- Itt? Képzelődik. Hát...
A felfedezés rendesen felkavarta a pár turista lelki békéjét. Kicsit helytelenül, hiszen a helynek, Tismananak sok évszázados joga előidézni földi halandók számára csodatevéssel felérő eseményeket. Vagyis nem pusztán a legalább 40 fokos árnyékban mért hőség miatt vizionált a turista a középkor óta létező monostor belső udvarán nézelődve, lehet, hogy tényleg csoda - amerikai filmcsillagnak tetsző látomás - járt-kelt a tizegynéhány látogató és a rendre vigyázó néhány apáca között.
A tismanai kolostor - az osztrák-magyar monarchia dél-keleti határvidékén - tényleg számos különlegességgel, mondhatni csodával vált ismerté. Hogy mást ne mondjunk, Románia első számú forradalmára, Tudor Vladimirescu is itt tevékenykedett, cselekedetei ide datálhatók. Így tehát nem volt egyszerű eldönteni, hogy az esküdöző turista, majd meg társai a 40 fokos melegnek köszönhették-e a legújabb idők látomását a kolostor kellős közepén. Az azonban tény, hogy az üde színű, tartózkodó szabású kiskosztümöt viselő Julia Roberts üveges tekintettel, de kedvesen, erőlködés nélkül mosolyogva tekintett át mindenkin, aki rámeredt. Arra pedig vigyázott, hogy az alkalomhoz nem illő öltözékű kísérője - fekete öltönyt, hosszú ujjú fehér inget, nyakkendőt viselő fiatalember - és közötte folyó beszélgetést, annak nyelvét senki ne hallja meg még a monostor udvarának kútja előtt a forrásvízért sorakozók közé beállva sem. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy volt isteni kisugárzása a tismanai kolostor különlegességeit lelkesen szemlélő világsztárnak - avagy tökéletes hasonmásának - , mert hiszen a mellette elhaladó apáca egyszer csak lelassított, visszafordult, majd teljesen követhetetlen pótcselekvésekkel lepte meg vélhetően még saját magát is. Fölemelt a földről egy kisseprűt és egy lapátot, cseppet szorongatta a két tárgyat, majd előbb az egyiket a tőle jobba lévő bokorba, aztán a másikat az átellenesbe hajította széles, s főleg ok nélkül erős mozdulattal - a két ártatlan takarítóeszköz senkinek nem ártott. A fekete ruhát, főkötőt viselő, 20-25 éves, szemüveges női szerzetes felgyorsította lépteit, s eltűnt a kegytárgyakat árusító bolt ajtaja mögött, fittyet hányva a kiadványokat, lapokat, kereszteket vásárolni akaró honfitársaira. A látomás hatását másként, másvalakin is sikerült tesztelni. Julia Roberts megjelenéséig az egyik turista - mesterségét tekintve újságíró - módszeresen fényképezgette a templom freskóit, az ikonokat, a kolostor sírkertjét, de a rokonszakmát, a lesipuskás fotósságot annak ellenére elfelejtette, hogy semmi mást nem kellett volna tennie, mint a fotómasina gombját megnyomnia. Például akkor, amikor az öltönyös úrtól alig védett Julia Roberts - avagy tökéletes hasonmása - a közkút forrásvizét az egyetlen közpohár segítségével kortyolgatta.
A csodáknak sajnos fizikai korlátai lehetnek, mert -a víznél maradva - csak annyira futotta a múlt héten, hogy egy filmcsillag ízlelgette a romániai ódon kolostorban csendesen csobogó nedűt, de azt nem tudta semmi sem megakadályozni, hogy alig pár száz kilométernyire falvak sokaságát mossa el, vágja el a külvilágtól az áradat. Pedig az első, a nyár elején bekövetkezett Temes megyei árvíz nyomait hetek alatt eltüntették a szerencsétlenül járt emberek, ám most, az újabb katasztrófát már sehogyan sem tudták kivédeni a helybéliek. Az előzetes adatok szerint 15 ezer házat öntött el a víz, s csaknem háromezret a föld színével tett egyenlővé. Vajon Tusnádfürdőn, ahol a 2000-res tiszai árvíz Szolnok-mentő kormányzati tényezői politizálnak éppen, most találtak-e csíki, csángói megmarkolható homokzsákokat? Erről eleddig nem érkeztek hírek, de arról igen, hogy a Szolnok-mentő kormányzati tényezők itthon maradt hívei megmarkolnivalót a Duna mentén bizony találtak. Mégpedig jelenlegi kormányzati torkokat. Azokét, akik az Antenna Hungária privatizációjára rábólintottak.
Hirtelen, az eredményhirdetés órája utáni percekben rádöbbentek, az ország kiárusításának esete forog fenn megint, nem árt üvölteni egyet-kettőt. De azért ennek még örülhetünk is, mert hiszen csak minden második kormányzati cselekedetbe kötnek bele az ellenzék specialistái, s akkor sem szükségképpen úgy, hogy a kurzusbosszantást más is hallja. Még Washingtonban is úgy ócsárolta Orbán Viktor a magyar gazdaságot, hogy azt a Magyar Rádió tudósítója és az MSZP elnökhelyettese hallotta csak meg. A szelektív pocskondiázás elérte célját, az óceánon túl egyetlen egy fogyasztója nem akadt a közlésnek, ám a honi hívekhez minden szó eljutott: büszkén vallhatták is a múlt héten, hogy bátor vezérük Amerika fővárosában oda mondott - saját magunknak. Sőt, másnap fogadta őt az a Bush elnök, aki nem is olyan régen még eltekintett a találkozástól. Igaz, a "fogadta" fordulatot egy, a Magyar Nemzet nevet viselő lap használta, s kizárólag az első oldalas cikkcímben, a szövegben már nem. De ennyi is elég volt ahhoz, hogy a hívek keble a büszkeségtől akkorára dagadjon, hogy azzal a nyári uborkaszezon végéig kellemesen ellegyenek. Az ellenzék emberei ezért is engedhetik meg maguknak a luxust, hogy csak minden második kormányzati cselekedetbe kössenek bele, s például szó nélkül viseljék a miniszterelnök, a gazdasági és a külügyminiszter igazi, hithű kommunistákkal való találkozóját. Mert hát ezt teszik, amikor Vietnamban - a Kína és India mellett a térség potenciálisan leggazdagabb és leggyorsabban fejlődő országában - szenes erőművet adnak el, s arra alapoznak, hogy legalább háromezer magyarul beszélő, még a szocialista érában nálunk diplomázott vietnami segítségével elvtársias lendületet adjanak az üzletnek.
A napos oldalt nem csupán vörös zászló alatt menetelve, de megint a szociknak - meg a liberálisoknak - sikerül felfedezni. Mint látjuk, jól boltolnak a Távol-Keleten, s eközben idehaza a harmadik napelemgyárat sikerül pályára állítaniuk. A baj csak az, hogy egyet még a Horn kormány idején avattak fel és nem sokkal utána zártak be, egyet, a 138 millió eurós befektetésnek ígérkezőt pedig tavaly kezdtek el építeni, de mindmáig nem sikerült befejezni. Az előbbi gyár Kőbányán, egy magyar szellemi termék alapján amerikai eljárással mondott csütörtököt, állítólag az áramot gyártó termék drágasága miatt. A másodikat Bicske mellett építi saját szabadalma alapján egy német család - ám nyoma nincs a vállalkozásnak. Szerencsére a harmadik, a japán Sanyo, a múlt hétre minden lacafacázás nélkül elkészült, s bár nem ígértek technikai bravúrokat, hozzáláttak ontani a fényelektromos modulokat. Végül is nem rossz arány ez: háromból egy napelemgyár már tényleg hozzásegít bennünket felajánlásunk teljesítéséhez. Bár sem a kivonult amerikaiak, sem a szabadalomgazda németek nem tudják, mi fán terem a felajánlás meg a sztahanovista munkaverseny, de a dorogi Sanyo japánjai ráérezhettek valamire: a teljes mennyiségből 3,6 százaléknyit kitevő alternatív energiafelhasználást 2010-re Magyarország meg akarja duplázni. Vagyis, ha komolyan gondolja az ország ezt az EU-s vállalását, akkor mint a cukrot, úgy fogja venni a dorogi gyártól a napenergiát hasznosító ketyeréket. Ilyen szemüvegen nézve még a felkelő nap országából is csodálatos látvány a sztahanovista munkaverseny - a vélhetően megsokszorozódó napkollektor-termelés felajánlásával.
