Az idén valószínűleg az a legfontosabb makrogazdasági kérdés, hogy teljesül-e a kormány által az év elején módosított, és így az év végére ígért 4,6 százalékos GDP arányos államháztartási hiány. Hiszen amellett, hogy meglehetősen kínos lenne a nemzetközi megfigyelőknek magyarázkodni, ettől függ többek a befektetők bizalma a magyar gazdaság iránt, és hogy mérsékelhető-e a magas kamatszint. Elsősorban e cél teljesítését szolgálja Draskovics Tibor pénzügyminiszter azon tegnapi bejelentése, hogy a tárcák a tavalyi költségkeretükből erre az évre áthozott 106 milliárd forint maradványt csak az ő jóváhagyásával költhetik el. Mindenképpen egy újabb takarékossági intézkedés ez, ha úgy tetszik, az adófizetők pénzével. És bár már hallani vélem az ellenzék által az európai parlamenti választási kampányban hangoztatott kétszeres Bokros-csomag emlegetését, józanésszel ez egy fontos, jó döntés volt. Még akkor is, ha valószínűleg a tavaly megítélt pályázati úton elnyert támogatások kifizetését is érintheti, ami értelemszerűen gondokat okozhat. Fogalmam sincs azonban, végül is hány milliárd forint megtakarításról van szó, ugyanis ahány elemző, annyiféle szám hangzik el. A kalkuláció alapja mindenesetre a kívánt cél, a 4,6 százalékos GDP arányos államháztartási hiány, és az eddigi tényszámok illetve a megismert prognózisok. Ebből kiindulva reálisabbnak tűnik az 50, mint a 150 milliárd. De talán nem is ez a lényeg! Hanem az, ami majd csak a következő hetekben derül ki: hogy konkrétan minek a kifizetésére adja a zárolt keretből áldását a pénzügyminiszter, és mire nem.