Mint egy rendes tehén. Rágta, rágta az ország a hírt, majd lenyelte, emésztgette, aztán visszaöklendezte és tovább rágta. A hetilap hírszerkesztője csak azért nem dőlt kardjába, mert a hét közepére is jutott néphülyítésre alkalmas újabb agymosó hír. De vegyük sorra. A napilap előállt az újságírónak lediktált információval: a mentőautók szállítási kapacitása kicsi, a gyógyuló, kezelésre váró beteg hazavitele, másik kórházba fuvarozása órákig is eltart. Az ok, magyarázták a lapban is, két kereskedelmi és köztévé hírműsorában is az ingyenesség. Habzó szájjal keltek ki fehérköpenyesek, ilyen-olyan egyenruhások, hogy a mamik és papik szállítása micsoda luxus ingyen. Az egyik kórház képviselője nyilvánosan esett gondolkodóba: majd ők szolgálatba állítanak egy járművet, amelyik a gyógyintézmény költségén fuvaroz, micsoda ráfizetés, de nincs más megoldás. A másik kórház dokija pedig azt tartotta abszolút természetesen elvetendőnek, bírálandónak, hogy amikor ő küldi másik intézménybe a kezeltet, akkor az ingyen szállításhoz neki igen nehéz alkalmazkodnia. A néphülyítést  tökéletes sikerre vitte az egészségügy, nem is akadt író és tévés újságíró, akiknek eszébe jutott volna visszakérdezni: dokikám, hogy is érti az ingyenességet? A mai világban közöttünk élő öregek szinte mindegyike még abban az örömteli dologban részesülhetett az előző rendszerben, hogy volt munkája, bére és a bére után befizetett társadalombiztosítása. A pácienst, annak dacára, hogy nem törte ki a nyakát, a mentő tehát nem ingyen szállítja akár haza, akár a másik kórházba vizsgálatra, akár pedig onnan vissza. A számla ki van fizetve, még akkor is, ha az egészségügy és kapcsolt szervei évről-évre drágábban, költségpazarlóbban dolgoznak, s fel sem tűnik nekik, s persze a sajtó nagy részének sem, hogy a mentőszolgálat, a kórház különbséget tesz fizetővendég és fizetővendég között.

Hogy miért is nem dőlt kardjába a néphülyítés e remeke előtt a hetilapos hírszerkesztő, az azért lehetett, mert mire letisztogatta a kardját, addigra megjelent a hírpiacon a következő csemege, hála Esztergom városának. A klérus honi fővárosa egyébként is rátelepedett a múlt hétre, hiszen nemcsak pörölt a város elöljárója a miniszterelnökkel, hanem - ilyen sem volt még széles e hazában - Esztergom tüntetőket importált magának. Mindenesetre Gyurcsány Ferenc előállt a bébikötvény tervével, s január 1-én már 40 ezer forintos csecsemők jönnek a világra. Egy karcos nap azért lehet ekkor is. Ha a szülész doki le akar rohanni szilveszter éjjelén a kórházi kantinba pezsgőzni, akkor nem késlelteti, hanem gyorsítja a vajúdó asszony aznapi programját, s még éjfél előtt világra jön a bébi. Ha a dokiban lenne betyár becsület, akkor e december 31-i tettéért nem ő kérne parasolvenciát, hanem fordítva, a 40 ezret bukó csecsemő mamájának ő adna bánatpénzt.

A Ratkó-gyerekek unokáinál, azaz a Gyurcsány-unokáknál - a 40 ezres legénykéknél és leánykáknál - csak az esztergomi csöppségek szerencsésebbek. A város Meggyes nevű polgármestere elő is állt a múlt héten az ő bébikötvényükkel, mely az önkormányzati büdzséből finanszírozott adományt helyezi letétbe a helyben születetteknek 18 éves korukig. Korrekt akkor lenne persze a város, ha nem pusztán Meggyes, hanem Meggyes-Suzuki gyerekeknek "könyvelnék el" a letéttel ellátott kicsinyeket. Esztergomnak, az autógyárral a kertek alatt, Gyurcsány Ferenc által is elirigyelt a büdzséje, nyilván több a bevétele, mint a kiadása. Így bőkezűnek lenni ugyanúgy nem nehéz, mint nem beszélni az aranytojást tojó Suzukiról, csak arról, hogy Esztergom és jobboldali polgármestere hazavágja a baloldali kormányfőt, akinek a zsebpénznek is kevés értékű bébikötvénnyel sikerült most előrukkolnia. De a múlt heti néphülyítés így, az esztergomi isteni adomány, kontra magyar kormány összehasonlításra alapozva, legalább zavartalanul folytatódott.

Mire a most 0 éves esztergomi polgárok fölcseperednek, milliós kötvényüket beváltják például új Suzukira, addigra feledésbe merül, hogy eleik 2005 végén tüntetőket importáltak. Meglehet, a gyári szerelősorról műszak után haza ballagva, a televízió hírműsorából tudták meg ők maguk, a tüntetőimportálók is, hogy a gyárban bizony olykor becsinálnak, miközben sorakoznak a klozet előtt. Sőt, nemzetközileg csinálnak be, hiszen nem csak magyarul, hanem szlovák nyelven is demonstráltak az esztergomi gyár kapujában a kizsákmányolt magyar és szlovák munkások érdekvédői. A szerelősor munkása azt, hogy esetleg becsinál, még csak-csak el tudja képzelni magáról, de azt, hogy beszari is lenne, a múlt héten hallhatta életében először. Azoktól, akik Győrből és Budapestről fényes nappal - mert nyilván haza akartak érni saját gyárukba a harmadik műszakra - az esztergomiak jogaiért tüntettek, így azért, hogy szaktársaik több időt tölthessenek WC-re menet és jövet.

#page#

(Folytatás)

Demonstrálni sem lehet ám akárhogy, csak szelektíven jó az ilyesmi. Azokért például még csak könnyet sem ejtettek az esztergomi importált tüntetők, akiknek a közelgő karácsony tiszteletére hipp-hopp megváltozott a munkarendjük, munkaidejük, munkába menetelük és hazajutásuk. A múlt hét óta tudjuk, az Auchan az eddigi 10 óra helyett éjfélig várja a nagyérdeműt. Az esztergomi Suzuki előtt klozet ügyben demonstrálóknak vajon eszébe jut-e a legalább 90 százalékban hölgyekből álló áruházlánci személyzet?  Azt, hogy hogyan zsírozták le a nyitva tartási idő megnyújtását a francia cégtulajdonosok a magyar, az egészségügyből egykoron átigazolt, pénztárossá lett nővérekkel, nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy az ő pisilésükért, vagy éjfél utáni hazajutásukért senki nem demonstrált sem Budaörsön, sem Albertfalván, sem Dunakeszin a helyi Auchanok bejáratánál. Maradjunk is ez utóbbi település, Dunakeszi határában. Ott, ahol már-már Káposztásmegyeren érzi magát az ember, s ott, ahol a középső és a mutatóujjból formált V-betű tartalmát, a változtatást a IV. kerületi polgármester nem fényképen, Fidesz-politikus módra, az útszélén kiplakátolva, hanem saját tettein keresztül láttatja. Pár éve még letette a nagy esküt Újpest első embere, hozzájuk bizony be nem teszi a lábát - és bevásárlókocsiját - egyetlen egy bevásárlóközpont sem. Nem is történt ez meg egészen a változtatás - önváltozás - eljöveteléig, a nagyközönség számára a múlt hétig, amikor is a közszeretetnek örvendő Lidl hipermarket-lánc az ünnepélyes avatásra várva betette a lábát a IV. kerületi Kápsztásmegyer csücskébe. Az újpesti, káposztásmegyeri polgár pedig azonnal megtudta, hogy bármit is mondott két-három éve a városrész polgármestere, nem fontos, ha egyszer igazolni tudja változásra való készségét akár még egy bevásárlóközpont bebocsáttatásával is.

Ilyen örömökben - külvárosi, városon kívüli bevásárlásban - két teljes okból sincs módja a rendőrök láttán vadmacskává átváltozó izgalmasan szép Udvaros Dorottya színművésznőnek. A múlt héten bírósági segédlettel benyúltak a pénztárcájába és kivettek két-három heti kosztpénzt az adózott gázsijából. De ez semmi, attól a boldogságtól is megfosztották, hogy kikocsizzon a város határába költekezni, mert nemcsak befizettették vele az állam számlájára 35 ezer forintját, hanem - a két deci bor szervezetében való kimutatása fejében - átnyújtatták vele jogosítványát három hónapnyi időre. Udvaros Dorottya nem éppen meggondoltan, de kijőve a tárgyalóteremből még nyilatkozott is minden arra támolygó kamerának: még jó is, hogy a veszélyes Budapesten, a téli hónapokban nem kényszerül autózásra. Ez magyarra fordítva annyit tesz, hogy népszerű művésznőnk visszafiatalodik, s mint főiskolás diák, ismét buszra, metróra száll és része, építőköve, fogaskereke lesz a tömegközlekedésnek. Mindaddig, ameddig meg nem tép egy ellenőrt, metrórendőrt. E műveletsor különben ajánlható, elvégre a mozgólépcsőt, az állomásokat eleve látják a kamerák, s ha Udvaros művésznő egy cseppet igazít haján, sminkel a lépcsőn lefelé utazva, akkor a jó isten sem tartja vissza a honi filmipart a Kontroll  II. lefogatásától.

#page#

(Folytatás)

Könnyen lehet, hogy Udvaros Dorottya a BKV vendégeként jegye elvesztése, kezelésének elfelejtése dacára is csak kedves figyelmeztetést kap. Egy valamirevaló művészetpártoló ellenőr nem is járhat el másként, ha szorult belé némi lovagiasság. A figyelmeztetésnek egyébként is kezd már kialakulni a magasiskolája, ebben már jobbak vagyunk, mint az Európai Unió alapítói. Almunia úr például harmadszorra intette meg szép hazánkat, de ez csak abból fakad, hogy szeret inteni, meg abból, hogy mit is érne a munkája, ha időnként nem láttatná férfias szigorát. A németeket meginteni eddig sem merte, ezután pedig jobb is, ha elkerüli a nagykoalíciót, az áfa-emelő, köztehernövelő Merkel-kabinetet. Tanácsosabb tehát ott kiabálgatnia, ahol legalább a helyi jegybankban meghallják őt és készek vele kánont énekelni. Így volt ez már másokkal, korábban is, például körülbelül egy éve, amikor ugyancsak abból az irányból a Corvin láncos Lámfalussy-riogatásokat transzformálta az MNB a sajtó számára. Most például rövid távon működő gazdaságot volt kénytelen beismerni Auth Henrik jegybankos alelnök, de ráhangolódva Almuniára például, a hosszú távú ingadozás, kilengés, zavar okán mégis megkapta az ország az aktuális riogatást. Bár talán most nem téved a monetáris irányítás, hiszen legfrissebb, Auth-os előrejelzésüket a Szabadság téren igen nagy tiszteletnek örvendő Orbán Viktor számai alapozhatták meg. Azok, amelyek az szja 15-20 százalék körüli szintre való levitelében öltenek testet anélkül, hogy a költségvetés másik oldala karbantartásának legcsekélyebb jelét lehetne látni.

Igaz, a kiadási és a bevételi oldalak újszerű alakításával lehet oda is pénzt varázsolni, ahol pár órával korábban még nem volt, vagy éppen fordítva, ahol akadt még pár forint, az kámforrá válhat egyetlen gombnyomásra. A múlt keddi parlamenti módszerből begyakorolt technológia is kikerekedhet előbb-utóbb. Parlamenti szaknyelven szétszavazásnak nevezik azt a módit, amelyet a köznyelv csak így intéz el, a szocik pofára ejtették saját kormányukat. Olajozottan eldöntötték ugyanis a baloldaliak - a jobboldal legnagyobb meglepetésére -, hogy a tőzsdecég Mol bányajáradékát szépen megemelik, hátha meglátszik a részvény árfolyamán a külső behatolás. Nem is akármikor, hanem akkor, amikor a cég állam kezében lévő papírjai eladásáról is dönteni igyekeztek éppen. A pénz- és tőkepiaci szakmai kommentár ilyenkor az ügyes egyszavas minősítéssel szokta volt letudni a nem tudja a jobb kéz, mit csinál a balkéz ellentétjét, amikor is a jobbkéz is, a balkéz is tudja, csak a kormány nem.

Ugyanilyen "nemtudomkát" játszottak a minap Ukrajnában is, amikor az OTP Bank ellenében a BNP Paribas-t hirdették ki az UkrSib Bank vevőjének. Kijevben hetek múlva beindul a politikai gépezet, s egyáltalán nem mondható bebetonozottnak a jelenlegi hatalmi struktúra. Ha pedig ez így lesz, akkor Ukrajnában is keletkeznek Simicskák szép számban, kellhet is nekik a politikai süllyesztő. Olyan, amilyen Budapesten van, s bármikor exportálható, hála az OTP Banknak. Kijevben tehát jókorát tévednek, akik nem engedik az OTP-akvizíciót. Nem látnak előre, nem gondolnak a döntnökök magukra, párttársaikra, politikai ellenfeleikre. Persze az OTP Bank sem dobhatott be apait és anyait, pedig ha most nyer, akkor akár megnyerhette volna cégérére Kelet-Európa legszebb, s vélhetően leggazdagabb politikusát, a nemrégiben még miniszterelnök Julia Tyimosenkót, aki ha jövőre nem kerül az élre a hatalmi csatározásokban, akkor parkoló-pályára kényszerül, de ha kaphat egy jó meghívást, akkor nem akárhogyan, hanem a bank háziasszonyaként. Ezt azért nem kellett volna elszalasztania a legnagyobb magyar kereskedelmi banknak.