Akár bevalljuk, akár nem, akár hisszük, akár nem, a le nem rendezett dolgok bennünk dolgoznak, gyûlnek. Mit gondolnak, honnan ered a "gyûlölet" szó? Ráadásul ezeknek a tükrében a következõ cselekedetet már eleve elõítéletekkel kezeljük. Hányszor fordult elõ Önnel, hogy vita hevében rég elfeledett, viszont meg nem bocsátott, le nem rendezett dolgokat hánytorgattak fel Önnek? Esetleg a vita hevében egyre régebbi dolgok kerültek elõ. Ezek a dolgok minél régebbiek, annál inkább részünkké válnak és különféle formában megnyilvánulnak. Agresszió, érzékenység formájában, merevebbekké válhatunk, sõt elõbb utóbb betegségek formájában. Ezeket a fajta bennünk levõ negatív érzelmeket az orvosok is felelõssé teszik sok betegség, például az allergia, a rák kialakulásánál.
Ekkor lép be a bocsánatkérés. A megbocsátás önvédelem, sõt megelõzõ gyógymód. Ha kértek már igazán bocsánatot, vagy bocsátottak meg, biztosan éreztek megkönnyebbülést, sõt akár a feszültség sírás formájában távozhatott is. A könnyen bocsánatkérõ, megbocsátó emberek általában rugalmasabbak, nyugodtabbak, könnyedebbek és egészségesebbek.
Szóval arra hívom fel Önöket kérjenek bocsánatot! Lehet a könnyebb feladatokkal kezdeni, de elõbb utóbb érdemes haladó gyakorlatokat is vállalni. Általában mindenkinek vannak kedvenc dédelgetett ügyei, akiktõl viszont SOHA! Õtõle is kérjenek bocsánatot! Figyeljék meg sokkal jobb lesz utána. Mint nekik:

Két testvér

Két testvér dolgozott együtt a családi farmon. Az egyik nõs, családos, a másik agglegény. A termésen és a hasznon mindig megosztoztak, fele-fele arányban.
Egyszer aztán az egyedülálló fivér elgondolkozott: Nem igazság, hogy egyformán osszuk el a termést, meg a nyereséget. Nekem egymagamnak sokkal kevesebb kell.
Így aztán minden éjszaka kilapátolt egy zsákra való gabonát a saját hombárjából, átlopakodott a két házat elválasztó földdarabon, és a bátyja hombárjába zúdította a gabonát.
Eközben a másik így okoskodott: Nem igazság, hogy egyformán osszuk el a termést, meg a nyereséget. Végtére is nekem itt a feleségem, a gyerekeim, õk majd gondoskodnak rólam, ha megöregszem. Az öcsémnek senkije sincs, neki takarékoskodnia kell öreg napjaira.
Ezért hát az áj leple alatt mindig átcipelt egy zsáknyi gabonát az öccse magtárába és ott kiöntötte.
Éveken át mindketten értetlenül vakargatták a fejüket, mert a gabonájuk nem fogyott az adományoktól. Egy sötét éjjel aztán egymásba botlottak. Lassan világosság gyúlt az agyukban, hogy mi történt. Ledobták a zsákokat, és összeölelkeztek.

Jó munkát, jó hetet, jó bocsánatkérést!

Kreutz Zsolt
Willtord Magyarország