Élj a mának! Nem arra gondolok, hogy a következményeket figyelmen kívül hagyva dohányozzunk, igyunk, ne adj isten drogozzunk, vagy teljesen ösztönvezérelve folytassuk a szexuális életünket. Ha valaki az életét tudatosan éli, akkor a testedzés hiánya, vagy a táplálkozással kapcsolatos mohóság sem tartozik ebbe a kategóriába.
Ha eredményeket akarunk elérni, akkor minden számít. Számít az az egy sütemény, amit fogyókúránk ellenére "most az egyszer" megeszünk. Számít a lelki békénk szempontjából az az egy ember, akinek büszkeségbõl nem bocsátunk meg.
Számít az is, ha minden szempontból tökéletes üzletemberek vagyunk, de mondjuk notórius késõk vagyunk, vagy az ing kivasalására nem fordítunk figyelmet. Szóval minden számít. Sokan vannak, akik az egészségüket, társadalmi egzisztenciájukat veszélyeztetve "apró" kis bûnöket elkövetve csak legyintenek azt mondva: "egyszer élünk".
Szóval én nem erre a fajta felelõtlenségre gondolok.
Viszont sokan vannak, akik megrekednek a múlton való rágódás és a jövõtõl való félelem között és pont a jelennel nem foglalkoznak.
A legtöbb stresszt az okozza, ha halogatás, vagy a kudarctól való félelem miatt sok befejezetlen ügyünk van. Félbehagyjuk a rendrakást, elintézendõ telefonjainkat is félbehagyjuk, amikor pár kemény, konfrontációt sejtetõ hívás van hátra csupán, amit holnap is elhalasztunk majd. Meg kellene csinálnunk az adóbevallásunkat is, de ez is majd az utolsó pillanatban készül majd el. El kellene mennünk az ügyvédünkhöz is, meg a gyerek is régóta kér, hogy menjünk el az állatkertbe, meg fel kellene hívni a fodrászt, viszont a könyöklõn van a száma, amit 20 centiméteres rendetlenség takar. És még egy csomó e-mailre nem válaszoltam, meg a férjem születésnapja is holnap lesz. Ugye tudják mirõl beszélek?
Szóval minél több befejezetlen ügyünk van, annál nagyobb a stressz, hiszen hiába mondja bárki, hogy ezek félre vannak téve, ott van a fejünkben és tudat alatt tudjuk, hogy tartozunk. És ha problémáink vannak, azok ugyanígy mûködnek, minél több olyan dolgunk van, amitõl görcsbe rándul a gyomrunk, kalimpál a szívünk, annál nagyobb a stressz.
Megoldás? Van. Egyenként számba venni õket, ha lehet prioritás szerint és egyenként megoldani õket. Elkezdve az elsõvel és addig csinálni, amíg kipipálható. És csak azután fogni a következõbe. VISZONT! Amíg az egyikkel foglalkozunk, addig nem aggódunk azzal, ami csak a holnapi teendõink között lesz majd. Minden napnak meg van a maga baja. Szóval én így értem azt, hogy élj a mának, vagy még kifejezõbben élj a mában. Csak ma!

Kreutz Zsolt
Willtord Magyarország