Orbán Viktor úr, elvárjuk, hogy a visszahívásnál - kivált, ha egy sárazsadányi furmint lesz az áldozat - ott legyünk mi is tollal, magnóval, fényképezőgéppel. Már csak azért is, mert a Piac és Profit Online-nál többet soha senki nem írt a sárazsadányi furmintról....
Legfőképpen pedig Bolgár Györgytől várjuk el, hogy ha már egyszer órákon keresztül etette - pardon, itatta - rádióműsorában a múlt kedden a nagyérdeműt a kormányfői borozás hírével és népi kommentáltatásával, akkor egy üveg sárazsadányit postázzon szerkesztőségünk címére: elvégre reklámértékű minőségben emlékezünk most vissza a Klubrádió dicső tettére.
Bizony nagyon is megérdemeljük e hírverés ellenében a megvesztegetést, sőt. Bolgár György Klubrádióban is szereplő elektronikus kollégája, bizonyos Friderikusz Sándor a múlt héten ATV-s műsorában elég jelentékeny mennyiségben használta és vendégeinek engedte használni a bulvár, a hiteltelen fogalmakat, mint az internetes hírportálok szinonimáját, s ezt nem könnyű szeretnünk. De megpróbáljuk engedni magunkat lealacsonyítani, melyhez a megvesztegető bort - bejelentjük - ezennel készek vagyunk elfogadni. Már csak azért is, mert a kormányfői kortyolást - pláne nyilvánosan - képtelenségnek tartjuk, akkor pedig a dolgok közhírré tétele mást amúgy sem szolgált, mint azt, hogy a Klubrádiónak kicsit jobban menjen.
Mint hírét vettük a múlt héten, maholnap feladata lehet a Klubrádió gazdáinak is, hogy egy-két óra műsoridőt új tartalommal töltessenek meg, elvégre felröppent a hír: Friderikusz lapátra kerül az ÁTV-ben. Márpedig vasárnaponként a Klubrádió szokott volt ismétléseket sugározni a Fridi-menüből. Magáról a televíziós műsorról - a történéseket magyarázva - még azt is igyekeztek beadni a hírfogyasztóknak a hírgyártók, hogy nem az elvárt módon alakult a politikai műsor nézettsége. Lehet, hogy tényleg ez a hír, de lehet, hogy a roppant módon manipulált világban a műsorvezető saját agyszüleményét dobatta a hírpiacra. De ha valóban az igazat hallhattuk, akkor sem csodálkozunk, hiszen tudjuk, hogy egy ismert forgatókönyv megfelelő lapjához érkeztünk. A mindenkori kurzusok ugyanis fenemód imádják, ha leghűbb propagandistáikat felnégyelve látják. Így volt ez 2000-ben, amikor az akkori hatalom egyszerűen élvezte a Magyar Nemzet kivéreztetését, s lám, így van ez most, amikor még ki is táblázzák a politikai süllyesztőhöz vezető utat, nehogy eltévedje Friderikusz és stábja.
Vagy Farkasházy Tivadar.
Mert a hírek szerint ő meg a közszolgálati rádió lapátján találta magát a múlt hét közepén, politikai kabaréjával együtt bekerült abba a 20 százalékba, amelyet szélnek eresztenek a Bródy Sándor utcából.
Van ez így, tárgyilagos, el nem kötelezett, politika- és pártfüggetlen normákat követő újságírókat - fogyóban vannak már - fejeznek le közkívánatra. Ha jobbról kaszabolják őket, akkor balról is hálásak érte, ha balról kaszabolják őket, akkor meg jobbról ismerik el a vérengzést. Mily hatalmasakat fognak unatkozni már pár év múlva is derék politikusaink, hiszen végeznek az utolsó olyan tollforgatóval is, aki az egyetemesség és saját értékrendje szerint írt, dicsért vagy marasztalt el.
Addig azonban egyetemes éttermi számlákat fedez fel a sokáig szintén az éterben "publikáló" - anno a Radio Bridge Forintos percek című műsorában, majd a nyomtatott Figyelőben és főleg a jobb füleknek szánt Inforádióban páros leleplezésekre szakosodó - toll- és mikrofonforgató kolléga. Akiről nem tudni, hogy a "hátha mégsem mernek hozzá nyúlni" szindróma dolgozott-e benne akkor, amikor havi lapjától való menesztése előtt, alatt és után ráakadt egy étteremben csaló kormánytagra. Egy olyan hülye miniszterre, aki, ha valóban akar pár ezer forintot keresni egy vacsora közben, akkor a potyázásról úgy állapodik meg a tulajdonossal, hogy másnap áfacsalással vádolják meg. De csak őt, a partnerét, a vendéglőst már nem. Persze a tálból kirepült, elsózott vagy megfőzetlenül kemény fácántól kitelik, hogy első felindulásából feljelentést tesz a havilap ex-főszerkesztőjénél, de még így is nehéz elképzelni Őszöd kettőt, éttermi terepre átültetve. Annál könnyebb megsejteni a kolléga úr forgatókönyvét: "megjelentetünk egy korrupciós ügyet, véletlenül találjatok rá, jobboldali hittárs politikusok, a többi meg már megy magától".
Nem ment magától.
A nagycsoportos óvó bácsi ugyanis minden ovishoz odalépett és megkérdezte: csaltál-e a múlt héten a vendéglőben?
Az összes válasz szó szerint ez volt: nem!
#page#
A dolog lezárva, az ex-főszerkesztő lapáton, úgy, mint Farkasházy a közszolgálati rádiónál, csak éppen az utóbbinak nincs miért magyarázkodnia. Bár az eredmény szempontjából ez már mindegy.
Az nem mindegy, hol fognak ezek után féláron kosztolni a miniszterek?
Ünnepélyesen megkérjük mind a kormányt és az árnyékkormányt, mind a számla- és áfa-szakértő ex-főszerkesztő urat, kegyeskedjenek nagy ívben elkerülni az újságíró-szövetség székházát és annak amúgy nyilvános éttermét. Szeretnénk, ha nem ott törne ki a következő ki lop, ki csal, ki hazudik botrány. Cserébe megígérjük, elsők leszünk az átkeresztelkedésben: a vendéglátó-ipari szakma legnagyobb bánatára. A gazdasági tárcára amúgy teljes okkal buknak ki a főpincérek, a főszakácsok és a főkonyhalányok, hiszen nincs az a böllérmáj, amelyik átlényegülne csak attól, hogy - a főhatóság múlt héten ismertté vált vágya szerint - az osztályba soroltak helyett nevesített etetőhelyeket talál magának a vendég. A restaurantot, az éttermet (e kettő csak Magyarországon jelent majd mást), a vendéglőt, a kisvendéglőt, a csárdát, az önkiszolgálót, a gyorséttermet, a kifőzdét, a falatozót a jövőben is aszerint fogja megkülönböztetni az éhes káder, hogy van-e az étlapon - ha van étlap - böllérmáj, s ha van, akkor ebéd után a kiállított számla szerint kettőt fizet, egyet kap kategóriájú-e a kocsma, ahol kosztolt, vagy amolyan hagyományos, ahol változatlanul nem vágják át a vendéget.
Ha véletlenül mégis a sajtómunkásoknál akarnak csipegetni a kormány, az árnyékkormány tagjai, miközben a konyhaajtóban a felíró kisasszony mellett leleplező riportert játszó ex-főszerkesztő üt tanyát, ajánljuk, rendeljenek a tiszteletükre készülő menüből, a becsinált levesből, a rablópecsenyét is tartalmazó áfatányérosból. Végezetül ne felejtsenek el beírni pár kedves szót a már nem osztálybesorolt, hanem nevesített étterem vendégkönyvébe.
Ígérjük, nem fognak csalódni: azonnal levetetjük az I. osztályt jelölő feliratot, s nyomban kitesszük a politikai közhangulathoz illeszkedő új étteremnevet.
SAJTÓ(V)ÉTKEZDE!
