Frappánsabban aligha felelhetett volna Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Fidesz újabb népszavazási kezdeményezésére, mint hogy akkor menjenek tovább a megkezdett úton, és ne csak leállítsuk a privatizációt, hanem államosítsunk is. Eközben persze az is igaz, amit Orbán Viktor az ellenzék vezére és párttársai mondanak, hogy Magyarországon az állami tulajdonban megmaradt gazdálkodói vagyon alig 10 százalék, tehát kevesebb, mint Nyugat-Európában, ahol mintegy 20-25. A kérdés, hogy ez baj-e, illetve, hogy ebből valóban az következik-e, hogy akkor mától mindenfajta privatizációt le kell állítani. Aligha. Azon persze érdemes elgondolkodni - de lehetőség szerint gazdaságpolitikai, és nem politikai szempontok szerint -, hogy az alapvető szolgáltatások, mint a villamosenergia-elosztó rendszer, vagy akár a nemzeti tankönyvkiadó kitehető-e befektető nyereségérdekeltségének. Gondolkodni lehet róla - mondom -, de a választ nem tudom. Mert általában úgy vélem, hogy a magántőke racionálisabb gazdálkodást hoz minden téren. Ezért hiszem például azt, hogy az egészségügyben is helye van, sőt, ahol már van, ott előre vitte a dolgokat. Ugyanakkor tényleg elképzelhető, hogy mondjuk az energiaellátás biztonságát a szektorban fenntartandó állami tulajdoni hányad nélkül nem lehet szavatolni. Álljunk meg! S ki beszél például az energiaszektor privatizációjáról? Draskovics Tibor tegnapi nyilatkozatai szerint ő nem, és a kormány sem. Ahogy nincs szó a Szerencsejáték Rt. eladásáról sem, és bár például a Volán buszok értékesítése tényleg megoldás lehet a lerobbant járművek felújítására, egyelőre ez ügyben sem tettek még konkrét lépéseket. Akkor viszont mit is kívánnak eladni? Csirkefeldolgozót, acélművet, egyebeket, olyan egy-két nagyobb és egy sor kisebb termelő vállalatot, amelyiknek tényleg semmi keresni valója egy piacgazdaságban az állam kezében.

A privatizáció a tömegek számára munkanélküliséget, egyeseknek hirtelen meggazdagodást hozott - ezt sugallja a Fidesz propaganda gépezete. Tessék már komolyabban venni a kimondott szavak súlyát! És utána nézni: a privatizáció egy elmaradt fejlettségű gazdaság szerkezetét alakította át korszerűvé, s bár kezdetben valóban munkahelyek - vagy sokszor csak látszat-munkahelyek - szűntek meg, a régi struktúra lebontását követő építkezés alatt - persze elsősorban a nemzetközi, és nem a hazai tőkének köszönhetően - korszerű munkahelyek jöttek létre. Ezek egy része - főként, amelyek az olcsó helyi élőmunkára alapoztak - azóta újra megszűntek, de ha megfelelő gazdaságpolitikával vonzó környezetet teremtünk a működő tőkének, helyettük ismét még korszerűbb üzemek épülhetnek.

Általában privatizáció ellenesnek lenni a rendszerváltáskor aktuális kérdéseket hozza újra elő: szocializmust, netán reformszocializmust vagy kapitalizmust építsünk-e. Ez már 1998-99-ben eldőlt. Ezért nem csak felesleges kidobálása a milliárdoknak, ha ezt népszavazásra bocsátjuk, hanem ártalmas is, mert a ravaszul feltett kérdéssel (Akarja-e, hogy a kormány leállítsa a privatizációt?) egyeseknek azt az üzenetet hordozza, hogy valóban vissza lehet forgatni a történelem kerekét. Ezt pedig, ugye senki, de senki nem akarja?