Szereti és védi azokat, akik azt hiszik magukról, '56-ot csinálnak 2006-ban, ők a "jogfolytonos" forradalmárok, de mivel szerény időt töltöttek el az amúgy is szerény történelem órákon, elfelejtettek figyelembe venni egy-két hangyányi különbséget? Azt például, hogy akkor azért akadt némi fegyveres - akkori elnevezése szerint tankdúsan internacionalista - védelme a nem túlságosan demokratikus rendszernek, melyet iszonyatosan zavart volna a tényleges demokrácia. De ha már a kődobáló Szabadság téri történelemtanárok párhuzamot véltek - szerettek volna - felfedezni az '56-osok tényleges forradalma és saját tetteik között, akkor 2006-ban '56-os sorsot szántak volna eszmei atyjuknak is? Persze, hogy szeretni és védeni illik a kődobáló Szabadság téri történelemtanárokat, hiszen egyetlen hívószóra fegyvert rántva rohannak az utcára. Tudják, hol a helyük, ki az ellenségük, hiszen megmondják, megmutatják nekik. Ez a módi nem olyan túl új persze, sok évtizeddel ezelőtt, a '40-es években idézték sűrűn a náci vezér ezen "aranyköpését": "hogy ki a zsidó, azt én mondom meg". Napjaink is van, aki kinyilatkoztat, nem kell keresgélnünk, nem kell gondolkodnunk, azonnal tudjuk, "ki a hazug", "ki hazudik". Ha ő, hát akkor ő, tök mindegy, hogy a megbélyegzett éppenséggel leszámolni igyekszik a politikai osztály másfél évtizedes hazudozásával. Aztán már csak hívószavak kellettek, kezdve az "ezek ellen mindent szabadtól" a "ne fizessünk nekik adót" felszólításon keresztül a "zavarjuk el a túszejtő politikai kalandort" akcióig. S ha valakinek kiment a fejéből valamelyik mozgósító "ige", nincs semmi baj, nyomban feltöltekezhetett a Kossuth téren, hála az adómentes napidíjért tüntetők önzetlen segítségének.
A hívószóra kővel, üveggel, Molotov koktéllal, viperával hadba állók sokan vannak ám, s mint a múlt héten láttuk, csak nő és nő a tömegük, elvégre a Megyeri úti fiúk is félre teszik Üllői útra csomagolt gyűlölködésüket, s ria, ria, Hungária felkiáltással szerelmi frigyre lépnek a zöld-fehérekkel. A valóságshow-kon felnőtté érett egykori pláza gyerekek szinte már készen kapják a B-közép mentalitást. Még ha be is iratkoztak nyolc-tíz évvel ezelőtt valamely szakiskolába, nem tettek, nem tehettek mást, mint elidőztek. Várták, hogy nagykorúvá válva maguk is belépjenek apáik-anyáik sivár, hol munkanélküli, hol "csak" munka mentes világába, hogy már önállóan, alanyi jogon ne jussanak egyről a kettőre. Ők, a nyolc-tíz évvel ezelőtti pedagógiai norma mai gyümölcsei a tévéreklámokon, valóságshow-kon, szappanoperákon, a (nemcsak Üllői úti) B-középen kívül akkor jutnak életörömhöz, amikor a nyolc-tíz évvel ezelőtti iskolaügy megalkotói az utcára, a Szabadság téri, Köztársaság téri "stadionba" hívják őket egy-egy rendőrverős, balhés kiképzésre. Oda, ahol jól érzi magát a rendőrverő rendőr-főhadnagy is, hiszen ő abból a városból érkezett, ahol nemrégiben a helyi önkormányzati vezetés is nyílt összetűzésre vállalkozott. Nem is akármilyenre, hiszen állítólag még Dunakeszi turulmadarai is elrepültek a városból, nem viselték, hogy akár hová is álltak, a helyiekhez képest mindig csak középen találták magukat.
A múlt heti rendőrverős rendőrrel lezajlott rendőrverés is már szakállas történet, a hét második felére a következő akciót illett előkészíteni. Nem volt nehéz persze, a forgatókönyv "hazugság" fejezete után bizonyára csak egyet kell lapozni ahhoz, hogy a "csalás" fejezetet ajánlhassák a szerzők az utcai végrehajtóknak. Az előszél már meg is érkezett, közénk fújták a múlt héten. A legújabb vád szerint ugyanis a tavasszal osztrák "titkos" pénzzel támogatott és persze kormányra juttatott hatalom készül most a helyhatósági választásokra. Az "ezek ellen mindent szabad" hívószavak fogyasztói talán már el is indultak stilizált, ám nagyot ütő utcaköveket gyűjteni a még épülő '56-os emlékműhöz a Dózsa György útra, hogy legyen valami testes darab a kezükben október elseje, azaz a forgatókönyv "csalás" fejezete tiszteletére. Az utcán, a Kossuth téren, valamelyik hídon így mással is, mint egyszerű szidalmakkal, Molotov koktélokkal, a B-középhez illő eszközökkel vonhatják majd kérdőre az október 2-án árpádsávos zászló nélkül közlekedőket, a rendőröket, a rendőrlovakat és a rendőrkutyákat.
#page#
Némely jel szerint a derék forgatókönyvírók - akik a hazugsággal vádolt miniszterelnököt egyrészt lemondatnák, másrészt helyébe egy nem megválasztott hatalomnak elszámoló, korlátozott jogú szakértői kormányt állítanának - még csak nem is vendégszeretők. Uram bocsá', talán még idegengyűlölők is? Mert hát a múlt héten véletlenül - avagy szándékosan(?) - elfelejtették figyelmeztetni a magyar sajtót amúgy szelektíven kezelő külföldit, Megdet Rahimkulovot, hogy a forgatókönyvük folyományaként összeomló magyar gazdaság legnagyobb bankjának papírjait veszi meg. S mert megveszi, időnek utána nem haszonnal, ahogy nyilatkozott szándékáról Rahimkulov úr, hanem árfolyamveszteséggel tudja csak eladni befektetését. Az ÁÉB első embere az OTP Bank esetében is legalább 50 százalékos árfolyamnyereséget szeretne zsebre vágni, mégpedig három-öt éven belül.
De ha neki és nem a forgatókönyvírónak lesz igaza, azt mi is nagyon fogjuk szeretni, hiszen akkor a stabil OTP és a stabil tőkepiac mégoly stabil magyar gazdaságot is feltételez. Megdet Rahimkulov - a magyar sajtót amúgy szelektíven kezelő bankár - budapesti évei alatt még nem sok jelét adta annak, hogy téved: eleddig növekvő biztonsággal őrizte a leggazdagabb magyarországi üzletember pozícióját, immáron 220 milliárd forintra rúgó vagyonával.
Persze ennyi pénzzel a zsebében ő is beszállhatott volna az orosz-magyar barátság aktuálpolitikai jellegű erősítésébe. A Magyar Köztársaság Anettka nevű nőszemélye elsőnek készült, de már csak legfeljebb második lehet, amit esetleg a meggyengült orosz-magyar barátság jeleként könyvel el magának. Sőt tévécsatornája nézőinek, s hogy szigorú szavára valaki oda is figyeljen, vélhetően már megint letolja szoknyáját, bugyiját, arrébb hajítja Oroszországban amúgy sem becsült méretű melltartóját. Gondoljuk, hogy mindezt azért teszi, mert a múlt héten egyszerűen elé repült Anousheh Ausari amerikai illetőségű úrhölgy, s most Anettka feje fölött kering űrturista minőségében. Honunk évek óta légüres térbe törekvő, Bajkonurban is jól ismert önjelölt űrhajósának valószínűleg mégsem elég vaskos a pénztárcája, hogy még csak potyautasnak sem kérték fel őt az oroszok.
Rahimkulov úr Anettkának nem fizetett be egy űrsétára, de magának befizetett egy erősödő magyar gazdaságból származó haszonra. S ha ez így van, akkor - ismételjük magunkat - hála érte, mert ezzel ő üzente a leghatásosabbat az üzleti világnak. Azt, hogy itt fialtatja a pénzét, azaz a reform - és a megelőző kiigazítás - ellen háborgók, bár jól mutattak a CNN világhíradójában, elmúlnak, felejthetők, leírhatók. Ám ha ez ennyire nyilvánvaló, akkor a hon jól felkészült politikusai is többet gondolhatnának személyes gyarapodásukra. Ilyenkor például Tokaj-Hegyalján már illik dolgozni az októberi szüretért, a Tolcsva és Sárospatak közötti sárazsadányi szőlőbirtok politikailag érett gazdái és kvázi gazdái pedig az ugyancsak érett - és az eddigi idei időjárás szerint bitang jó borral kecsegtető - szőlőre tevőlegesen is gondolhatnának. A múlt héten, bármennyit is dolgozott a sárazsadányi dűlő szőlőinek javára a nap, a legfőbb kvázi gazda Budapesten sütkérezett a tv-studiók reflektorai fényében, s küzdött azért, hogy megőrizhesse a Süddeutsche Zeitung neki kitalált "állapothatározóját", a polgárnacionalistaságot.
Abban persze igaza lehet a sárazsadányi "főgazdának", hogy egy vidéki pincészetben, bármennyire is most van a munka dandárja, igen rosszul mutatna polgárnacionalista mivoltában - még a szőlő is elsavanyodna, ha meglátná.
