Kampányidőszakban viszont igen furcsa természetűek a hírek. Ha kinyitjuk az újságot, bekapcsoljuk a tévét, azt hihetjük, hogy híradásokat hallunk valódi eseményekről − ezzel szemben, a valóságban csak szembenálló kampánycsapatok koholt, többé-kevésbé életszerűnek kozmetikázott kapura lövéseit figyelhetjük.

Nézzük előbb Amerikát − az messzebb van.

Van egy csomó fotó, meg videó a börtönőrök kegyetlenkedéséről. Békésen pihen a Pentagon fájljai között, amíg csak elő nem kerül egy Kerry nevű fickó, akik háborúellenes kampánnyal akar elnök lenni. S láss csodát: egyre-másra kerülnek elő a fotók-filmek a kegyetlenkedésekről! De nem ám egyszerre! Szép lassan, komótosan, hogy ugyanazt a történetet legalább két-három hónapig felszínen lehessen tartani.

Közben a jelenlegi elnök csapata sem pihen. Amikor már igen magas a felháborodás, hirtelen előkerül egy különösen kegyetlen, durva videó: egy túsz lefejezése. Csak éppen most az arabok a rossz fiúk. S egyszeriben megfordul a hangulat. (Hogy ez a videó valódi-e, vagy csak megrendezett jelenet, senki nem kérdi. Mindenesetre sok embernek igen jókor jön.)

Ezután a két tábor némi állóháborút folytat, majd az elnöki csapat előhúzza az ászt: az olajat. Először csak az árak körül figyelhettünk meg némi manipuláció-gyanús mesterkedést: nyáron, turistaszezonban magas olajár, majd ősszel, a választások előtt várhatóan nagy árcsökkenés. Most már azonban itt is lapot kell húzni 19-re: elő is került, hogy az El-Kaida nem kevesebbet fenyeget, mint a világ biztonságát a szaúdi olajon keresztül. Semmi más nem mentheti meg a világot, mint az erős iraki fellépés.

Hát ezért nem hiszek én már a híreknek.

De ne tévedjünk: itthon ugyanez a helyzet. Amíg az EU választási kampány csendes mederben folyt, a szembenálló felek békésen anyázták egymást. Egy kis címer ezen az oldalon, egy kis petíciózás a másikon. Kész dögunalom.

De hála istennek a végére azért csak előkerülnek a szórakoztatóbb műsorszámok is. Már az is eléggé üdítő színfoltnak bizonyult, hogy az egyik párt elnöke egyszemélyes keresztes háborút tudott viselni egy állítólagos 30:70 arányú pártközi sikkasztás szimpla gyanújával is − bizonyítván, hogy a nagykoalíciók nem az égben, hanem a bankpénztárban köttetnek. S már-már azt hittük, hogy nem lesz folytatás, amikor végre megtört a jég.

Az eddig makacsul hallgatag bróker, aki a Kuli becenévre hallgat, hirtelen megvilágosodott és vallani kezdett. De nem ám akárhogyan. Először is ügyvédet váltott. Majd a vallomást nem a rendőröknek mondta el − nem, azoktól már a közismerten jobboldali barát bankelnök is elmenekült a svábbogarak miatt. Csakis az ügyészeknek. S véletlenül ezt a hírt a közismerten jobboldali napilap ismertette először. S véletlenül az EU kampány utolsó két hetének kezdetén: mondhatni, a finisben.

Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy a következő néhány napban hangos lesz a média a baloldali politikusok, pénzügyérek, üzletemberek nevétől. Ha még állítólag barátai is a kormányfőnek, annál jobb.

Hogy ezek a vádak esetleg légből kapottak lesznek? Sebaj! Az illető védekezni kényszerül, s mire kiderülne, hogy tényleg csak belekeverték valamibe, amihez semmi köze, már régen túl leszünk a választáson. S esetleg egy-két nem baloldali, sőt, egyenesen jobboldali érintett nevét eltussolják? Előbb-utóbb az is kiderül majd − jó sokkal a választások után.

Én mindenesetre már most megfogadom: nem hagyom magam átverni. A választásokig nem hiszek el egyetlen hírt sem. Kivéve az M7-es autópálya lezárását a nyári szezon kezdetén. Az ugyanis akkora baromság, hogy − igaz.