"De felvág a nemtudására!" - unt rá a rikácsoló tudásmentesedésére szinte büszke utitársa szövegére egy javakorabeli férfi. "Hallod ezt a komcsit?!" - így a néni a másik néninek. "Az ilyenek csak beülni tudtak a marxista szemináriumra, hogy addig se kelljen dolgozniuk, persze már ott sem tudták, hogy mit hallanak" - döbbentette meg elégséges hangerővel a komcsinak kikiáltott férfiú a nyanyákon kívül a mellette álldogáló huszonévest is. Azt a legénykét, akiknek kiült az arcára, hogy halvány lila fogalma nincs, mi is az a marxista szeminárium. De arról sincs, hogy a banyáknak hogyan derült ki a Gyurcsány-védelmező emberről, hogy komcsi. A villamosozásban az a jó dolog, hogy le is lehet szállni a járműről - mint azt tette a középkorú férfi - és el lehet újra kezdeni a papagájkodást az új felszállók tiszteletére, mint tette azt a két középkorú asszonyság: "Csak nem gondolod, hogy meghallgatom azt a pojácát?"
A villamoson még senki nem tudhatta, hogy aznap néhány többlet pontot bizonyosan szerez magának a köztársasági elnök a közvélemény-kutatók népszerűségi listáin. Sőt, a "jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni" megnyilatkozása a tömegközlekedési járművön okozhatott volna további szópárbajt is. A két asszony fejenként két mínusz pontot adott volna zsigerből, elvégre Sólyom e szavai nem helyeztek kötelet sem Gyurcsány, sem a kormánykoalició tagjai nyakára. A mamiknak a tartalom, az ok és az okozat ezúttal sem lett volna fontos, elvégre a miniszterelnök ötnapos tévészereplését sem azért nem hallgatták, ami abban elhangzott, hanem azért nem, mert tudatlanul sokkal egyszerűbb pojácának kikiáltani valakit, mint azt követően, hogy megismerik a mondanivalóját. Szóval a nénik mintegy négy ponttal hátrébb sorolták volna a köztársasági elnököt, viszont a bepörgő úr adott volna hat-nyolc pontot a Sólyom-mondatért. Az a legényke pedig, aki a mellette álló férfit hallgatta a papagáj asszonyságok csitítása közben, bizonyára semerre sem befolyásolta volna a népszerűségi listát, mivel életkoránál - a körülbelül 20 évességénél - fogva vélhetően nem tud mit kezdeni a "jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni" köztársasági elnöki megnyilatkozással. Mint ahogy a kortársai sem a valóságban, akik, ha meg is hallották, elengedték a fülük mellett a számukra semmit sem jelentő "jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni" megállapítást. De az utána következő Sólyom-megjegyzést mintha felkérésként értelmezték volna egy keringőre. A köztársasági elnök a parlamenti alkalmi kerítést lebontó képviselők tettének veszélyét abban látta, hogy azt majd mintának fogják tekinteni. S mit tesz isten, bejött, estére már tényleg minta volt a honatyák cselekedete: elözönlötték a védtelen Kossuth teret a jogállamot nem jogállami eszközökkel megélni akaró - a hírek szerint - huszonéves fiatalok.
A mintaértékű kerítésbontás egyik főszereplője, Szájer uniós képviselő talán egy szagmintára is elkezdett emlékezni serénykedése közben és után. Arra az illatélményre, amelyik még a kordon-mentes időkben - 2006 októberében - volt jellemző az illemhellyé átváltozó Kossuth téren. Az ott felszolgált "szalmonella Laci pecsenyével és savanyúsággal" típusú ételektől cifrafosást kapó, amúgy a világfájdalomtól éjjel-nappal tüntető árpád-sávosék a még élni bátorkodó bokrokat roppant nagy esetsűrűséggel tisztelték meg produktumaikkal. E szagemlék hatására talán Szájer képviselő előbb a Fidesz-frakció tagjaival bőszen bontogatta az októberben odaépített kordont, majd hogy, hogy nem, úgy érezhette, ő volt az, aki oda csinált az ablak alá, ezért aztán becsüngetett papírért: Hiller Istvánnak és Lendvai Ildikónak nyilvános levelet küldött, segédkezzenek a Kossuth tér demokratikus, törvényes, rendőr- és kerítésmentes rendjének visszaállításában.
A válaszlevelet lapzártánkig nem sikerült megismernünk.
De azt a vélelmezést igen, hogy sem kordonra, sem kordonbontó képviselői brigádra a Dráva menti új köztársaságban nem lesz szükség. A múlt héten elkezdett nőni, duzzadni a dél-magyarországi folyó mentén, Baranya megyében a politikai értelemben egyneműsödő térség, az SZDSZ-esek helyi világa. Márpedig faluhelyen régen is, mostanság is ritkaságszámba ment az olyan ember, aki belépett pártba. Szavazott akár ide, akár oda, de a kis "szig" mellé kis párttagkönyvet nem dugott be a zsebébe. Kivétel legújabban Baranyában, ahol a Dráva mentén az influenza járvánnyal együtt a párttagság kezdett el terjedni, s ki is tört miatta Budapesten a műbalhé.
#page#
Az SZDSZ-en kívüliek - mondjuk más pártok holdudvarához tartozó, jókora sárga irigység faktorral is rendelkezők - hozzáláttak szóvihart kavarni a szokatlan jelenség, a pártba belépők láttán. Talán mert Magyarországon a tagság nélküli párt a divat, kezdve a Vállalkozók Pártjától a Köztársaság és a Centrum Párton keresztül a minden héten máshol tag kisgazdákig, de trendi más is, az, hogy sokan a partvonalról kiabálnak be a pártvonalon túlra. Mindenesetre a közelgő SZDSZ-es elnökválasztásra tekintettel a múlt héten egy teljes kórus óbégatott át az SZDSZ partvonalán, kifogásolva, hogy a Dráva mentén elszaporodnak az SZDSZ-párttagok: falvak felnőtt polgárai kezdenek el tagdíjat fizetni. Emellett - teszzük hozzá - az egymásra találó dél-baranyaiak képesek tényleg összehozni a Dráva mentén élők köztársaságát, abban az értelemben mindenképpen, hogy Magyarországon először nem kirekesztéssel, hanem egy nyelven beszéléssel, egymás megértésével, tolerálásával találnak egymásra előbb falvak utcasorai, majd komplett falvak, aztán pedig a folyó mentén élő települések.
Békességre szert lehet tenni tehát a modern idők váratlan egypártrendszervével - Baranyában - és szert lehet tenni jeles erőemberekkel is, most már nem csupán Budapesten, hanem Etyeken is. A fővárostól karnyújtásnyira lévő Fejér megyei település mellesleg megfogta az isten lábát, mivel a szovjet rakétasilók helyén felépülőben van a legújabb Demján-palota, a köznyelvben - Demján Sándor tilalma ellenére - Etyekwoodnak, hivatalosan és valóban normálisan Korda Stúdiónak nevezett filmes birodalom. A múlt héten ide szervezett a nagyvállalkozó jókora ünnepséget, tekintettel az építők számára fontos jelképre, a bokrétára, mely ezúttal egy feldíszített fenyőfa volt, daruval feljuttatva a stúdiók egyikének a tetejére. És bizony itt, ebből az alkalomból esett le az álla mindazoknak, akik Demján Sándort szinte azóta ismerik, amióta éppen Etyekről a szövetkezeti mozgalom "szárnyán" fel nem repült Budapestre, az általa megálmodott Skála áruházba. Ezúttal kiderült, hogy nem csupán Mátyás királynak sikeredett fekete sereget verbuválnia, hanem neki, az üzletembernek is. Az irgalmatlanul nagy építkezésre odatrombitált vendégeket kopaszra nyírt, fekete egyendzsekis, kitűző kártyás kétajtós szekrények fogadták, a húsz-harminc egyforma őrző-védő Demján-huszár rendet, fegyelmet, békességet parancsolt az amúgy is rendben, fegyelmezetten, békességben érkező vendégeknek és a bokréta tiszteletére ökröt és sört fogyasztó építőmunkásoknak.
Ezennel el is dőlt a verseny, mert a legismertebb hazai üzletemberek közül eddig csak egynek sikerült megkíméltetnie magát az élet zajától, Csányi Sándor volt az, aki bevezette az önvigyáztatást. Feltehetően az üzletileg is egymáshoz közel került Csányi-Demján páros most a "legnagyobb, kontra sok nagy" versenyét vívja egymással. Csányi kétségtelenül - mivel előbb kezdte az önvigyáztatást - megtalálta a legnagyobb, nem is kétajtós, hanem háromajtós szekrényt, s így egészen addig tekinthette magát szekrény ügyben legyőzhetetlennek, ameddig - a pénteki bokrétaünnepen látottak szerint - Demján szekrény-egyedszámban mintha felülmúlta volna őt.
Az etyeki dombságon elhelyezett szekrények mellett az, aki sikerrel körbe tudott pillantani, nagyon is elégedett lehetett: a gyönyörű környéket ugyanis nem bombázza szét a három nagy egységből álló stúdió. Valahogy belesimul a tájba a már kész épület, s bizonyára így tesz a többi is, például az is, amelyiket állítólag a majdan gyakori vendég, Julia Roberts is szívesen igénybe vesz. Azt még nem kürtölte világgá az etyeki hírharsona, hogy a neves amerikai filmszínész - erre tévedései alkalmával - hol fog lakni és hány gyermekét, a meglévőket és a születőben lévő újabb kettőt hozza is magával. De az bizonyos, hogy ha sikerül némi európai stílust is megszerettetnie az első körben és a másodikban érkezett, illetve érkező ikreivel, akkor az etyeki Demján-paradicsom abszolút alkalmas lesz a gyermekek szellemi gyarapodására. Ezúttal nem a szekrények mellől kikandikálva ma is jól látható új szőlőtelepítések végeredményére gondolunk, hiszen a Julia Roberts csemeték is kiválóan felnőnek gyerekborozgatás nélkül. Hanem a közeli szabadidő parkra, benne a horgásztóra, szigetre és más pihenési kellékre. Sőt, gondolunk a következő dombhajlatra - ahová Magyarország talán legszebb fasora között vezet az országút, s ha akad szakértő, aki megmenti a fákat, akkor azok még megérik a Julia Roberts csemeték felcseperedését is - az oda épített vadászparadicsomra, a golfpályára és a lovardára. Addigra pedig a tájidegen Demján-szekrények akár még el is korhadhatnak.
