Meg vagyunk mentve, a húsnagyhatalom Dániának is el lehet adni német földről származó húskészítményt. Annyira el lehet adni, hogy evégből lapátra tette saját magát a koppenhágai kabinet egyik minisztere is. A távoli északról származó múlt heti bejelentés hozzánk mégis devalválódva érkezett meg, amennyiben szeretett honunk majdnem annyira szeretett ellenzékének vezérei nem tapasztalták meg a magyar kormány hasonló fogyatkozását, tekintettel a mi húshelyzetünkre. Csak Dániában eshetett meg, hogy a fogyasztóvédelmi tárca vezetője fogta a kalapját és távozott a németek húsok miatt.
Nálunk azonban nincs fogyasztóvédelmi miniszter. Van viszont miniszterelnöki premizálásra jogosult agrár- és egészségügyi miniszter is, akiknek állatorvosai és tisztiorvosai kapták rajta a turpisságon a törökbálinti - és mint kiderült, ismét a Heves megyei - raktártulajdonosokat, illetve a termékeket átvevő, forgalmazó kereskedőket. Ezúttal végképp a legjobb pillanatban tették ezt, mert megelőzték, hogy tíz és száztonnányi romlott, de legalább is kockázatos élelmiszerrel a Magyar Köztársaság karácsonyra elcsapja a gyomrát. Pardon, nem a teljes lakosság, mert az átcsomagolók, az átcímkézők, valamint a legális húsáruba az illegális, "adómentes" hasonmást becsempésző termelő-kereskedő párosok a saját produktumukból aligha vesznek és esznek. A gyomorelcsapás megelőzéséért mifelénk nem is jár miniszterelcsapás.
Mindenesetre a törökbálinti és a dániai élelmiszerbotrány miatt Európa legerősebb gazdasága egy cseppet gyanússá vált: az elmúlt másfél évben tapasztalt élénkülésnek egyenes velejárója volt a bővülő export is, ám meglehet, a pazar bajor virslik mellett az olcsó húst is eladták. S mert az olcsó húsnak köztudottan híg a leve, nem is lepődtünk meg azon, hogy párszáz tonna alig használt feltörlő ronggyal is megörvendeztettek bennünket. Az ellenértéknek, azaz a pénznek nincs, de a német rongynak - szakszerűen: géprongynak - van szaga, szimatot is fogott a Bács-Kiskun megyei rendőrség: a helyi Bermuda háromszögben ezúttal nem szőlőmentes bort és szőke olajat, hanem germán hulladékhegyeket talált, két megyével odébb, Nógrádban pedig egy kereskedelmi tévé kopói szimatolták ki: éjjelenként német gépronggyal és a hozzáadott rákkeltő égéstermékekkel fűtenek a helybéliek.
A tévések orra elirigyelhető eszköznek tűnik, hiszen a jó és érzékeny szaglószerv segítségével kiszimatolható az is, ami nincs. Például nincs tétje annak, hogy a magyar pártpolitika tépi-e a száját vagy sem azért, mert uniós taggá válik Románia is, s evégből eldöntendő, mekkora politikai vagy gazdasági segítséget (vagy féket) nyújtsunk a munkaerőnek is megnyitott határokkal. Orbán Viktorék oly annyira kiszimatolták, hogy teljesen mindegy, mennyire nyitjuk fel a határsorompót, onnan új munkaerő még a sárazsadányi szőlőhegyre sem jön kétágúzni, így aztán kedves színjátékra vetemedhetett a leghangosabb ellenzék a szótlanságával. Kivételesen úgy viselkedtek, mint a jó kiskatona, aki nem pofázik vissza: hagyták is a kormányfőt, mondja csak a magáét a részleges, vagy teljes liberalizációról. Ritkán fordul elő, de most megtörtént, a hazánkban járó RMDSZ-elnök udvariasan, a Fidesz-elnök pedig saját stílusának megfelelően - szinte egyszerre, s egy azon okból - körberöhögte a munkaerőügyben aggodalmaskodó budapesti kabinetet. Romániában - és persze Erdélyben is - legalább akkora hiány van képzett munkaerőből, mint nálunk, s ezt csak az nem veszi észre, aki nem akarja. Orbánék tehát jó okkal hallgattak, amikor a múlt héten ötpárti beleszólást kért a kormányfő az unióssá váló Románia és Bulgária munkát keresőinek fogadtatásába. A Fidesz-főnök azonban határparitáson hallgatott.
#page#
Nem úgy, mint egyik párttársa, aki a múlt heti bejelentés szerint spanyol csízmát húzott Horvát János tévés személyiség lábára: öcsi, most akard gyakorolni Puskás Öcsi második anyanyelvét Kubában? Na, azt azért mégse! Horvát János erre az alapos szakmai ellenérve támaszkodva sürgősen elkezdett lappul tanulni, hátha a világ valamely hűvös felére elengedik nagykövetnek, ha már egyszer a havannai akkreditálását kapásból megfúrta a Fidesz. Hogy miért is? Azért, mert Horvát János nem más, mint Horvát János, következésképp megfúrandó. Akkor különösen, ha a 8 órás hegyi beszédek Karib-tengeri hazájában őrségváltás közeleg, s véletlenül kedve szottyan Magyarországnak politikai és gazdasági kapcsolatait javítani a legjobb szivarok, illetve rumok hazájával úgy, hogy ehhez a kommunikáció hazai nagymesterét, a spanyol nyelv tudorát veszi igénybe. Így ez azonban nem mehet ám, kivált, ha ismerjük is a Fidesz-kottát. A nagy Oroszországnak is - különös tekintettel kommunista múltjára - úgy bemosott az Orbán-kormány, hogy Moszkva máig zokog saját gesztusa miatt, s félelmében kénytelen volt nem olcsóbban adni a földgázt. Hogy mennyivel nem? A múlt héten még a számokra is rá lehetett akadni a gazpiac.hu-n: "Az ezredforduló idején lett volna lehetőség az orosz importgáz árának határozott csökkentésére, az Orbán-kormány azonban nem élt a Gazprom által felkínált lehetőséggel. Ma hozzávetőlegesen 200 dollárral kellene kevesebbet fizetni az importgázért."
Bizony, Kuba, nincs ám ingyen a mi barátságunk, kevés nekünk, hogy előbb-utóbb fel tetszik hagyni a kommunizmus imádatával. Nekünk nem kell olcsóbban sem a szivar, sem a rum, előbb jöjjön a nyolc-tíz évnyi mosolyszünet, mely ugyanúgy megilleti Havannát, mint a Fidesz-időkben Moszkvát. Horvát János a kommunikációs ismereteivel és a spanyol nyelvtudásával pedig ne szövögesse a magyar-kubai barátság szálait, azt amúgy is megtették a Kádár-korszak végén a gyönyörű fenekű kubai szövőmunkás lányok, akiket volt szerencsénk hivatalból importálni az örök nyár birodalmából.
A fenék-diplomácia annakidején valószínűleg ideológiai okokból nem működött elég jól. De ha megszűnik a politikai felhang, akkor bizony egy formás női popóval mindent el lehet érni. Próbált volna meg a brezsnyevi időkben Anettka átszállni Seremetyevón a TU 134-esről egy Mig 31-esre, ha az útlevele mellett nincs ott minimum egy párttagkönyv. Most? Csütörtök délutánra még egy mágneses naptevékenységet is elintézett, úgy nekiindult űrhajóssá válása legújabb stációjának. Anettka őnagysága mindennemű párttagkönyv nélkül tette meg a Budapest-Moszkva-Nyiznij Novgorod-Csillagos ég útvonalat polgári és katonai repülőgépek segítségével. Azt nem tudjuk, hogy mindehhez mennyire gömbölyű pénzes zsákot vitt magával, de azt igen, hogy mi más gömbölyű meggyőző érv kíséretében kerítette hatalmába a Mig 31-es pilótáját - feltéve, hogy az, amibe a múlt héten beültették, tényleg egy Mig 31-es volt. Különben is, ellentétben a megint letartóztatott Repülős Gizivel, Repülős Anettkának mi itt Budapesten mindent elhiszünk. Már csak azért is, mert a Mig-pilóták meggyőzésére szolgáló érvét nemcsak elvitte Nyizsnij Novgorodba, hanem bizonyára haza is hozza.
