Szinte csak napok kérdése és - gyanítjuk - egymásra talál honunk két hősnője. A legkisebb közös többszörösük, a közös platformjuk a csúnya rendőrség. Morvai Krisztina már hónapok óta falhoz állítja a jobboldaliakat megdádázónak vélt összes hazai egyenruhást és az összes nem jobboldali politikust, aki például - legalább gondolatban - autót oltott a tavalyi, tévé-székház előtti gyújtogatás után, vagy éppen csak becsinált a valamivel később elkötött tank láttán. S most meg azt tudjuk meg egészségügyi reform kezdete óta csodákra képes Szent János Kórház műtőjéből - a Népszabadság sokhasábos fényképe szerint - kiálló csövek, kötözések nélkül, vidám, életerőt sugárzó tekintettel kikerült, előző nap életveszélyesen megvert oknyomozó kolleginánktól, hogy ő bizony kényszervallatás gyanújával indíttatott nyomozást a rendőrök ellen, ügyészségi segítséggel. Idézzük a kicsit sejtelmes hírt: "A rendőrök állítólag azt kérdezték a fiúról, hogy nem ő verte-e meg az anyját, és a kihallgatás során meg nem engedett eszközöket is használtak. Erről Kármán Irén már a hét elején is beszélt. A rendőrség ugyanakkor visszautasítja a kényszervallatást, azt közölték, hogy tanúként hallgatták meg a gyereket. Akkor azt is mondta a Magyar Hírlapnak, hogy a rendőrök nem akarták elhinni, hogy bántalmazták és egy ideig nem engedték meg a mentőknek, hogy bevigyék őt a kórházba. A Fővárosi Főügyészség szóvivője a Magyar Rádiónak megerősítette, hogy kényszervallatás gyanújával indult nyomozás Kármán Irén megveretésével összefüggésben."

Hogy mi is a tény, az hovatovább kezd nem is olyan túl fontossá válni, azt kezdjük nem megtudni. Közben pedig egyre inkább sejtjük, mind jobban érzékeljük, hogy a múlt hét óta immáron már két örök ellenséget tudhat a portfoliójában a rendőrség. Mintha azt vetnék a testület szemére, hogy politikai hovatartozás szerint püföli a békésen Molotov-koktélokat dobálókat, majd meg kényszervallatással felérő kérdéseket tesz fel egy olyan tanúnak, aki történetesen a megvert oknyomozó fia.  Ez utóbbihoz egy lábjegyzet: a hírek szerint van még két gyermeke a János Kórház csodatevő műtőasztaláról hibátlanul összevarrtan lekerült pályatársunknak. Reszkessen tehát minden kényszervallató.

És reszkessen minden további egyenruhás is, mert amióta a fizetéséért roppant nagy elánnal megdolgozó ügyvédekkel áldotta meg a sors e hazát, azóta a DNS-vizsgálatok addig folytathatók a jelen tényállás szerint meg nem erőszakolt E. Zsanett kisasszony ügyében például, ameddig egy szintén kényszervallatásnak alávetett DNS be nem vallja: a leányka találkozott rendőrökkel. Ha meg találkozott, akkor a DNS már nem hazudhat, az bizony olyan, hogy mindent és mindennek az ellenkezőjét bevall. Kár, hogy a rendőröknek, akiket Zsanett jobb kóbornumerákkal vádolt meg, nincs rafináltabb ügyvédjük. Mert amilyen alapon Zsanett pártfogója (szinte) bebizonyítja a fizikai közelséget, olyan alapon a rendőrök védője is bebizonyíthatja a Zsanett-védőről: ügyfél és védenc között "DNS-garantált kapcsolat" jött létre és tart is mindmáig. Egy alapos DNS-vizsgálat már a kézfogásból, egyszerű parolából is komoly álmok igazolásához segíthet hozzá kiéhezett rendőrt, kiéhezett Zsanettet és kiéhezett pro és kontra ügyvédet is.

A "kiéhezett" azonban lehet valóságos kategória is, a múlt héten tetten is értük, bár jókora távolságra Budapesttől. Ott, ahol a Verpelétről Kisnána felé vezet egy országút, de leágazik belőle és Siroknak tart egy másik. A kereszteződésnél, egy elkerített birtokon két csontsovány - ténylegesen kiéhezettnek tűnő - szerencsétlen gebe váratlan látványa bizonyította, a mai Magyarországon az állattartásra egyre kevesebbeknek futja. A bizonyosan nem hátas, sokkal inkább igás lovak majdnem olyanok, mint amilyenek már felléphetnek egy valamirevaló amerikai állatrendőrségi filmsorozatban. Jó is lenne, ha egy stáb elkóborolna a Heves megyei birtokra, legalább megismernénk, miként is készül a spontán amerikai oknyomozó riport, amelyben még a közeli fűzfát is ráveszik, pont úgy dőljön a szélben a tévéfelvétel idején, mint amikor tényleg tetten érik a gazdit az állatkínzás kellős közepén. Ha mást nem, annyit ki lehetne csikarni egy rendes állatvédő tévéstábtól, hogy valamennyi abrakot kedveskedésképp átnyújtsanak az éhező gebéknek.

A sikerekért, a sztárságért meg kell dolgozni, lovak esetében például csontsovánnyá fogyva. Vagy nem kell megküzdeni, csak ki kell találni valami nagyon nagy - most használjuk ezt a szót - furcsaságot. S bizony mifelénk Pannoniában kitalálták, a múlt héten meg is jött róla az elektronikus postai értesítés. Íme: "A 3M Hungária Kft. és a Magyar Marathon Klub tisztelettel megkéri Önt, hogy értékes idejéből mintegy két órát szánjon a'Legtöbb gipsszel fürdőző ember a Balatonban' elnevezésű Guinness rekordkísérlet sajtótájékoztatóján történő személyes részvételre." Tudjuk, kicsit hülyén hangzana, ha azt válaszolnánk: nem tudunk elmenni, mert gipszben van a lábunk, nem tudunk jegyzetelni a sajtótájékoztatón, mert gipszben van a kezünk.

A meghívó természetesen boldogságos örömmel tölt el minden láb- és kartörésben nem részesült újságírót, szinte vágyakat keltenek bennük egy rendes karambolra, hiszen a levél így folytatódik, idézzük: "A sajtótájékoztatón felvilágosítással szolgálunk a vízhatlan, nyaralás-barát gipszről, láthatnak gipszelést anélkül, hogy el kellene látogatniuk a traumatológiára, valamint ízelítőt kapnak a Magyar Marathon Klub nyári programajánlatából. A 3M Hungária Kft. az úgynevezett 'ScotchCast' műanyagrögzítőt (műanyag gipszet) térítésmentesen ajánlja fel, minden jelenlévő újságírónak (és pórul járt családtagjának) gipszeléssel 'büntetett'  sérülése esetén."

#page#

Jut eszünkbe saját jegyzetünk eleje, a 3M Hungária Kft.-nek lehet, hogy vannak kellemetes eszközei oknyomozó riporterek védelmére. Ha nincs még, hát legyen.  Meg olyan kollégák fejbetörésének kezelésére is felkészülhetnek, akik merő véletlenségből Debrecenben járva alá dugják buksijukat egy hebehurgyán suhintó árpádsávos zászlónak. Azt ugyan nem tudjuk, milyen, ha másmilyen lobogókkal csapják kupán az újságírót, de azt már igen, hogy árpádsávos kivitelben ugyanez a művelet a viszonylag jobboldali Echo tévés operatőr védelmére igyekvő viszonylag baloldali népszabis Kácsor kolléga agyát nem viselte meg. Mégsem árt az óvatosság, meg a gyors gipsz a fejre, 3M Hungária Kft. stílusban. Kácsor kollégát is megviselhette volna, ha már gyakorlattal bír az árpádsávos fejbeverő és jobban céloz, ezért a 3M Hungária Kft.-t valóban arra biztatjuk, nyilatkozzon, van-e már kényelmes, lapelúszás ellen is védő agygipsze vidéken szolgálatot teljesítő tudósítóknak? Sőt, bizonyos megfélemlítésre kiszemelt - Kósa Lajos képviselő, polgármester és alelnök pozíciójából személve, e tárgyú szószerinti nyilatkozata szerint - szélsőséges, Bolgár György névre hallgató rádióriporter is kiérdemelhetne biztonsági gipszelést, ha már egyszer képes elhagyni a védett óbudai stúdiót, hogy élő egyenes adásban Debrecen városának főterén kifütyültesse magát. Azért ez karrier, nem is akármilyen, még akkor is, ha a 3M Hungária Kft.-nek csak lábtörött újságíróknak és családtagjaiknak védelmét szolgáló kényelmi eszközei vannak, a sípban és árpádsávos zászlóban mért gyűlöletszenny elleni óvszert pedig még nem fejlesztették ki. Azt se feledjük, Bolgár Györgynek utaznia kellett több mint 200 kilométert ahhoz, hogy a rendszeresen kifütyült Gyurcsány Ferencnek érezhesse magát. Debrecenben azonban Kósa polgármester nem vállalt hathatós segédletéven ki is nevezték őt vagy 10-20 percre Gyurcsánynak. Üzenjük a Klubrádió vezérkarának, a legközelebbi Bolgár-kifütyültetés idején már legyen a kezük ügyében jobb, sőt stílusosabb zene, például olyan katonainduló, amilyennel március 15-én a Jobbik nevű szervezet a Vörösmarty téren az ottani árpádsávos zászlók alá gyűjtötte híveit.

 A "Legtöbb gipsszel fürdőző ember a Balatonban" elnevezésű Guinness rekordkísérletről bizonyosan kiváló krokikat írna, ha éppenséggel nem szomorkodna nagyon is magányosan abban a szárszói kertjében Farkasházy Tivadar, amelyikben vagy tíz éven át a magyar értelmiség színe-java találkozott és váltotta meg - igaz, sosem eléggé - a világot. Farkasházy most több mint magányos, a közszolgálati rádióból való kirúgatása a múlt héten már hozzá nem illő válaszolgatásokra késztette őt, ahelyett, hogy névsort olvasna. Ő még tudhatja, hogy ki volt Mátrai-Betegh Béla, Ruffy Péter, Illés Sándor. Őket is egy menetben egy nagy láblendülettel rúgták ki az általuk óriássá tett Magyar Nemzettől. Alig tíz évvel később ugyanettől a laptól egy másik éra másik vezérkara segédletével még vagy tíz pályatársat zavartak el, s legvégül - újabb tíz év múlva - a már rendesen felvizezett maradék hatvan embert is kicsapták. Nem ér meg tehát egy félmondatnyi visszaszólást sem a mindenkori hatalom mindenkori nagytakarítása - szegény Mátrai-Betegh Bélának, Ruffy Péternek meg még meg sem adatott, hogy kiüljön a tópartra és elmélkedjen, a "Legtöbb gipsszel fürdőző ember a Balatonban" verseny a sikerét annak is köszönheti majd, hogy az újfajta gipsz, mint a parafamellény, fenntartja a vízen a belé gyömöszölt, praktikusan mozgásképtelen lábtöröttet? Illés Sándor - ha még széplaki nyaralóját felkeresi - biztosan ott fog kacarászni, majd pedig régi jó riporteri szokásának megfelelően egy gyufásdoboz hátára jegyzetel, hogy másnap lediktálhassa oldalas riportját.

Van még honnan visszafejlődnünk.