- Tényleg, tavaly ilyenkor is ittunk egy sört őt emlegetve, még mondtad is, hogy nem a negyvennyolc-negyvenkilences altábornagyot emlegetjük, ezért koccinthatunk is. De miért kell a mai főrendőrt köszönteni?
- Te elfelejthetted, de én nem. Tavaly ilyenkor volt egy éve, hogy a tábornok felügyelete alá tartozó városrészben betörtek a lakásomba és egy adatokban dús laptoppal távoztak az ismeretlenek. Az okozott kárt pedig a tábornok csapatai egy kicsit még meg is toldották: nem sikerült nekik még látszatszerűen sem nyomozniuk, így aztán nem hoztak létre olyan papírokat sem, amilyenekkel a biztosítónál el lehetett volna járni.
- Persze, persze, már emlékszem, sőt arra is, hogy elmesélted: addig piszkáltad őket, ameddig elő nem álltak egy jópofa mesével, azzal, hogy talán eltűntnek hittek téged, mert nem a betörés áldozatául esett lakásodba írtak neked, hanem oda, ahonnan jóval korábban elköltöztél. De most már ugye nyugi van, vettél új laptopot, a betörők meg máshová, netán másik parancsnok kerületébe járnak.
- Nem egészen, csak nem másznak fel az ötödikre, ha egyszer a garázsban is "dolgozhatnak", autókat nyomnak fel és lovasítanak meg. Igaz, nem az enyémet.
A sörözgetők ekkor egy kicsit kijózanodtak, mert a laptoptalanítottnak eszébe jutott: amíg ők a belvárosi kocsmában kortyolgatnak, addig az ő éppen nevére vett, neki új VW-ja ott árválkodik a teremgarázsban. A taxiban - mivel nyomban elindult haza, s az Újlipótvárosig együtt kocsizott barátjával - már nem a helyi rendőrségről, hanem a helyi okmányirodáról emlékezett meg Kiss tábornok örökös tisztelője. Ugyanis valóban a múlt héten került őrá a sor, az e-közigazgatás áldásos szolgáltatását tetten érő polgárra a lakhelye szerinti polgármesteri hivatalban.
- Az ügyfélkapu kulcsát az összes adatom közlése után a magaménak tudhattam, majd meg a jogot is, hogy a közigazgatás e fontos intézményében a virtuális okmányiroda segítségével kölcsönösen megfelelő időpontot kapjak a valóságos okmányiroda "közlekedés 2" nevű virtuális ablakához.
A taxis már kis, mesterséges, álcázó jellegű köhintések kíséretében röhögött.
- Tudja, hogy mi történt?
- Vannak tapasztalataim, de kiváncsi vagyok a maga történetére.
- A 2006. 04.25 14:00 időpont - életemben nem voltam ilyen pontos, ezért megjegyeztem - azzal a csiki-csuki, önellentmondásos közléssel együtt szerepelt a virtuális okmányiroda "visszaigazolásában", hogy soron kívül intézhető. Kinyomtattam, otthon őrzöm ezt az e-ökörséget. Hiszen ha az ügyfélkapus belépés és időpont egyeztetés arról szól, hogy a megadott napon, órában, percben fogadnak engem, akkor hogyan, kihez, mihez képest intézem az ügyemet soron kívül? Hacsak magamat nem előzöm meg.
A taxisnak már nem látta az utat, úgy röhögött.
- Tehát megelőzted magad.
- Dehogy, be kellett álltam egy sorba, amelynek a túlsó oldalán ült egy képernyőre meredő ember és az épület falait megremegtető hangerővel neveket kiabált. Senki nem válaszolt neki. Időnként pedig cetliket, sorszámokat adott a sorakozóknak, így nekem is, annak örömére, hogy közöltem, én, ugye, soron kívül...
- Szerintem téged az okmányirodából soron kívül kirúgtak. De engem sosem fognak. Nem veszek használt, átírásra váró autót.
- Nem, a fenét nem. Anyakönyvezést, jogosítványcserét, új személyit, útlevelet is ott, a vásári kikiáltónál kell intézned. Sőt, a halotti anyakönyvedet is, mert mielőtt lecsukják a szemed, még van 10 perced a virtuális kapura, meg a sorszámosztó emberre. És azért lesz 10 perced, mert úgy jársz, mint én. Engem eszelősen letolt a kikiáltó: ha egyszer tudom, hogy 14 órakor vagyok soron kívüli, akkor miért nem állok ott az előcsarnokban már 13 óra 50-kor, amikor is a nevemet kiabálgatta.
- Aztán, ugye, kapott egy sorszámot és beállt a sorba századik soron kívülinek - utalt saját történetére az ismét megszólaló taxis.
A százas szám persze túlzás volt, de az nem, hogy az okmányiroda tényleg sorakozóra késztette és sorszám szerint engedte ügyintézője színe elé az összes soron kívülit, lévén csak olyanok várták ügyeik intézését.
E virtuális ügyintézés fonákságait lejegyző újságírónak politikát helyettesítő történetekre már nem volt szüksége a múlt héten, kampánycsend legközelebb csak a helyhatósági választások alkalmával lesz. De az okmányiroda jövőt és múltat összekapcsoló stílusába egyszerűen beleszeretett, így élt az alkalommal, s a virtuális újság "hasábjain" valóságos olvasóival osztja meg az élményt. Tette ezt már csak azért is, mert a jövő és a múlt közé virtuális eszközökkel beékelődött a jelen, e-mailen jött a hír arról, hogy minden folytatódik úgy, ahogyan az a jobboldali pártpolitika nagykönyvében meg vagyon írva. A vesztes oroszlán nem döglött oroszlán - bizonyítja ezt a II. kerületi polgármester nevében postázódott panaszos levél. Idézzük: "Képviselő-testületi ülést tartott ma (azaz április 27-én - a szerk.) Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete - azaz csak tartott volna, de az ülés érdemi megkezdése előtt a testület felét alkotó jobboldali frakciók távoztak a teremből. A Fidesz-MKDSZ, az MDF és a MIÉP képviselői a napirend előtti polgármesteri felszólalás meghallgatását követően dr. Láng Zsolt, a Fidesz kerületi elnökének felszólalása után elhagyták az üléstermet. A testületi ülés ellehetetlenülése és nyolc bizottsági ülés elmaradása azt jelzi, hogy az ellenzéki frakciók a második kerületieken akarnak bosszút állni az elvesztett választások miatt. Ennek megfelel az a tény is, hogy 2006. április 23-a óta az összes, szám szerint nyolc önkormányzati bizottsági ülés maradt el a jobboldali képviselők távolmaradása miatt, ami miatt összesen 80 napirendi pontban nem születhetett döntés, egy napirendi pont kapcsán pedig 273 416 forintos kár keletkezett az önkormányzatnál, s ezáltal a II. kerületieknek."
#page#
Pedig a polgármester saját jogon nem nyert elegendő szavazatot az országgyűlési képviselői választáson, így alanyi jogon ő lett a vesztes, neki lett volna oka duzzogni, az ülésről kivonulni, a jobboldaliakat bojkottálni. Csakhogy Orbán Viktor leghűségesebb tanítványai a Rózsadombon és más budai kitüremkedéseken azt akarhatták bizonyítani, hogy a vizsgán ugyan nem, de a pótvizsgán átmentek, s az összefogást - kéz a kézben távozást - példásan és nem is túl drágán készek produkálni. S valóban nem született döntés 80 napirendi pontban, de a kár egy jobb rózsadombi polgár negyedhavi jövedelmét sem teszi ki, arrafelé 273 416 forintból élnek rosszabbul, mint négy évvel ezelőtt. Rózsadomb népének képviselete mindazonáltal üzent is, az Öszödre kéz a kézben bevonulóknak: felálló új kormány, kegyeskedj olyan programot összeszerkeszteni, amilyet egyszerű többséggel tudsz érvényre juttatni a Házban. Mert ha nem, akkor a jobboldali összefogás a Rózsadombról átballag a parlamenti ülésterembe, neki semmibe sem kerül nagyban is összehozni a 273 416 forintos elszabotált napirendet.
Ha az öszödiek megérzik, s jó előre kivédik a 164 mandátumos örök ellenkezés veszélyeit, akkor is csak látszólag érezhetik, hogy biztonságosan szorítják a kormányrudat. Mert bizony hívnak ide kotnyeleskedő vendéget, a Nemzetközi Valutaalap embereit könyörgi Budapestre Járai jegybankelnök. Az IMF-től nem a szolgáltatást nyújtó segítőtársakat, hanem a drágán regulázó pénzügyi diktátorokat kéreti Magyarországra, akikre amúgy leginkább Afrika közepén szoktak igényt tartani, ha valamely helyi uralkodó családi jussnak tekintette az állam teljes jövedelmét. Az óceán túlpartján bizonyára e múlt heti Járai-invitációt sem sorolták máshová, mint a magyarországi választások alkalmával elhangzó - kicsit elkésett - ígéretek és kinyilatkoztatások közé, s mint azt ilyenkor szokás is megtenni, a voksolások utáni 24. órában örökre elfelejtették. Ha persze a minapi jegybankelnöki IMF-segítségkérés is abba a sorba tartózik, amelyikbe a II. kerületi testületi ülést bojkottálók cselekedete, akkor nem marad más hátra, mint az, hogy a 168 óra szerkesztősége egy új - igaz, az eddiekkel ellentétesen működő - időkerék rovatot nyit. Eddig csak azt mérték, hogy hány napja nem tudni, miért nem cáfolja Orbán Viktor érdemben az ÉS dokumentumait, meg azt, hogy ki Josip Tot, illetve Kaya Ibrahim. Most legalább visszafelé is forgathatnak egy időkereket, azt mérve, hány napja van még a 2007-es jegybankelnöki mandátuma lejártáig a tisztség jelenlegi tulajdonosának.
Amúgy pedig egy még inkább amerikás férfiú, igaz, nem IMF-es, hanem világbankos háttérrel, de már pesti tanáremberként - ellentétben Járaival - annyit mondott a felálló új kormányzatnak: utolsó esély. Azaz: van esély, nota bene: az utolsó. Arra van esély, hogy a magyar gazdaság visszakecmeregjen az 5-6 évvel ezelőtt elhagyott útra, s egyensúlyőrzővé, fenntarthatóvá, exportvezéreltté, beruházásokban bővelkedővé, jelentékeny mértékben növekedővé váljon. Ugye már sejlik, ez egy csomaggal közlekedő közgazdász pakkjából származó ajándék, amelyből nem hiányozhat sem a pótköltségvetés, sem a 20 százalékos egységes áfa. De vajon nem akkor követett el óriási hibát Gyurcsány Ferenc, amikor e batyus embert elfelejtette meghívni Balatonöszödre?
Avagy: nem hiányzik már most a József nádor térről egy úr, akit Bokros Lajosnak hívnak?
A fordítottja persze ugyanúgy lehet igaz, az, hogy Bokros Lajosnak nem hiányzik egy ház a József nádor térről, amelyet Pénzügyminisztériumnak hívnak.
Kár.
Mert, ugyebár, múlt heti megnyilatkozása - ÉS-ben megjelent publikációja - alapján egy ember mindenképpen akad ebben az országban, aki egyszer már adott és most megint ad(na) egy utolsó esélyt az országnak, a gazdaságnak. Olyat, amilyet - tették már a '90-es évek második felében - a hitelminősítő intézetek is készek jól díjazni. Legalább úgy elismerni, mint az általuk a magyar államnál is magasabbra értékelt fővárosi közgyűlést, s annak - a főpolgármesteri hivatalnak - a büdzséjét. Demszky Gábor legutóbb éppen e tárgyban fakadt ki, megszólítva még a sajtót is, idézzük, "tőlem azt szokták kérdezni 16 év után, mire büszke Budapesten, mit építettek önök, hol a piramis? Hol van az egy nagy projekt, amely emblematikusan ezt a korszakot jellemzi?... A két legfontosabb ügy közül az első az, hogy a főváros költségvetése rendben van. A főváros hitelminősítése jobb, mint az országé, hiszen még javítottak is rajta, A3-ból A1 kategóriába kerültünk..."
#page#
A második emblematikus üggyel is előhozakodott a főpolgármester a múlt héten, azzal, hogy az infrastruktúra-fejlesztés területén ért el óriási eredményeket Budapest önkormányzata. Vagyis a csatornázással, a szennyvízkezeléssel, szóval minden olyannal, ami a földben, jobb esetben pedig a földön van, azaz a közúthálózat-fejlesztéssel. Szegény Demszky, ez pont az a két tétel, amit - ő maga is mondta - nem lát a nép, amiben, hacsak nem lóg ki a földből a csatornafedél, nem esik hasra az őszi helyhatósági választásokra készülő polgár. Nem kellett volna kicsit rontani a fővárosi költségvetésen, s mondjuk felépíteni a pénzből egy, a XII. kerületinél kétszerte nagyobb turulmadarat a Nyugati térre? Hiszen tökéletesen mindegy, mitől - villamosmegálló-, vagy emlékműépítéstől - nem lehet közlekedni a Nagykörúton. A madarak pedig be szoktak jönni a választásokon, nagyok, szem előtt vannak, díjazzák a létrehozóit. Ezzel ellentétben a jó költségvetés még senkinek sem hozott semmit sem a konyhára, anno Bokrosnak éppen úgy idő előtt vinnie kellett a batyuját, mint őelőtte Békesi Lászlónak, Kupa Mihálynak, később pedig László Csabának, Draskovics Tibornak.
Nincs is az a biztosító, amelyik élet- és vagyonbiztosítási szerződést kötne a fiskális szigor és fegyelem képviselőire. Még egy uszodaépítő is kevesebb kockázatot jelent, mert legalább szépen tud ígérni. Amúgy nincs is szebb annál a szójátéknál, hogy elúszik az úszó Európa-bajnokság és azzal együtt a magyar sportpolitika, sportdiplomácia, sportadminisztráció szavahihetősége, majd meg a későbbi foci Eb- és a még későbbi olimpiarendezés esélye. A múlt héten mindenesetre kiderült, a medencék helye már a helyén van, csak éppen nem tűnnek medencéknek. A júliusi Eb-rendezést imígyen legfeljebb az segíthetné, ha a pravoszláv naptár szerinti időszámításra állnának át a Margitszigeten, hogy pár hét haladékhoz jussanak. Ám ha ez nem megy, akkor, ajánljuk a késés felelősének - feltéve, hogy a jó istenen és az egy hétig a medenceutánzatok helyén tanyázó Dunán kívül találnak mást is -, hogy vezettesse be a hagyományos helyett a terepúszás versenyszámait. Ehhez valóban nem kell mást tennie, mint a szigetre ásott gödröket összenyitnia a Dunával. Talán még ki is tüntetik az új sportág feltalálásáért.
