Az Index értesülései szerint a cég telephelyén senki sincs, mobil-, és vezetékes telefonjaikat nem veszik fel, így azok, akik arra várnak, hogy jellemzően hitelből vásárolt autóikon elhelyezett hirdetések után a cég fizet, csalódniuk kell.

A cég képviselői korábban többször is visszautasították, hogy piramisjátékot valósítanak meg, és arról panaszkodtak, hogy hirdetőiket elbizonytalanítják a sajtóban megjelent híresztelések a társaság fizetésképtelen-közeli helyzetéről. (Az IL Ferro körüli hírek kapcsán másik, autós hirdetésekkel foglalkozó cég sietve bejelentette, hogy szemben az Il Ferróval, ők biztos bevétellel működnek - mára azonban ők is felfüggesztették a kifizetéseket...)

A terv pedig olyan egyszerű lehetett: hirdesd az "ingyen autót", majd amikor akkor egyre többen jelentkeznek és befizetik a 180 000 - 300 000 forintos regisztrációs díjat, ad el olcsón a hirdetési felületeket és az első biztos bevételek mellett bővítsd az ügyfélkört.

A klasszikus piramisjáték arról szól, hogy valós tevékenység nélkül az új belépők befizetéseiből lehet finanszírozni a kifizetéseket. Így működött a fél Romániát megkárosító Caritas, vagy az "leghíresebb" albán piramisjáték, amely albánok százezrei meentek tönkre. Az IL Ferro tagadta, hogy hasonlóan működne, és szerződésekkel bizonyította, hogy rendelkezik más bevétellel is, mint a regisztrációs díjakból befolyó összeg.

Jellemzően szegény országok szegény emberei sétálnak bele gyanútlanul a szerződésekbe, hiszen olyan könnyű elhinni, hogy némi pénz befizetése után mást sem kell tenniük, mint használniuk autójukat. Ha láttuk a felmatricázott járműveket, két dolog bizonyára mindenkinek feltűnt: jellemzően új, kiskategóriás autók voltak és nem túl nagy cégek emblémái virítottak rajtuk: magazinoké, diplomáciai témákkal foglalkozó újságé, vagy éppen autós versenyt szervező cégé. Arra valószínűleg nem gondoltak vagy nem akartak gondolni a szerződött autósok, hogy vajon tényleg megér egy kisebb cégnek havonta több tízezer forintot kifizetni az autójukon lévő hirdetésekért. Miért is gondolták volna, hiszen az elején rendesen fizették nekik a hirdetés bérleti díját...

Az ötlet lehetséges, hogy megélt volna a piacon, ha a reklámpiac szereplői és a nagy hirdetők meg lettek volna győzve arról, hogy például 2000 autón elhelyezett hirdetéseik egy hónapban megér nekik 80-100 millió forintot. Az autós hirdetések nem jutottak el erre a szintre, a regisztrációs díjból befolyt pénz pedig elfogyott.

Most már csak arra lennénk kíváncsiak, hogy még mivel lehet rászedni hónapról-hónapra a társadalom (még mindig hiszékeny és) fizetni hajlandó tagjait.