását és a karnyújtásnyira történő dolgok meglátását segítő szemüveget, addig a magyar miniszterelnök nem követheti román kollégája példáját azzal, hogy ő is otthon töri el a lábat. A tényleges sípcsontkezelést kapó Tariceanuval ellentétben Gyurcsánynak esetleg számolnia kellene a pici pontatlansággal kezdődő hazai gyógymóddal, az esetleg bekövetkező lábtörésére orvosilag elrendelt végbéltükrözéssel, mandulaműtéttel és kürettel.
De a kormányfő szabadságon van és külföldön, s legfeljebb a messzi vidékeken időzve számolgatja, hogy hány esőmentes nap telik el Magyarországon. Mert hát azért nekünk mázlink, Brüsszelnek meg peche van: ha nem esik, akkor lábon várja a betakarítást a jó állapotban lévő idei gabona, s a tavalyi búzával meg kukoricával jól feltöltött raktár. Igaz, sok újat is építettek az elmúlt néhány hónapban, de az Európai Uniót ez sem vigasztalja, hiszen már most számolnia illik a nálunk napról-napra jobb terméssel, s ősztől a napról-napra bővülő magyarországi intervenciós felajánlással.
A nyaraló kormányfő a bőséges aratáson túl azt a honi gazdagodást sem láthatja, ahogyan - a múlt heti bejelentés szerint - a MÁV felépíti a múltat. Kicsit deformálva persze, de ettől még az összes pályaudvar helyett egyetlen egyet ellát peronnal. Apáink, nagyapáink is tudták, mi az a vasúti peron - a szó maga is a MÁV-nak köszönhetően lett általánosan honos a magyar nyelvben - , de azt nem tudták, hogy akadályfutó atlétákká is átképezhették volna magukat, ha a régi vasutasok olyat építenek, mint a maiak. Apáink, nagyapáink korában a pályaudvarra is csak érvényes jeggyel, vagy - az integetőknek - peronjeggyel lehetett belépni, most viszont a vágányokig bárki ingyen használhatja a vasút területét, s csak ott lesz egy rendes akadály. Amióta világ, a világ, a vonatot sokan csak az utolsó egy-két percben, futva szokták volt elérni. De a Nyugatiban erről le kell szokni, különben az új módi szerint a vágányokhoz telepített peronőrök kapásból elgáncsolgatják a rohanó népséget, igaz, eközben megtalálhatjuk arcukon a hatóság kedves, egyben javító-nevelő szándékú mosolyát. Apáink, nagyapáink idején is késtek le vonatokat az emberek, de legalább a pénztár és a szerelvény, illetve a pályaudvarkapu és a vasúti kocsi közötti terepen már kedvére futhatott a pontatlan utas. Most a legszűkebb keresztmetszet a kapuból a vonat mellé költözik át, de ugye az ott feltornyosuló, majd a zsilipelés után jelentékeny tömegben kiáramló utasok közül a gyengébbek sem a sínek között végzik?
Mert ha e tömegjeleneteket a szerencsétlenebbek is megússzák kar-, vagy sípcsonttöréssel, nem biztos, hogy a gyógykezelést is túlélik. S kár lenne, ha a Gödről, Vácról, Nagymarosról vonattal bejáró hölgyek - ha a kórházban eltalálják a pályaudvaron szerzett kórságuk mibenlétét - begipszelt lábbal szenvednének heteken keresztül. Akkor például fel kellene függeszteniük a reklámszakma legújabb keresztrejtvényének megfejtését. Pár évvel ezelőtt még csak az a feladvány várt rájuk is, hogy kiderítsék, egy olíva olaj mitől szűz, majd: mitől extra szűz. Az emberek gyakran teli torokból kiáltják - miközben tudják is a fogalom tartalmát - Szűz Mária! De azt azonban még véletlenül sem ejtette ki a száján senki, hogy Extra Szűz Mária.
Pedig ha valaki, akkor Ő...
Az elmúlt egy-két hétben azonban a reklámszakma megtalálta a következő, rejtvénybe illően érintetlen területet. Maholnap csak a begipszelt lábú hölgyek számára lesz reménytelen vállalkozás az, hogy ők is gyanta-szűzzé váljanak. Mert hát ezt hirdetik - asszonyok, legyenek gyanta-szüzek. Ha el is múlt valódi szűzességük, a gyanta-szűzességük még megjöhet. Begipszelt lábú hölgyek, gondoljuk, nem érdemes még törött lábbal sem keseregni, mire felgyógyulnak, a nyelvészeti zsenialitástól sem mentes reklámszakma már célba is vesz bennünket az alig valamivel drágább újabb terméket hirdetve. Ugyanis nemcsak az olíva olaj lehet a szűznél is szüzebb, azaz extra szűz, hanem a gyanta is. Már csak a sorrendet kell kitalálniuk a reklám embereinek. Hiszen nem lesz mindegy, hogy extra-gyanta-szűz, vagy gyanta-extra-szűz, netán gyanta-szűz-extra az az áru, amelyért a lehető legtöbb pénzt lehet bekaszálni a nem szőrös szívű, csak szőrös lábú hölgyektől. Persze extra szűz kaszával.
