A harmadik dolgot, ami a 2 kilométer per óra száguldás közben az autósnak gyanússá vált, már idéztük, az elzárt, kihalt, élettelen útszakasz mondatta vele: legalább a látszatot, uraim! Mármint annak a látszatát, hogy szombaton is, vasárnap is dolgozhatnának. A legalább a látszatot, uraim! - szalonképes és idézhető, ám a szinonimája már nem, melyben a legenyhébb kifejezés az volt, amelyet Gyurcsány miniszterelnök éppen egy évvel ezelőtt Őszödön használt. Történt ugyanis, hogy az autós, fél órát elcseszve az életéből az araszolással, Gödöllő után az M3-ason az ottani útépítés miatti terelés környezetét vizsgálgatta, egészen addig, ameddig egyszer csak azt nem vette észre, hogy a szemei elkezdenek őrült tempóban száguldani a légzsákot rejtő szerkezet felé. Még szerencse, hogy a kocsányon lógó szemgolyói követték a látványt és nem robbantották ki a helyéről a sofőrvédelmi staneclit. Az M3-as elzárt részén zöldmellényes emberek és gépek foglalták el magukat - útépítéssel. Sokan voltak, annyira sokan, hogy elképzelhetetlen volt az alibi meló, helyette tényleg dolgoztak. Ugye megengedi a kedves olvasó, hogy a körgyűrűt megjárt autós fohászt ehelyütt ne idézzük, a cikkhez nem tudunk gyerekgombot mellékelni.
Infrastruktúrával persze majdnem jól állunk, hiszen látjuk, mivel fogunk rendelkezni - az M0-ás körgyűrű újabb szakaszával például - már a legközelebbi időben. Egy másik infrastruktúra - közszolgáltatás - gazdája, egy észak-magyarországi cég a múlt héten például kétszeresen is aláírta a közfigyelem jelenléti ívét. Az egyik nap még boldogságosan dicsekedett is a társaság elnöke, ők titkos ipari parkként működnek jó ideje, hiszen a velük szerződő, telephelyükre beköltöző cégek energiát, víz- és közüzemi szolgáltatásokat készen kaptak és kapnak napjainkban is. Nos, ez a cég a dicsekvést követően, alig pár nap elteltével elég komoly szerepet vállalt abban, hogy az ország igen nagy része ne kapjon elégséges villamos áramot. Az első pillanatban még nevesítették is, a Mátrai Erőműnél keletkezett üzemzavar "párosult" a máshol éppen szünetelő kapacitásokkal, s együtt már rendesen összehozták a bajt. Egy nappal később azonban már a lakosságnál - az újságolvasó fajtánál - verték ki a biztosítékot, mert addigra sikerült úgy "eladni" a 660 MW-nyi erőművi kapacitás kiesésének történetét, hogy a hosszadalmas elemzésből egyszerűen elfogytak a zűr nevesített okozói. Olvasó, ezt kapd ki: "A forráshiányt a gyorsan mobilizálható tartalékok üzembeállítása csak részben tudták pótolni, továbbá nemzetközi kisegítésből sem sikerült megfelelő mennyiségű villamos energiát beszerezni, ezért a villamos energia rendszer egyensúlyának fenntartásáért felelős Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (MAVIR) diszpécser szolgálata - az ilyen esetekre szolgáló szabályozásnak megfelelően - háromnegyed órán keresztül fogyasztói korlátozást volt kénytelen elrendelni, amit egyes fogyasztói területeknek a villamos energia szolgáltatásból való időszakos kikapcsolásával hajtottak végre". Nem is csoda, hogy a nyelvészetben nem igazán ismert konkrét alany helyett a nyelvészetben ismert általános alany került ki a történetből, őt kell tökön rúgni, feltéve, hogy egy általános alanynak van neme és szerszáma. Amúgy pedig az energetikáért felelős szakállamtitkárt a múlt héten nem, a főnökét viszont annál inkább hallhattuk, nyilvánosságra is hozta, hogyan kell a jövőben kivédeni - például a zseblámpák üzemeltetéséhez elégséges magyar áramexport visszafogásával - az országos gondokat okozni képes üzemzavart. A szakállamtitkár nélkül maradt főnök még azt is magára vállalta, hogy a versenyre való hivatkozással odamondott a hosszú távú áramvásárlási szerződések ügyét firtatóknak, s ezzel le is hangolta azokat a befektetőket, akik a biztos piac reményében hajlandók csak lassan megtérülő erőműveket építeni, bővíteni, modernizálni. Így tehát mi, mezei polgárok befizetünk nyári adrenalin-szintünk emelésre, vagyis évről-évre izgalmi állapotba jutunk, amint ránk köszönt a nyár, a meleg és a légkondi szezojan: az öregedő, drágulgató erőművek vagy összehozzák az elégséges kapacitást, vagy az újabb 660 MW-nyi kapacitás-kiesést. Vagy a 660 megawattnyinál egy hangyányival többet...
#page#
Az mindenesetre megnyugtató, hogy Janics Natasából nagyon jó szakállamtitkár lehetne. Azért, mert akkor, amikor helyzet van, hallgat: a nyilvánossággal általában sem, konkrét ügyekben sem fecseg túl sokat. A szakállamtitkár például a haváriát bizonyára az újságból, gyertyafény mellett olvasta. Janics Natasa kajakozó úrhölgy is ugyanilyen stabilan tartotta szóval a nyilvánosságot: a múlt héten csúcspontjára hágó versenyző-edző-főedző-főkapitány-főelnök csetepaté egyetlen száján ülő főhőse maga a szőke bombázó volt. Még szerencse, hogy pályatársa, Kovács Katalin sem beszél, s szintén nem azért, mert néma, sőt, tudunk olyan emberről, aki órákon át hallhatta őt csacsogni már kisiskolás korában. A hölgyek dicséretére legyen mondva, bár ugyanúgy kommunikálnak a sajtón keresztül a világgal, mint havária esetén a szakállamtitkár - sebtapasszal leragasztják a szájukat -, csakhogy e hölgyek néma csöndben megnyertek néhány olimpiát, világbajnokságot. Ilyenformán talán nem is egyszerű csak úgy elítélni Janics Natasát pusztán azért, mert a feje fölött, s az ő csöndje mellett nyilatkozik miatta és róla edző, főedző, főkapitány, főelnök.
A teljesítményről van szó, s ugye ez azért nem szorul magyarázatra - általában. Janics Natasa és Kovács Katalin esetében éppen úgy nem, mint a Milan, de még a Liverpool nevű labdarúgó csapatok esetében sem. A focisták komoly ürügyet szolgáltattak a meccsükre Görögországba utazó olaszoknak és briteknek, hogy bár lopnak (mármint magukat be a nézőtérre), csalnak (mármint sikerrel landolók a sztrájkok és a repülőgép-hiányok ellenére is Athénban), hazudnak (mármint angoloknak adják ki magukat az olasz szektorban), de teljesítenek is: megelőzőleg végig verik Európa labdarúgó klubjait. Magyarországon sincs ez másként - a külsőségek több mint európaiak, meccs idején mindig akad rendőrség, amelyik úgy zárja le a Megyeri út, vagy a Fáy utca környékét, mintha a stadionban focisták focival hoznák tűzbe az oda látogató 50 ezer embert. De a kapukon belül két apróság nincs, foci és 50 ezer drukker. Tudjuk, ez a múlt és a jelen, a jövő - olvastuk a múlt héten - azonban borítékolhatóan csodálatos. Két csapat az első osztályban folytathatja akár, a licencet kapták meg hozzá éppen a minap. Van stadionjuk, van zuhanyozójuk, van a zuhanyozóból el nem lopott szappanjuk, s van nagyon jó körökben forgó patrónusuk is. Ezúttal nem a feljutó és licencjogot kapó Fradira gondolunk, hanem a másik esélyesre, a Felcsútra, s a patrónusra is persze, akit - bár szintén szereti a focit - nem Gyurcsány Ferencnek hívnak.
Az imént lelki füleinkkel azt nem hallottuk, hogy Janics Natasa hogyan szól saját dolgairól. Ugyanezekkel a lelki füleinkkel most meg azt nem halljuk, hogyan fakad majd dalra a közönség az első FTC-Felcsút mérkőzésen. Hogy pontosak legyünk, nem halljuk, hogy akkor és ott ki fog majd régi jó szittya szokás szerint huhogni, zsidózni, cigányozni.
Csak nem elfelejtik addigra? Isten tartsa meg jó szokásukat, nem is egyetlen meccsre, hanem egy-két, sőt sok bajnokságra.
