A Kecskemét környékén megtalált raktárnyi hús és kolbász bizonyára csak egy része a valós készletnek, hiszen abban a térségben más bűnös anyagokat sem sikerült azonnal megtalálni, a leleplezések leginkább attól függnek, hogy az oda-vissza feljelentések mennyire szaporák. Példa erre a több ember magas, helyi - Duna-Tisza közi - viszonyok között hegynek tűnő német szemétbálákból minden valamirevaló tanya rejteget ugyan egyet-kettőt, de ezek sem szúrtak szemet egy-két jól irányzott feljelentésig. Után persze azonnal. A német szemétre különben is bizonyára akkor váltottak, amikor a szőlő nélküli bor gyártásával már nem érte meg foglalkozni az ottaniaknak, meg már minden érdekelt írt legalább egy beadványt valamely ellenérdekelt legnagyobb örömére. Amúgy a szemétbálák gyűjtését, hegyekbe rakását valószínűleg nyári-őszi elfoglaltság részének tekintik a magyar Bermuda háromszögben, ezért is kellett valamit keresniük az unalmas téli hónapokra is. Meg is találták és kolbászban - még csak lassan mászó cupákok - formájában rendelkezésünkre bocsátották.
Azt ma még nemigen tudni, hogy a romlott húsok fogyasztói, avagy az olajos infarktus begyűjtői ahhoz, hogy a kórismére szert tegyenek, befizetnek-e 300 forintos nyitópénzt a házi orvosi pénztárba, vagy rögtön a korboncnoknak utalják át a suskát. Azt azonban tudja minden (eddig) egészséges honfitárs, hogy akadnak betegségek, amelyeknek tulajdonosai nem rónak le egyetlen fillért sem a rendelőben. De aki még nem volt, csak lett beteg - például daganatos -, az, ha csak nem diagnosztizálja magát, néhányszor 300 forintot beönt az egészségügybe, hogy kiderüljön, olyan baja van, amilyennek a kezeléséért nem kell fizetnie. Akkor meg különösen szaporázza a vizitdíjas akcióit, ha az első fehér köpenyes gondolkodás nélkül tovább küldi őt a második fehér köpenyeshez, az meg - mert sem kezelni, sem félre kezelni nem mer - a harmadikhoz. A páciens út közben, jövet és menet á 300 forintért néhányszor érinti a laboratóriumot is. Az egészségügyi kollektív felelősség pár darab ezresébe belekerül a kezdő betegnek.
Ha pedig csak azt veszi észre magán az addig egészséges, de húsvét után alul-felül, elől-hátul folyamatosan ürítő kecskeméti húst evő állampolgár, hogy valami bibi csak lehet vele, akkor ő maga honnan tudná, hogy sürgősségi esetként - 0 forintért - teheti-e tiszteletét a házi orvosi rendelőben. Nem az orvos benn, hanem a tapasztalt betegtárs a váróban megmondja neki persze, hogy hová kell bedobnia a 300 forintot, meg azt is, hogy milyen kezelést és receptet kérjen majd a dokitól. De addig is, amíg nem kerül rá a sor, szóval tartja a haladó a kezdőt, nehogy elkedvetlenedjen. Meg is tudja az alul-felül, elől-hátul folyamatosan ürítő beteg a betegtárstól, hogy annak Mariska nevű keresztmamája Hajdúböszörményben ugyanilyen fehér nyelvvel a szájában egy vastagbél kezelésre kapott beutalást, de szerencséjére a tévében látott távgyógyító már aznap este megmentette az átküldött energiával, sőt Mariskának azóta visszafejlődött a klimaxa is, s folyamatosan kergeti a hajdúböszörményi nős hapsikat. Ha a verbális várótermi kezelést kibírja a magyar Bermuda háromszög húsai miatt alul-felül, elől-hátul folyamatosan ürítő beteg, akkor nemcsak befizetheti, hanem maga javára hasznosíthatja is a 300 forintját, a doki képes és meggyógyítja. Vagyis hiába választják neki a húsos halálnemet, egyszerűen megússza, túléli. Meglehet, az ilyen erős szervezetű páciensen még az étolaj sem segít, abba sem pusztul bele. De nincs baj, hiszen a múlt héten csak egyetlen egy napot kellett várnia a legközelebbi halálfélelemhez, a hazai egészségügyi televíziózás ugyanis tudta a dolgát. A pénteki hírműsor csak annyit közölt, hogy 50-60 életév között szinte kötelező a depresszió okozta férfihalál. Néhány tünetére, figyelmeztető előjelre fel is hívták a figyelmet. Például: gyanús, ha a férfiembernek nincs étvágya, valamint gyanús, ha a férfiembernek van étvágya és zabálni óhajt. Így van ez rendjén, urak: pontosan két dologba lehet belehalni, az evésbe és a nem evésbe. Régen, amikor még nem volt televízió és az ember legfeljebb a közeli kocsmában, faluhelyen a tengerit morzsoló asszonyok szoknyája mellett időzhetett estéről estére, nem tudta meg, hogy a húsvét előtti böjt, vagy a húsvét utáni sonkazabálás öl-e vagy gyógyít. És így, tudatlanul, kocsmázva, asszonyoknál legyeskedve egyszerűen csak elvoltak 70-80 évig. Most pedig a tévécsatornák annyi beteget gyártanak, hogy az orvosok észre sem veszik, hogy a paraszolvenciáról átálltak a vizitdíjra, s mellesleg ők tartják el vásárlásaikkal a budapesti ingatlanpiacot.
A lőtt sebek gyógyítására állítólag nem kapnak kellő kiképzést a mai orvosok. A legutolsó világháború előtt, alatt és rögvest utána végzettek pedig már annyi évesek, hogy beteget csak akkor látnak, ha tükörbe néznek, de az ott látott pácienst legálisan már nem gyógyíthatják. Ifjú pályatársak pedig tátott szájjal bámulják, milyen szép nagy lyukat ütött a vadászpuska tölténye azon a pálinkaáztatott vadászon, aki négykézláb ürített egy fa mellett egészen addig, ameddig szintén pálinkaáztatott kollégája vaddisznónak nem nézte. A múlt heti Fe-, Ho-, Va (fegyver, horgász, vadász) nevű kiállítást jó is lett volna Fe-, Ho-, Va- és Seb (azaz sebész) rendezvénnyé átkeresztelni. Ehelyett más történt. Mint megtudtuk egy nézőjétől, sajnos nem összefüggő rendszert alkotva működteti a Hungexpo ezt a kiállítását. A kritika szerint az lenne az organikus összekapcsolás, ha a mozgó vadra való lövés városi változata is polgárjogot nyerne, mivel a Fe-, Ho-, Va ezúttal kiegészült a motorosoknak szánt szakkiállítással. A kritizáló példabeszédéből az organikus kapcsolat gyakorlatias hátterét is megtudhattuk. Azaz: az újpesti lakótelepi lakások tizedik emeletén élő vadászok a Fe-, Ho-, Va-n látott fegyverekkel a vadlessé átalakított ablakukból éjfél és 2 óra között mozgó vadra - esetükben motorosokra - lőnének szívesen. Egészen pontosan azokra a kedves, rendőrök által sosem zavart felturbózott bőrkabátosokra, akik például a Berda József utca környékét - beleértve a Váci utat és az annak mentén lévő Tescot és parkolóját - hangversenyre használják. Még azt a jópofa túlzást is meg merte kockáztatni kritikusunk, hogy nem lenne meglepve, ha Újpest a nyarankénti óbudai szigeti éjjeli zenés szerenádért motoros hangorkánnal felel, kivált most, ezen a hó és hideg nélküli télen. Valahogy az újpestiek egyike-másika állítólag nem akar a Duna fölött Óbudára küldött áloműző decibelajándékkal törleszteni, sőt, a múlt heti hungexpós szakkiállításon, mert megismerhette a legújabb puskakínálatot, óhatatlan vágyat kezdett érezni a leghangosabb Újpestre tévedő motoros mozgó vaddá minősítésére.
#page#
Bocsánat, kicsit vérsere sikeredett a Fe-,Ho-,Va kiállításra való kalandozásunk, holott éppen annak lehettünk tanúi a múlt héten, hogy a mégoly harcos - népét, plebejus többségét - utcára, a tavalyi barikádok helyére vezénylő politikus is, ha jól halljuk, a nyugodt, halk, szolid távozás árnyalt hangsúlyokkal ellátott bejelentésére adta a fejét. Történt volt, hogy az egyik jeles közvélemény-kutató intézet a múlt hét közepén ismertette felmérését, a számokból következő trendet: immáron nem nyílik, hanem zárulni látszik az olló, a kormánykoalíció fokozatosan erőre kap, illetve elfogyni látszik az ellenzék eddigi előnye. S mint azt ugyancsak hallhattuk a minap, az előrehozott választások felcsillantásával mintha az elköszönését jelentette volna be a főellenzék fővezére: mire az olló két szára összeér, addigra neki(k) annyi, az urnák előtt beigazolódik a három a magyar igazság alaptörvénye. És igaza van a főellenzék fővezérének, a sárazsadányi szőlője most már valóban jó borokkal örvendeztetheti meg őt, persze csak akkor, ha naponta kijár a dűlőbe metszőollóval, kapával, permetező készülékkel.
És ez még csak nem is minden. A tanult, bölcs jogászember roppant nagy szeretetnek is örvendhet már a legközelebbi jövőben is a Sárospatak melletti Sárazsadányban és a vidék többi falujában. Kivált, ha azon a vidéken is felütötte a fejét az adózók megsarcolásának privát mozgalma. Mely, ha igaz, akkor azért nyomban két dolgot is elárul nekünk. Egyrészt azt, hogy faluhelyen is képes volt elérni kistermelői, háztartásbeli és más lényeges körökben az adóhatóság, hogy az ott élők törvénytisztelő adófizetőkké léptessék elő magukat. Másrészt, hogy azok, akik most, életükben először összetalálkozhatnak az szja-bevallás amúgy bonyodalmak és pofára esések tömegét kínáló nyomtatványaival, nem tudják, hogy e papírok nekik is ingyenesek. De a múlt hét óta az is olvasható az APEH honlapján, hogy vannak, akik főleg faluhelyen kilopják a postaládákból e hivatalos borítékokat azért, hogy az adózás eddigi szüzeinek pénzért eladhassák azok tartalmát. A sárazsadányi tanult, bölcs jogászember tehát legalább az ő vidékén rendet vághat, hiszen - ha igaz a bevalláslopás - leleplezheti a galádságot egész Zemplénben.
A segítségéért mindig is hálás falu készséggel engedi majd ejtőzni is jótevőjét, aki a pincelejáró előtti kis padon bizonyosan szívesen visszaemlékszik majd saját nagy időszakaira. Kormányfőségére, amikor neki megadatott, hogy ifjú hölgyekből se legyen hiány a szóvivői hivatalban. Akkoriban persze könnyű dolga volt a szóvivőnek, nem kellett eladni a népnek olyan furcsaságot, mint amilyen a nagy elosztó rendszerek reformja. Már csak azért sem, mert a korábbi egyetlen egyet, a magán-nyugdíjpénztárat sem továbbfejlesztették, hanem visszacsinálták. Most azonban nincs mese, el kell adni a népnek a reformot, rögtön az összes nagy elosztó rendszert érintő átalakítást.
A katonás kommunikációs fegyelem tehát elkövetkezik. De nem ma, hanem majd csak holnap. Ezért bátran állíthatjuk, most fordulhat elő utoljára, hogy büntetlenül - azaz kommunikátor-parancsnoki engedély nélkül - mikrofon elé áll, pontosabban ül a kormányfő. Valóban, kommunikációs háttérintézményének átalakítása nem befejeződött a múlt héten, hanem elkezdődött. Gyurcsány Ferenc egyelőre tényleg szabadon, önként és dalolva beszélhet a Klubrádió hétfői adásában, leköszönő szóvivője már nem, beköszönő szóvivője még nem mondja neki: csönd, a szabályozatlan népnevelésnek vége.
Így viszont - miután kiröhögtük magunkat - már fel is merjük tenni kérdésünket, hátha beesik a kormányfő válasza az éter hullámain. Hogy mi is nevettetett meg, illetve mi érdekel bennünket? Nagyon egyszerű: a Népszabadságban volt szerencsénk olvasni Gyurcsány Ferenc "munkahelyének" a hirdetését: a Miniszterelnöki Hivatal főigazgatót és két főigazgató-helyettest keres a Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központba. A kritérium nem más, mint a szokásos, azaz az egyetemi végzettség, a nyelvtudás, a közigazgatási és a vezetői gyakorlat. A párttagkönyv színéről, fajtájáról, a tagdíjfizetési hajlandóságról éppen úgy nem szól a hirdetés, mint az újraoltási bizonyítvány meglétéről. Mielőtt feltennénk a miniszterelnöknek a kérdésünket, felsoroljuk néhány, a pályázaton véleményünk szerint jó eséllyel elindítható személy nevét. Végzettsége, nyelvtudása, közigazgatási gyakorlata szerint minden további nélkül startolhatna a főigazgatói tisztségért folyó versenyében Orbán Viktor, Matolcsy György, Varga Mihály, Stumpf István, Mikola István, Torgyán József, s hogy a hölgyek se maradjanak ki, Dávid Ibolya.
A kérdés: a Gyurcsány-kabinet vajon felvenné-e őket?
