Vajon mi történt? Ketten, vagy hárman üzentek? Vajon kinek, kiknek? Kovács Pistikének és társainak, akik most már csak, ha még van, a grundon kergethetik a labdát? A fociról szól-e az üzenet? A pénzről? A politikáról? S jó-e, ha megtudjuk a választ?
A múlt hét ilyen és ehhez hasonló sorskérdések körül forgott egyébként is. A vasárnapi igehirdetés úgy volt egységes valamennyi templomban, hogy nem volt egységes, mert - derült ki a hét elejére - volt kiegészítő ige is, egyszerűbben: kommentár, nem egyszerűbben: a hívő választópolgár szabad akaratának lenullázása. Egy rádióműsor adott teret egy nem lenullázódott hívőnek, aki Orosz József mikrofonja előtt 21. századi polgárhoz méltóan - azaz gondolkodva - háborodott fel a Krisztina téri templomban történteken. A választások során leadott voksról a végítéletkor számot kell adni - hangzott el a szószékről a klérus "útmutatása". Vagyis - magyarázták a rádióban - a gonosz és a jó között választ most és ad számot majd az urnához járuló hívő polgár. A Krisztina téri kiegészítő ige értelmezése eszerint: az átkos egypárt rendszere után ránk köszöntött többpártrendszerben egy párt - és annak egy helyi képviselője - testesíti meg a jót, a többi meg a gonosz. Vajon mindezt tudja-e a Krisztina téri templom környékén lakók ama képviselőjelöltje, akit Kóka Jánosnak hívnak, s momentán liberális párttagként minisztere a gyakorló kormánynak?
Ilyen súlyos sorskérdések megválaszolásával ehelyütt bizonyosan nem illik foglalkozni, már csak azért sem, mert sokkal földhöz ragadottabb dolgokban sem látunk eléggé tisztán. Abban, amiben Kóka János éppen a múlt héten megpróbálta megmérni miniszteri erejét, kormányszintű döntéssé emeltetve a körbetartozás sajátos intézményének megszüntetését. Szegény miniszter késztetve érezte magát, hogy a Fidesz nem túl régi parlamenti kritikáját "kezelje", talán mert nem emlékezett arra, hogy a mindenki lóg mindenkinek szinte egyidős a rendszerváltással. Igaz, ő maga talán még az egyetem padjait koptatta akkor, amikor először "üggyé" nőtte ki magát a körbetartozás, s csak az öregebb Fidesz-fiuk emlékezhetnek arra, hogyan nem foglakozott a dologgal sem a politika, sem az egykori gazdasági kormányzat. Kóka miniszter, aki két-három hete szinte testközelbe cselezte magát a focihoz - lévén védnökévé vált a labdarúgó Európa-bajnokság honi szervezésének -, tanulhatna az új környezetétől. Az a szövetség, amelyik felügyeli a senki és semmi által nem becsült hazai sportágat, tökös kemény legénnyé válik, amint valakinek tartózni mernek pénzzel. A múlt héten például kifizetetlen focistabér okán pontokat kezdett el levonatni az adós pécsi klubtól, akit hovatovább felnégyeléssel is kedvesen megfenyegetett. A szerencsétlen egyesület előbb-utóbb kénytelen lesz kirabolni Pécs összes bankját, sportszolidaritási futtatásra kényszeríteni a város kosárlabdázó lányait, hogy fizetni tudjon. Az amúgy mellékes, hogy nincs foci az országban, a lényeg, hogy tartózás, legfőképp körbetartozás ne legyen az MLSZ háza táján. A világ és a kontinens focihivatalnokai - Budapesten tanácskozva - bizonyára ezt a magyaros (pénzügyi) fegyelmet láthatták és díjazhatták, amit a vendéglátók készséggel be is söpörtek, hiszen nagyon szeretnék megkapni legitimálásukat azon keresztül, hogy Magyarország - Horvátországgal társulva - elnyeri az Európa-bajnokság rendezési jogát.
#page#
És még mondja azt valaki, hogy fociilag nem vagyunk eseményekben gazdag ország. Kovács Pistike, miközben megnő, gömbölyű tárgyakat talán sosem ismer meg, hiszen a Bozsik-program megszűnt létezni számára, a kontinens-bajnokság nálunk pedig már-már nagykorúvá válása idején, 2012-ben lesz, ha egyáltalán lesz. Kovács Pisti, aki plakáthős is manapság, nemcsak kicsi, hanem kisebbségben is marad. Számszerű kisebbségben. Mert hát ott látjuk őt plakátokon, de csak elvétve, a többi óriás reklámhoz képest. Kupa Mihály, a hon pártelnökeinek egyike, becsületes szakmája szerint közgazdász, adóalkotó, tarcali borász és gyakorlott pénzügyminiszter, a múlt héten elképedve tette közzé: vidékre autózott és azt számolta, hogy plakátilag mennyi pénzt költöttek el a pártok útszéli hirdetésekre. Kupa Mihály, a tőle meg nem szokott módon, szinte beleharapott a nyelvébe és motyogva közölte: erre az értelmetlen marhaságra jóval több ment el már most, mint amennyi pénzt egyáltalán kampányra költhetnének a "nagyok".
Kupa ugyan ért a számokhoz, de a számok az árnyalatokat nem tudják közvetíteni. Például azokat a finom közlendőket, amelyek a múlt hétre véghajrájához érkezett plakátragasztás után nekünk, választópolgároknak el kell fogyasztanunk. Kupa Mihály receptorai például nem érzékelhetik azt, amit a Nyírség fővárosába igyekvő pesti autós megtapasztalt a múlt héten. Az M3-asról - mely Tarcalt nem érinti, s Kupa úr kénytelen előbb Miskolcnak fordulni, majd a 37-es úton a sárga borházig hajtani, ott pedig minden erejét összeszedve nem megállni, hanem gázfröccsel, de tovább kocsikázni - a Nyíregyházára vezető országúton, beérve az első nyírségi városba, mintha azt közölnék: meg tetszett érkezni a Fidesz köztársaságba. Tiszavasváriban a nyitányt a párt alelnök asszonya képviseli, majd hol más alelnökök következnek, hol maga az elnök, de más párt más emberéről egy bélyegképet sem látni. A várost elhagyó autós még bepillanthat egy ház kertjébe, ahol röplabda pálya nagyságú iker búcsúplakát köszön el tőle. Azért iker, mert amíg szembe halad a transzparenssel az autós, az olimpikon alelnököt csodálhatja, túljutva e látványon, de már a visszapillantó tükörből a tábla másik oldalát és természetesen az elnököt szemlélheti. Az üzenet tehát világos: Tiszavasvárit bevettük!
Budapesten, a VII. kerületi Önkormányzat előtti kis teret pedig az újságírók vették be. Bár nem két, hanem háromdimenziós formában, plakát helyett személyes valóságukban tették ezt, s nem mindannyian, hanem az újságíró társadalom öregecske tagjai. Az ok, minden jel szerint elkészült a New York Palota felújítása, pár ezer újságíró hajdan volt munkahelye. Az egykori Magyar Hírlap, meg a valóságos Magyar Nemzet szerzői mostanában tehát nem kinéznek hajdani szobáik ablakain, hanem benéznek azokon, már amennyire sikerül az utcán ácsorogva. Bemenni - hacsak nem nyerik meg az aktuális lottó ötöst - nem lesz esélyük, mert nemigen áll módjukban az íróasztalt és széket felváltó franciaágy használatát megfizetniük: a szerkesztőségből szállodává átváltozott palotában normál töltésű pénztárcával magyar újságíró nem sok vizet fog zavarni.
Viszont így legalább marad idejük ezeknek a félig-meddig agg újságíróknak több időt fordítani a szerkesztőségekbe érkező - az ő idejükben még megvetett - névtelen olvasói levelekre. A múlt héten egy derék anonim polgártársnak sikerült kitalálnia az egyáltalán nem apropó nélküli találós kérdést: Mikola egészséges nemzetre szakosodott vezető vajon mit kezdene az Erdélyből Izraelbe költözött, liberális gondolkodású, borotválkozni nem nagyon szerető szinglivel, aki jelentkezik a nagykövetségünkön, hogy ő bizony voksolni akar a magyarországi országgyűlési választásokon?
Erre nem tudjuk a választ. De legalább annyira érdekesnek érezzük, hogy Mikola egészséges nemzetre szakosodott vezető miként reagálna egy mostani eseményre, annak díszvendégeire, lévén a rendezvény az egészséges táplálkozásra buzdít. A politikus - aki, ha pártjával együtt nyer, olyan nagy elődöket követhet újjávarázsolt tisztségében, mint a minap kitüntetett Marjai József, a nemrégiben még kormányfő Medgyessy Péter, vagy momentán az Ural szomszédságában élő Maróthy László - nem alacsonyodna le a II. kerület polgármesterének, Horváth Csabának nevével fémjelzett étterem megnyitó ceremóniájához, hiába is főznek majd ott mindent alárendelve az egészségnek. Egy múlt heti sajtótájékoztatóra, illetve az április 7-én esedékes megnyitóra invitált a polgármester-honatya, pontosabban - idézzük - a Moszkva téri Norbi Update étterem grand opening show-jára. Az étkezde felavatására ő maga, Horváth Csaba vállalkozott, s persze a tulaj Schobert Norbert, illetve Rubint Réka. S az invitáción itt és így következett az a bizonyos névsor, a megnyitásban segédkezni hivatottak köre, akik közül - illik, nem illik - nekünk nem mindenki ismerős, de ettől még lehetnek népszerű, ismert emberek. Tehát: Katinka, Kovi, Szabó Győző, Csonttörő Nagy János, dr. Csábi Bettina, Medveczky Ilona, Bella Levente, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Hamvai Péter, Kammerer Zoltán, Novák Ferenc, Gregor Bernadatt, Rába Timi.
Ami azt illeti, e múlt heti meghívójából kiderült, a választásokon induló Horváth Csaba nem tud kopírozni. Mert ha tudna, akkor egy Moszkva téri alkalmi színpadon ültetné félkörbe a bunyós-énekes-táncos-sportos népséget, középre állna egy színes - esetében piros és szögletes - sállal és 26 perces beszédet mondana öt-hat tévécsatorna jelenlétében. Ehelyett sótlan, sukrozatlan elemózsiákat áruló gyorsbüfét nyit meg bunyós-énekes-táncos-sportos népség ünnepélyes megetetése közepette. Igaz, ami igaz, Medveczky Ilona, a kiváló táncművész, a Veréb is madár című film női főszereplője és a különböző irányokból érkező egyenesek mestere, Csábi Bettina egyformán képes lehet elkábítani túlsúlyos nemzetünket, a kérdés csak az, hogy erre a kísérletre az egyetemes fogyás reményében keríttet sort polgármester meghívójuk, avagy április 7-én, már a választás előételt szolgáltatja fel a Moszkva téren megforduló budai polgároknak?
