A válasz így általában persze csak nagyon sommás lehet, hiszen vannak olyan ágazatok, mint például az idegenforgalom vagy a mezőgazdaság, ahol éppen a nyár a főidény, és ott értelemszerűen ilyenkor van a nagyüzem. De ezeken kívül általában igaz, hogy június végétől szeptember elejéig veszik ki az emberek a hosszabb nyári szabadságukat, és ezekre a hónapokra a cégek a stratégiai döntéseiket felfüggesztik, és a cél a napi üzemmenet biztosítása. Tehát vajon kell-e ehhez a főnök jelenléte? Ott, ahol egyébként is megfelelő a munkamegosztás, aligha. Ráadásul a korszerű infokommunikációs eszközök bárhol és bármikor elérhetővé teszik a kulcsembereket, persze, csak ha maguk is akarják. Akarják?

Nyugat-Európában általános szokás, hogy a cég dolgozóit egyszerre küldik szabadságra, és ilyenkor csak a karbantartók és az ügyeletben lévők találhatók bent. Nálunk erre még nemigen akad példa, pedig ahol a tevékenység jellege megengedi a teljes leállást, fölöttébb gazdaságos megoldás. Erre az időre minimumra csökkenek az általános költségek, és tökéletesen ütemezhető az éves generáljavítás. Ugyanakkor persze nagyobb energiaráfordítást és odafigyelést igényel a termelés újraindítása. Aminek biztosan nincs értelme, olyan területeken benntartani a munkatársakat – például az üzletkötőket, kommunikációs szakembereket -, ahol a partnereik is elérhetetlenek.

Erre az évre nem túl forró nyarat ígérnek Magyarországon a meteorológusok – bár a hosszabb távú előrejelzésekkel ők is óvatosak -, s ez javíthat a nyáron is dolgozók munkájának a hatékonyságán. Ám a szabadságolásokra ugyanúgy számítani kell, és a megérdemelt pihenésre a szervezetnek ugyanúgy szüksége van, mint a tavalyi kánikulában volt. A főnöknek is…