Ha május van, akkor évforduló is van. Éppen egy éve, hogy Gyurcsány Ferenc kijelentette: elkúrtuk.
Ha május van, akkor egy éve őrzi a magnószalagot(?) az ellenzék, noha csak szeptemberben állt elő a nagy leleplezéssel. De előállt, s azóta is folyamatosan dübörög a hazugságvizsgáló gép, mételyezve a plebejusokat és a kevésbé plebejusokat, újabban - azaz a múlt hét óta - az uniós plebejusokat és az uniós kevésbé plebejusokat. A fideszes szópár - Gyurcsány annyi mint hazugság - eközben úgy viselkedik, mint egy rendes bumeráng, Budapesten kitalálják, eldobják, s Brüsszelt megkerülve Budapesten fogadják. Az unióban mit is kezdenének vele, jobb, ha ott még a levegőben visszafordul, jöjjön csak haza, a feladóhoz: magyar plebejusnak való az ilyen reggelente a reggelihez, délben az ebédhez, este a vacsorához. Bár ami azt illeti, ha túlszállt ez a csemege a határon, akkor illik betartani az uniós élelmezési szabályokat, a pöttyös máj ugyanúgy nem szolgálható fel, mint a másik, igaz, nem emberi belsőség, a velő, amely a múlt héten váratlanul kitiltódott a kiváló kosztokat produkáló Árnyas vendéglő kínálatából is.
A pöttyös máj - a plebejus ugyebár utálja a gyakorló kormányfőt - csak az ellenzék sajátja. Viszonzatlanok maradnak a dührohamok, kitörések, átkozódások: május elsején ő maga, Gyurcsány kormányfő közölte - hogy hazudott-e most is, vagy sem, majd megmondja az utókor - , csak az ellenzék politikájával, s nem a politikát képviselő szereplőkkel van baja. Bár lehet, hogy ebből a Gyurcsánytól származó kijelentésből valami sandaságot kapásból kihallhatott a hon hivatásos kommunistája, maga Thürmer Gyula, mert legott vérig sértette - nem tévedünk - Orbán Viktort. Azt találta nyilatkozni a Kádár sír meggyalázása apropóján, hogy nem Orbántól kell félni Magyarországon, hanem Gyurcsánytól és Kókától. Hát ezért küzdött négy plusz nyolc éven át a Fidesz vezére, hogy aztán másoktól, az ellenfeleitől féljenek?
S lám, épp e napok láttatják, feleannyira sem tartanak tőle, mint például az MSZMP 18 éve eltemetett főtitkárától, akit az éj leple alatt kiásó sírgyalázó például még csak úgy sem mert vállalni, hogy ha a nevét nem is, de legalább a cégért közölte volna. Például a sírkőre krétával felírva. Pedig... Pedig az MSZMP főtitkára, 1958-ban első titkára engedte, tudta, netán pártfogolta - bár nem hitte, hogy valaha is kiderül -, hogy koporsó nélkül, szöges dróttal átkötve, arccal lefelé hantolják el Nagy Imrééket: azaz még őbenne is több bátorság fért meg, mint abban, aki most a Fiumei úti sírkertben az ő és felesége nyughelyét túrta fel. A "szent földet" szentségtörő módon megvédők bemutatkozására bizonyosan akkor kerül majd sor, amikor a rendőrség elkapja őket.#page#
Mert szerencsétlen rendőrök mi mást is tehetnek, a megannyi - és még ma is tartó - politikai eredetű megpróbáltatás után újabb, jogilag köztörvényes, praktikusan politikai indíttatású ügyben ugyancsak eljárnak, nyomoznak, kutakodnak, kikérdeznek - "élvezve" a teljes hazai adófizetői kör finanszírozását. Persze, hogy nem felejtjük, az adóból fenntartott rendőrségünknek a tavalyi forró ősz, az idei forró tavasz után még mindig nem az a dolguk, hogy a tényleges köztörvényes bűnök elkövetői után eredjenek, sőt, maholnap az ilyen, eredendően nyomozói, hatósági munkát kell mellékes, ráérő, a politikától elcsent idejükben végezniük. Még szerencse, hogy ha mást gyakorolnak a tényleges bűnüldözés mellett és helyett, azért nem felejtették el a szakmájukat sem, sőt. A múlt pénteken kiderült, tényeges rendőri munkát végezve is sikerül a helyzet magaslatán állniuk, a már-már megingott közbizalmat ország-világ előtt egy csapásra visszaszerezték a Széna téri gyors, határozott és közmegelégedésre okot adó beavatkozással, a bankfiókban túszokat ejtő fegyveres rablótámadó ártalmatlanításával.
A megvédett ügyfelek és bankalkalmazottak ténye valóban jó hír, de azért jó lenne, ha nem azt sugallná a hitelintézetek döntnökeinek, hogy a bankbiztonság ezennel megoldottnak tekintendő. A Széna téri történtek után talán nem is véletlenül nyilatkozta egy szakértő: a bank veszélyes üzem. A legveszélyesebbek egyike. S csak hozzátesszük, mindaddig, ameddig maguk az ügyfelek nem gondoskodnak a készpénz nélküli bankügyintézésről, az otthoni, virtuális bankolásról, a bankkártyás fizetésről, valóban csábító préda tud lenni a bankfiók, a posta, a pénzszállító autó.
Vagy - pénzt nem kezelő bank esetén - csábító tud lenni maga Shaha Riza úrhölgy? Aki miatt változatlanul nem szűnik a Világbank elnöke körüli botrány? Wolfowitz úr, aki nem túl régen belépve a nemzetközi pénzügyi szervezet legrangosabb irodájába elnöki minőségében, gondosan beavatkozott Shaha Riza úrhölgy magánéletébe, a világbanki alkalmazottnak azonnal 36 százalékkal megemelte a javadalmát. Így lehetett, hogy a líbiai-szaudi-szíriai felmenőkkel rendelkező Shaha Riza barátja - annyi mint Wolfowitz elnök úr - a múlt héten Európában gyűjtött be néhány újabb, vélhetően az állásába kerülő elutasítást. Hovatovább fogadni sem érdemes, a Világbank elnökének nem mostanáig volt, hanem ezentúl lesz túl drága a Shaha Riza úrhölggyel fennálló barátsága. Valóban nagy kár, hogy kapcsolatukból nem tudták kihagyni a Világbank pénztárcáját - és bérlistáját -, különben ugyanis még akár üzenetértékű is lehetett volna a másmilyen kulturális környezetből származó, mégis egymásra találó férfi és nő kapcsolata.
Shaha Riza szülőföldjén, a Közel-Keleten - pontosabban Tel-Avivban - amúgy is teljesen amerikanizálódott a nemek ellentéte, például az izraeli államelnök körüli botrány talán csak szünetelt az elmúlt hetekben, de el nem múlt. Meglehet, egy európai - pláne közép- vagy kelet-európai - környezetből elszármazó embernek fel nem tűnne az a molesztálás, amely kellő amerikai érzékenységgel képes kiverni a biztosítékot az államelnök munkahelyén. Tehát ki is verte. Annyira, hogy ha nem lennének most éppen kormányzati feszültségek Izraelben, akkor talán még mindig a domborulatokat kézi megfigyeléssel ellenőrző államfővel foglalkozna a helyi és a nemzetközi sajtó. A kísértés - mint hírlik - igen nagy úr lehet arrafelé, s ezt igazán komolyan vehetné a Közel-Kelet és legalább Európa lakossága. Gondoljuk csak meg, micsoda domborulatokban tetten érhető értékek gazdái élnek Jeruzsálemben, ott, ahol a Magyar Televízióban a múlt héten sugárzott riport tanúsága szerint kitűnő eredménnyel indítottak el egy fogyókúrás mozgalmat. Filmesek örömére vettek rá palesztin, beduin, ortodox zsidó hölgyeket, hogy fejenként 10-10 kilót adjanak le testsúlyukból. A dámák ezt meg is tették, ráadásul oly annyira együtt cselekedtek, hogy a fogyókúra heteiben a szó valódi értelmében barátokká váltak, s esküsznek a nyitottságra, egymás kölcsönös megértésére. Sőt, nagyon nem bánnák, ha a férfiakra is átültethető lenne a mozgalomszerű testsúlycsökkentés, ha annak hozadéka ugyancsak a barátság.
Ha ezen múlik, nosza: a se nem kövér, se nem sovány polgártársak nevében boldogan vállaljuk, készek vagyunk megvenni nekik még a mérleget is, csak törjön ki végre a béke a Közel-Keleten.
