"Az árak fékentartását eredményezheti az is, ha a keresletivé vált gabonapiacról az intervenciós gabonakészlet még meglévő 1,8 millió tonnáját a kormány mégsem hagyja kiszállítani az országból" - idézzük az MTI-t. A hírügynökség pedig Font Sándort idézte, a Parlament mezőgazdasági bizottságának fideszes elnöke érthető és elfogadható módon aggódott és aggódik a kukoricát különösképpen megviselő időjárás, s annak következtében fellépő jóval kevesebb, tehát dráguló és más termékeket drágító hatása miatt.

Helyes.

S az is helyes vajon, hogy - véljük - folytatni is fogja az aggódást a honatya, amikor azt látja, hogy nekünk támad Brüsszel és azt mondja: a miénket - a huszonhetekét - nem illik elvenni?

Helyes. Akkor is illik aggódni.

Az intervenciós gabonakészlet - amelyet azokban a magtárakban őriznek hazai agrárvállalkozások, amelyeket a közeli években az (intervenciós) termékfelesleg tárolására kedvezményes állami források felhasználásával alakítottak ki tömeges méretekben - gondoljuk, nem csak a miénk.   Persze szabadon adhatjuk, vehetjük - ehetjük - ha visszavásároltuk. Akkor megint a miénk az akkor már nem intervenciós gabona.

Addig azonban - Font Sándor szavaira hajazva - emlegethetjük gyermekkorunk gyakorta hangoztatott szóviccét: a kommunizmusban minden, az is, ami nálad van, közös, ami közös, az az enyém is, de ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd!...