A határok megszûnésével könnyebb utak nyílnak a külföldi munkavállalók, illetve tanulni vágyók elõtt. Erre miniszterelnökünk azt mondta, hogy Õ mindent meg fog tenni azért, hogy itt maradni legalább olyan kecsegtetõ legyen, és ne induljon meg a kivándorlás. Ha ezt teszi, az jó. De mi mit tehetünk?

Szerintem még legtöbben nem tudjuk. A nyilvánvaló külsõségeket tudjuk csupán. Azt, hogy sok szabály született, mely szabályozza az uborka és a banán méretét. Hogy nem minden gyümölcsbõl készült lekvár neve lehet lekvár, meg hogy a dohány értékesítéséhez külön helyiség és külön ember kell, és még sorolhatnám. Azt is elismerték már, hogy jelentõs összeget fog elvinni az Európai Unió az elsõ évben, tehát a Kánaán még messze van. Én amikor május elsején jöttem be a városba, szép napfényes reggel volt, de nem vettem észre, hogy bármi történt volna, ugyanúgy sütött a nap, ugyanúgy nyüzsögtek az emberek, és tették a dolgukat, mint annak elõtte. És azt hiszem, hogy aki most csodát vár, nagyon csalódott lesz. Csodát mi tehetünk. A rólunk kialakult negatív képet megváltoztathatjuk.
Itt van például maga a csatlakozás ténye. A többség mellette, kevesebben ellene szavaztak. Ha bármi nehézség adódna, akkor jó magyar szokás szerint a többség mondhatná: „Na, én is egy hülye vagyok, hogy mellette szavaztam!”, míg a csekélyebb számú tábor: „Na ugye, megmondtam!” És azt hiszem, ilyen szempontból a csatlakozás olyan, mint egy házasság, már megkötöttük, innentõl nem a döntés jogosságát és realitását kell vitatni, hanem mindent meg kell tenni, hogy a boldogan, és zökkenõmentesen tudjunk egymás mellett élni. A panaszkodás soha nem elõre mutat, ezért megakadályoz abban, hogy megoldásokat találjunk, és energiánkat arra fogjuk fordítani, hogy hibásokat találjunk. És ezzel a felelõsséget is eltoltuk magunktól. Látszólag!!! Szóval tény: CSATLAKOZTUNK! Ezzel már nem érdemes foglalkoznunk. Érdemes viszont azzal, hogy kiaknázzuk azokat a lehetõségeket, amit ez rejt. És mutassuk meg, hogy milyenek vagyunk mi magyarok! Hogy tudunk dolgozni. Tudunk jó dolgokat kitalálni, megvalósítani. Mutassuk meg azoknak, akik csodálatos fõvárosunkat még mindig keverik Bukaresttel, hogy igenis hasznos tagjai leszünk az uniónak. Mutassuk a pozitív arcunkat, mutassuk, hogy tudunk elõre nézni és együtt mozdulni, hiszen már annyiszor megmutattuk! Megfogyva bár, de törve nem! Nem is sorolom az évszámokat, azt mindenki tudná, de 2004 lehet egy új évszám. Amikor mi magyarok elindulunk egy úton és megmutatjuk a világnak, hogy az az ország, amely adott a világnak egy Szentgyörgyit, egy Bolyait, egy Lisztet, egy Petõfit, stb., az már nem a Balkán része.

Kérdés, hogy ki mennyire éli át, hogy sokat tehet az országért, vagy õ csak egy a tízmillióból. Mindkettõ igaz, de ha mindenki így gondolná, akkor nem tudtuk volna megszavazni se. Hiszen mindenki számít. És ugyanígy mindenki számít, akkor is, ha cselekedni kell. Ön is, aki most olvassa e sorokat sokat tehet. És tegyen is! Hajtson fejet elõttünk Európa!

Kreutz Zsolt
Willtord Magyarország