De vajon hogy jön ide a múlt heti szigligeti országút menti favágás? Hát úgy - s ez az anyagi specialitás -, hogy az a bizonyos 10 kilométer Sátoraljaújhely és Sárospatak között rendelkezik országúttal, mégpedig olyannal, amilyen mentén fasor is találtatik. A különbség Szigliget és Patak, Újhely térsége között annyi, hogy a meghatározás így lenne pontosabb Zemplénben: ahol a fasor látható, ott talán még van országút is. Kossuth idejében mindenesetre volt. A másfél évvel ezelőtti útfelújításról az egyik helybéli ifjú hölgy így emlékezett meg: soroljam, hogy kiknek a portájára vándorolt az útépítés anyaga? A helybéli ifjú hölgynek bizony saját mamája is van, s bár nem kérdeztük, de ő meg talán a húsz évvel ezelőtti karbantartás anyagainak hollétét tudná felidézni. Annyit pedig leánya becsületére kell írni, hogy beismerte: sem a patakiaknak, sem az újhelyieknek nem lett volna okuk tüntetgetni a 37-es út mentén tavaly és tavalyelőtt a kátyúk, a tengelytörő lyukak miatt. Az útépítés ugyebár már többször elkezdődött...
Az ikervárosok között, ha majd egyszer visszalopják az útépítő anyagokat, szigligeti minőségű közlekedésről lehet beszélni, hiszen ott, Zemplénben még fasor is lesz az autósok üdvére. Meg az arra tévedő elnökök boldogságára. S akkor majd nem ám egyszerű pártelnökök szakíthatják meg a sárazsadányi szőlőművelésüket azért, hogy a szomszédos Patakra, a picit távolibb, de egy fokkal liberálisebb Sátoraljaújhelyre bekocsizzanak városi levegőt szívni, hanem igazi államelnökök. Rákóczira gondolva megkockáztathatjuk: fejedelmek. Azaz: fejedelem. Egyetlen egy. Bekövetkezik mindez akkor, amikor működésbe lép a múlt héten ismertetett Fidesz-óhaj. Idézzük a minapi hírt: "Elképzelhető, hogy a Fideszben a következő parlamenti választásra szétválasztják a pártvezetői és a miniszterelnök-jelölti posztot - írja a Népszava. A lap szerint Orbán Viktor egyik lehetséges miniszterelnök-jelöltje Navracsics Tibor frakcióvezető lenne, míg a Fidesz irányítását Varga Mihály alelnökre bízná. Az újság úgy tudja, Orbán - ha a Fidesz győz 2010-ben - köztársasági elnök szeretne lenni, a jelenleginél nagyobb hatáskörrel. Erre azonban akkor is kicsi az esély, ha minden úgy megy, ahogy azt az ellenzéki vezér tervezi, miután az államfői jogkörök kibővítéséhez alkotmányt kell módosítani, márpedig ahhoz kétharmados többségre van szükség..." Mi ebből a tanulság? Hát az, hogy addigra ikervárosi lendülettel illik visszalopni Sárazsadány - az államelnöki szőlőbirtok - határába az országutat.
Az Orbán-ambíciók ügyében oly jól értesült Népszavának attól nem igazán kell félnie, hogy egy Fidesz-győzelemmel végződő 2010-es választás után gond lenne a kétharmados döntésekkel. A képlet elég egyszerű, aki él és mozog a mai nem plebejusok közül, az csak akkor maradhatnak életben, ha önként lemond szavazati jogaikról, s mert él és mozog, maradék erejével távozik is. S mint a nem feledett kádári időkben, ismét 99 százalékos szavazati aránnyal működik majd az amúgy kétharmados magyar demokrácia. Hogy ebből valaki kevéske fenyegetésre asszociál? Hát vessen magára, ha túl érzékeny, s még csak edződni sem hajlandó 2010-ig. Pedig lehet, már 2007-ben is, nekünk például sikerült éppen a minap. A szerkesztőségi e-mail-postában landolt a levélke, jelezve, hogy - stílusosan - Rákóczi jelen idejű partizánjai élnek, virulnak, jól érzik magukat, és... Íme a levél: "Tisztelt Címzett! A kuruc.info portálon ismét botrányos vezércikk jelent meg. Fényképet is közölnek, ahogy egy rendőr pisztolyt fog Gyurcsány Ferencre. Pontosabban a Magyar Mérce címlapjára, ahol bilincsben ábrázolják a miniszterelnök urat. Ráadásul ennek a lapnak a főszerkesztője épp az a Novák Előd, akit tavaly október 23-án, majd legutóbb most április 4-én tojásaival együtt bilincsben vittek el a rendőrök..." #page#
Való igaz, más időket élünk már a hónap végén is, hiszen az április 4-én még nagyon is drága tojás - olykor darabjáért a 30 forintot is elkérték - május 1-ét megelőzően forintokkal olcsóbban lehetett a miénk. Legkevesebb két okból. Egyrészt azért, mert Tallinn messze van. Bár ott megtelt az utca dobálókkal, de a szovjet katona emlékművének védelmezői támadták a hatalom őreit, míg árpilis 4-én nálunk ez is sántított: a hatalom itteni őrei a nyilas uralom alól felszabadítók szobrát védelmezték a halottgyalázó magyar tojásosok ellenében. Most azonban a munkásság ünnepe előtt állunk - s ez a másik tojásár-csökkenési ok -, de úgy, hogy sem (polgári) munkástagozattal, sem munkásosztállyal nem dicsekedhetünk, a Városligetet és környékét pedig leginkább az uniós csatlakozásra emlékezve kívánják megtölteni emberekkel a szervezők. De alighanem a tavalyi Kossuth téri ingyen konyha törzsvendégei látogatnak csak át a potya virsli és potyasör reményében. A munkásság pedig kinyitja hétvégi háza télre lelakatolt ajtaját és elkészíti a betörések kárjelentését, majd beül a jeges Balatonba, de messze elkerüli mindazt, amit baloldalinak, meg munkásünnepnek nevezünk. Tojást tehát nem lehet majd 30 forintért eladni, mert a boltokban nincsenek jelen sem a dobálók, sem a dobálandók. A múlt péntek óta egyébként sem a rántotta, hanem a füstölt sajt a sláger, igaz, főképp a legnyugatibb végeken, ott, ahol csütörtökön még sajtgyár is volt, de egy napra rá már csak annak hűlt helye.
Igaz, ami igaz, hűlt helyük a Gellért-hegy oldalában létezett szobroknak van meg még. Az életnagyságú bronz alkotásokat - a Gandhit, az Assziszi Szent Ferencet, a Dharmát ábrázolót - még csak nem is zsebben szállították el azok a gengszterek, akikről feltételezhető, hogy nem otthon, a nappaliban állították fel szerzeményeiket. Hanem ott helyezték el, ahol hétről-hétre a vasúti kábelek tonnáit is például. De tehették is. A rend őrei ugyanis - ha nem bírósági tárgyalásaikra készülnek - otthon gyógytornáznak az októberben eltört és csak lassan gyógyuló lábaikkal. Azokkal a közlekedésre kitalált végtagjaikkal, amelyek rosszkor voltak rossz helyen. Ott, ahol békés, sokgyerekes családok sétálgattak a véletlenül kezükbe akadt utcakövekkel, kordonokkal és barátságosan világító Molotov-koktélokkal. E kedves tárgyakat nem mindig sikerült jól megmarkolniuk, s bizony olykor lepottyantak, odapattogtak, ahol az óvatlan rendőrök éppen álldogáltak. Akkor, igen, álldogáltak, most meg üldögélnek otthon, áldva szerencséjüket, hogy az októberi, márciusi, áprilisi féltéglákkal sétálgatók óvása, védelme után sztahanovista lelkületű parancsnokuk mégsem tudta megbízni őket a szobortolvajok tetten érésének állítólag ugyancsak rendőri feladataival.
#page#
E dicső elöljárók amúgy nemcsak a beosztottakkal, hanem akár még a sajtóval is tudnak úgy beszélni, hogy sem a kisrendőrök, sem a kis újságírók nem kérdeznek vissza. A múlt héten például e főrendőrök piszkosul megfenyegették - mégpedig a nyilvánosság segedelmével - a hon autósait. Azt mondták, hogy oly annyira rajta lesznek az uniós indíttatású gyorshajtás-ellenes akció sikeres végrehajtásán, hogy az összes traffipaxot szolgálatba állítják. Kollégáink nevében - utólag - kérdezzük: ha nincs uniós unszolás, akkor mi a bánatot csinálnak az összesbe nem tartozó traffipax nevű eszközzel? Talán a felhők rohanását ellenőrzik, hogy aztán jelentést adhassanak Aigner Szilárd meteorológusnak? Eddig azt hittük, azért van traffipax a jókora - érzésünk szerint évről-évre tovább növekvő - adónkból, hogy azzal, mindegyikkel, autósebességet mérjenek, s elejét vegyék a gyorshajtásnak.
Bár lehet, mi vagyunk technikailag alulképzettek, mert nem tudtuk például, hogy a párezer köbcentis kétkerekű hanggyáraknak péntek estétől vasárnap hajnalig tartó Váci úti tenorosan basszus alváselhárítását is mérni lehet. Sőt, a hangtraffipax hozadékaként az autópálya matricát éppen ezért olcsóbbították a bőrbe csomagolt motorosok javára, ajánlva nekik, ha lehet, akkor az M1-esen riasszák fel a múlt héten ott felborult kamion még megmaradt utasait, a sztráda kerítései közé rekedt nyulakat. Meglehet, ez a vélelmezésünk talán mégsem pontos, a Váci út - mert még nem kezdődött el betonjának tatarozásra visszavezethető feltörése - a helyén van, s kétszer három sávban fogadja nagy-nagy szeretettel a gyorsulásra szakosodott, rendőrt csak fényképen látó, inkább 180-nal, mint 160-nal a közértben parizerért leszaladó motorkerékpáros hanggyárosokat. Ha valaki azt gondolja, hogy a gyalogos evolúció nem működik ilyenkor, az bizony nagyot téved. Éppen a héten, az egykori csavargyár magasságában várta a gyalogosoknak szánd zöld jelzést egy kisded tolására alkalmas szállítóeszközzel az ifjú hölgy. A lámpa váltott és elindultak. S egyben meg is érkeztek. A túloldalra. Kevesebb, mint 10 másodperc alatt a kétszer három plusz egy kanyarodó sávot gond nélkül keresztezték, csak éppen a járdára való feljutás okozott csepp problémát. Mindenesetre igazán gyorsnak és jól célzónak kell lennie annak a motorosnak, aki az ilyen tempóban átkelő anyát és gyermekét el akarja választani egymástól a rajtuk - előttük, mögöttük, közöttük - való áthajtással. Történt volt, hogy a csavargyári átkelő asszonyka evolúciós átalakulása pompásan sikerült, talpára kerekek nőttek, s így csemetéjével együtt gurulhatott át a Váci úton. Már látjuk is lelki szemeinkkel, amikor a gyorshajtó mamákat megfékezendő csecsemőmérő traffipaxokkal látják el a gyalogátkelőknél posztoló rendőröket.
A múlt héten egyébként is a közlekedés speciális értékválasztásának, a szaktárca víziójának lehettünk a tanúi, hiszen egyrészt a sajtó segítségét kérték, hogy ötletbörzét rendezzenek a kerékpározás népszerűsítéséhez, másrészt az ország energetikai jövőképe felvázolását átpasszolták a honvédelmi tárcának: a hon főkatonája nyilatkozott a földgázellátás mikéntjéről a nemzetközi sajtónak. Szeretnénk a tárca segítségére lenni egy ötlettel, ha már egyszer azt vizionálják - rajtunk keresztül - a Piac és Profit olvasóinak, hogy a jövő energiaügyeivel, talán mert nem is igazán lesz gázunk, áramunk, atomunk, szelünk és napsütésünk, kevéssé fontos foglalkozni, kivált, ha egyszer van biciklink. A kerékpárt - ez az ötletünk - leghelyesebben valóban a rászerelt dinamóval használhatjuk, hiszen a személyes áramot így bármikor le tudjuk gyártani, amúgy pedig telente addig sem fázunk, ameddig tekerünk. Ha pedig a honvédelmi miniszter érzi tisztének, hogy az energiabiztonsággal foglalkozzon, akkor csak tegye, ezzel ugyanis nem a gazdasági tárcát formálja át légiesen könnyűvé, hanem csak azt teszi, hogy leszerel. Katonára, katonaságra szükség nem lévén, gondoskodik a világbéke kitöréséről. Mi mást is kívánhatnánk a kormányzat e két szektorának ezek után: erőt, egészséget és jó kerekezést!
