A Kálvin tér és környékének most még részleges, de mielőbb hermetikus lezárása az egyébként nem más, mint bemelegítés, a főpolgármesterre a nyáron várnak igazi megpróbáltatások, kiváltképp akkor, ha nemcsak mese, hanem valóság lesz a Váci út autótlanítása (kétszer három sáv), a pesti alsó rakpart tatarozása (oda-vissza egy-egy sáv), időnek utána pedig a kormányzati negyed Ferdinánd híd környéki elhelyezése. Ehhez képest a Kávin tér és a Szabadság híd kiiktatása nem több mint áprilisi tréfa. Viszont a budapesti késő-tavaszi teljes mélyszántás már felveti a kérdést: tessék mondani, hol fogunk mi tüntetni? Hol legyenek a nagy-budapesti úttorlaszok akkor, amikor az úttorlaszok előtt - és helyén - Demszky-féle hivatalos torlaszok emelkednek?
Azt akarják egyesek, hogy törjön meg a tavaly szeptember óta tartó lendület csak azért, mert április közepén megkezdődött Budapest nagytatarozása?
A nemzetbiztonság ama legfőbb hivatala be is jelentette: blokádveszélyt olvasott ki a világháló eddig senki által sem olvasott, tehát titkos bugyraiból. A nemzetbiztonság ama legfőbb hivatala segítségével a múlt héten már az is kiderült: a gödi blokádépítési szakértőt, Farkas Évát is megszégyenítő lendülettel a nem Farkas Éva hívő szélsőségesek csak Budapestet nem zárják le április 30-án. Amúgy vonatok vészfékezésével, országutak szögesdrótosításával a komplett országot birtokukba veszik a lázadók. Következésképp csak egyet nem szabad tennie annak, aki utazni, autózni, dolgozni szeretne aznap is: tilos védekeznie, tilos saját magát megvédenie. Ha ezt teszi, s tökön rúg egy szögesdrótost, akkor őt azonnal letartóztatja Magyarország összes hatósága, előbb kifizetteti vele a feldagadt tökű gyógyíttatásának ápolási díját, majd pellengérre állítja, felnégyeli, s biztos, ami biztos, kerékbe töri. A múlt héten nem csupán ezt sejthették meg azok páran, akiket hangyányit zavar az, hogy korlátozni akarják szerénységüket életvitelében, hanem azt is, hogy a korlátozókat - mint a tavalyi október 23-i lázadókat, blokádépítőket és tankelkötőket - a hatalom és annak különböző önálló, mindentől független ágai még meg is védik. Nem találják bűnösnek egyiküket sem. Sőt, talán még cukorkával is megkínálják őket annak örömére, hogy a Markó utcai utcaköveket a helyükön hagyták, pedig Budapesten szinte már csak ott találhatók történelemből visszamaradt barikádképző alkalmatosságok. De az október 23-i Budapest- és illúziószétverőket éppen a minap szélnek eresztette a negyedik hatalmi ág, így van és lesz kipihent, erőt gyűjtött utánpótlása a lázadó szabadcsapatoknak, amelyek tagjairól még a nemzetbiztonság ama legfőbb hivatalának is sikerült olvasnivalót találni bizonyos internetes honlapokon.
A köztársaság balhéstái pedig legott megcáfolják az állítást, miszerint az ország igen nagy többsége informatikai analfabéta, mit informatikai, ha egyszer a papíron lévő írással is szövegértési gondjai vannak. A kellően nyilas és szélsőséges - a nemzetbiztonság ama legfőbb hivatala által leleplezett, tetten ért - honlapírók vajon ebben az analfabéta környezetben kiket hívtak csatába? Az írni-olvasni tudókat? Mind a harmincat? Negyvenet? Ha véletlenül tényleg analfabéták lennének, érezhették a lázító parancsnokok, akkor is eljuttathatják mindenkihez üzeneteiket. A technológia egyszerű és kiszámítható: a nemzetbiztonság ama legfőbb hivatala világgá kürtöli találását, közöli - mintegy felolvasva az országnak - a legkevesebb ötéves bevarrással büntetendő bűncselekmények április 30-i listáját. Az informatikai és általános analfabétáknak pedig nincs is más dolguk, mint fegyverkezni és a nevezett időpontban országgyalázásra felsorakozni.
Ultimátumukat - ezt is felolvasta a nemzetbiztonság ama legfőbb hivatala - szintén ismertjük, a földindulást akkor foganatosítják, ha a kormány egy héten belül nem távozik. Talán most már időszerű megkérdezni a nemzetbiztonság ama legfőbb hivatalától: tud-e olyan honlapot, amelyikre, illik, amelyikre feltehetjük a magunk ultimátumát? Azt, hogy kormány, ha el mersz menni előbb, mint a választási mandátumod lejárna, akkor megyünk az utcára. A nemzetbiztonság ama legfőbb hivatala bizonyára lesz oly kegyes világgá kürtölni ezt a honlap találását és a mozgósítást is, elvégre ennek az "oldalnak" is lehetnek informatikai analfabétái. Ennek hiányában elszabadul a pokol, hiszen a kormányellenes analfabéták manchesteri B-középnek fogják érezni magukat, és mint a Roma elleni 7-1 után a britek az olaszokat, ők is hozzálátnak agyalni a kormánypárti analfabétákat az internacionális B-középtől elvárható indoklással azért, mert volt rajtuk sapka, illetve azért, mert nem volt rajtuk sapka.
Állítólag a közeljövőben bekövetkezik egy újabb meccs, a Manchester és a Milan nem biztos, hogy barátságos labdarúgó és népi sípcsontszaggató mérkőzés, melyre ugyancsak elutaznak mind a sapkás, mind a nem sapkás olaszok. S akkor, mint nálunk az április 30-i lázadást ígérők, akik a bíróságokon szabadlábon védekezők, majd meg szabadlábon támadók szoktak volt megjelenni, ugyancsak bunyóznak egy jót.
Bár már nálunk nem is annyira egyszerű bunyózni a mi sapkásainkkal és sapkátlanjainkkal. Azok kevesen, akik még nem kapták meg a maguk ütlegeit, óránként mérlegelik: egyáltalán kitehetik a lábukat az utcára, hiszen még csak feljelentve sincsenek. Igaz, ez csak idő kérdése. Bár közük azért van e folyamatokhoz, hiszen a mai világban nincs olyan adófizető polgár, aki ne lenne részese a bírósági költekezésnek. Vegyük a legfrissebb, múlt heti történés példáját, melynek alapján. nehéz elképzelni azokat a nőgyógyász, sebész és más urakat, akik szerény, 300-300 forintos vizitdíjukból finanszírozzák a kórházi kapacitáselosztás miatti indított bírósági feljelentéseket. De ha nem az élére állított, kevéske forintjaikat, vizitdíjaikat költik kenyéradó gazdáik beperlésére, akkor alighanem a kórházműködtetésre kapott közpénzből perlik a fenntartókat. Nevezetesen: az adókból, társadalombiztosítási befizetésekből - elvégre kéznél vannak - lehet a legjobban megfizetni az illetékeket, az ügyvédek munkadíjait. A múlt héten "csak" 27 kórház kezdett perelni, s ki tudja hány önkormányzat gondolja úgy, hogy a fideszes perlési útmutató fellapozása után ugyancsak költheti a köz pénzét a köz érdekeinek megtámadására. De perel a hódmezővásárhelyi polgármester is, miközben idézget a nyilvánosságnak újabb és újabb bekezdéseket kórházi boncolási jegyzőkönyvekből. És perel, mint kiderült a minap, más helyhatóság is. A győri, miután a kisalföldi megyeszékhelyen kirúgta állásából a színházigazgatót. Mert ugye nem elég, hogy elzavarták a szerencsétlen párát, de be is perelték, de nem akárhogy, egy menetben kétszer is belé rúgtak. Tetézték a büntetőfeljelentést azzal, hogy mint tettest - egy színházi ember esetében ez felér egy akasztással - voltak bátrak ismeretlennek nevezni.
#page#
Az anonim direktor - személyesen Korcsmáros György - leginkább akkor vétkezett, áll a fideszesek írta elmarasztaló közleményében, amikor a színház üdülési jogokat vásárolt. A 28,5 milliós, 30 évre szóló jog az a valami még Győrött is, ami nem csupán megvehető, hanem el is adható befektetés. Az anonim igazgató - személyesen Korcsmáros György - tehát nem hazavitte a koronázási ékszereket, nem lopott, nem csalt, nem hazudott, hanem adható-vehető tulajdonrészt "halmozott fel" a színház dolgozói javára, akik a jog alapján itt-ott nyaralhatnak is egy keveset. Azaz most már nem nyaralhatnak, mert az üzlethez eszerint kiválóan értő tulajdonos, a közgyűlés bizonyára eladja az üdülési jogot, a 28,5 milliót pedig bevágja a bankba vagy a páncélszekrénybe. Így legalább nem fertőzi az agyát mindenféle kapitalista üzleti gyalázattal a nemzet ama néhány színésze, aki azt hitte, hogy most éppen ő lesz soron és ő mehet lábat áztatni valamely tengerpartra. Egy frászt, üljön otthon, s ha már amúgy sincs mit tennie, akkor főzzön egy jó kávét az arra tévedő, munka nélkül tengődő, ismeretlen ex-igazgatónak.
De valóban otthon üljön ám, színész úr, mert akkor legalább elhiszik egyesek, hogy egy füst alatt sztrájkol is. Úgy, mint április közepén már tették is pályatársai, amikor oly eredményesen sikerült demonstrálniuk, hogy még ismeretlenebbekké váltak, mint Korcsmáros igazgató, az ismeretlen tettes szerepében. A múlt hét elején a szinkronstúdiók gaz kapitalistái ellen léptek fel a művész urak és hölgyek hallgatásukkal. Nem mentek el pénzt keresni, magyarul beszélni, hogy ezzel is felhívják a figyelmet az alacsony, inflációkövetést hírből sem ismerő javadalmazásukra, az utcáról behívott pösze, raccsoló, nyelvükbe harapó félárú szakma-idegenekre. Csakhogy a szinkronstúdióknak - lásd DVD-kínálatukat - csak az a fontos, hogy az angol kazettákon már ne angolul beszéljenek, s ez sikerül is. Az ilyen mozin felnövő gyereknek meg az anyja sem érti majd a szavát, de nem is kell, hogy értse. A fontos, hogy szabad országban szabad (szinkron)vállalatok azt csinálnak, amit szabad, azaz mindent, mert nyelvőrök már rég nincsenek sehol. A ba-be és a ban-ben összetévesztése, ellentétes használata - lásd az elektronikus és az írott sajtót is - nem véletlenszerű, hanem kötelező. Ezért fölösleges a nyelvőr, színházi körökben pedig még a sztrájkőr. Ezen erőket már átcsoportosították, az országúti blokádokhoz lesz is hatósági támogatás: felvigyáznak, nehogy nyelvet öltsenek, suttogásnál hangosabban anyázzanak azok, akik nem tudnak családjukhoz hazaautózni, vagy éppen lekésik az orvost, az óvodában dekkoló gyereket.
Szinkronizálni nincs is mit, annyira nemzetközinek számít Paul Wolfowitz úr minapi megnyilatkozása. Már nem politikusként, hanem bankárként - a Világbank elnöke éppenséggel - igyekszik gondoskodni arról, hogy többé ne szólhassa meg őt senki. Nemrégiben ugyanis éppen ezt tette, szinkronizálhatatlanul felröhögött az egész világ, mert azt látta, hogy Paul Wolfowitz egy vallási kegyhelyen járva mindkét lábán lyukas zoknit visel. Vihoghatott bárki, aki akkor éppen tévét nézett, mivel a ma már bankelnök amerikait tetten érte a kamera, amikor levette cipőjét. E világhírű lyukakat világhírű jövedelem - évi legkevesebb 200 ezer dollár - ellenében stoppolhatja be, avagy dobhatja ki Wolfowitz úr barátnője. A hölgy, akinek "státusa" ellen jó magyar módra kikelt a Világbank szinte teljes személyzete, most szeretői minőségére való tekintettel arra késztette a bankárt, hogy ugyancsak a tévékamerák előtt bocsánatot kérjen. A botrány a múlt héten tetőzött, s persze, hogy akadtak tévécsatornák, amelyek felelevenítették a bankár zokniból kikandikáló lábujjait, tudja csak meg a néző, hogy milyen szeretőt tart "világadókból" fenntartott Világbank elnöke, lyukasan járatja (le) a nemzetközi pénzügyi szervezetet.
A mostani, bocsánatkérős híradások azonban szemérmesre sikeredtek: e percig nem tudjuk, hogy a hölgy most éppen hol dolgozik és mennyiért, mi több, az eddigi évi 200 ezerből futja-e egy pár fuszeklira. Vagy most márt mindegy, Paul Wolfowitz-nak újabban nem stoppolófa kell, hanem puceráj: folt esett a... Hogy mijén is? Ezt még nem részletezte a világbanki krónika.
