Mert akkor van kereslet az újságja - történetesen a Népszava - mondanivalójára. Akkor van kereslet közéleti történések kommentálására, a beleszólásra. Dési szerkesztő jó időn át úgy gondolta, hogy az önmagáért való felháborodás is elég ahhoz, hogy bizonyos erkölcsi normáktól, értékektől elrugaszkodó politika - állam, kormányzat, párt, ellenzék és megannyi efféle szerveződés, intézmény - magába szálljon és rendezze sorait.

Mígnem a héten Dési kolléga is rájött - megírta(!) - Ágica kisasszony kebel ügyei kellenek ahhoz, hogy (pláne nyáron, a nyaralási időszak kellős közepén) az ingerküszöböt átlépje legalább a hivatalból olvasó.

Nem lépte át.

Egy főben járó bűnöket felsoroló eszmefuttatás kinyomtatása után akkorát hallgatott a magyar közélet, amekkorát a hal, de az is csak akkor, amikor alszik. Dési kolléga meg első felindulásában Ágica keblei után kapott - és írt. Meg is állapította: a sorskérdések rangsorában Ágica legyőzhetetlen, hacsak nem válik tovább kétszeres hangerővel Győzike.

#page#

Hát ez az, most már a politikai (közéleti, gazdasági, társadalmi) újságírás is sejteni kezdi, hogy megszólítani, gondolkodásában, döntéseiben, értékválasztásában segíteni az Olvasót - annak fogyása okán - eléggé nehéz ügy. És ahogy Dési szerkesztő megállapítja Parkinson után nem is olyan szabadon: "Ha egy laikus testületnek döntenie kell egy atomerőmű építéséről, akkor mindenki a mellette létesítendő biciklitározó ügyéhez fog hozzászólni, mert azt legalább érti."

És érti Agica dússágát, és érti azt is, hogy de jó lesz majd lőni, ha lesz fekete egyenruhás, árpádsávos, bakancsos magánhadsereg. Közben pedig nyugodtan üvöltözhet a sajtó, ha nem tud egy, Ágica melleire rátetovált szöveget lefényképezni és a cikkek mellé kinyomtatni: "gyűlölöm a fegyveres régi és új nácikat, fasisztákat, nyilasokat!"

Ezzel igazi békekatona lehetne Ágica, a politikai újságírás pedig azt tehetné, amit szeretne: értékeket fogalmaz meg és közvetít, erkölcsi normákat képvisel.

Ha ehhez Ágica keblei kellenek, akkor a sajtó - amint Dési szerkesztő úr már szinte meg is tette - nyúljon csak hozzá ahhoz a nagyszerű női idomhoz ország-világ előtt. Azt ugyan a múlt héten senki sem publikálta, hogy a domborulatok tulajdonosa hogyan is reagálna a keblein elhelyezett nyilasellenes tetkóhoz, de azt alapvetően sokan kinyilatkoztatták: elképesztő, hogy a demokrácia egyik egykori honvédelmi minisztere hajlandó a nyilas eszmékből a "jó balhé lesz" szellemi szintet megütő bábhadsereg mellé, mi több, élére állni. És biztosan lesznek, akik pénzelik, hangolják, uszítják a "csapatot", s a "nagy balhék" színhelyeit, az áldozat-jelöltek nevét, címét tálcán szállítják - persze a háttérből, névtelenül.

Oh, de jó lenne, ha Dési szerkesztő nem adná fel, nem bújna Ágica - állítólag mindent takarni képes - mellei mögé, s sem ő, sem kollégái nem választanák a dagonyát, a sivárságot, a mondanivalótlan, a laptulajdonos átverését szolgáló, amúgy üres, felülettöltő szöveggyártást szakmányban. Hanem azt kínálná, kínálnák, vagy akár többet is abból, amit eddig: egyszer csak felnő egy generáció, amelyiknek fontos lesz, hogy újságjának legyen tartása.

Nem csupán olyan tartása, amilyen Ágica kebleit védi meg a gravitációtól.