Még időt sem hagytak a szakmának kiheverni a sajtótermékek után 12%-ról 15 %-ra változott nyomdai áfakulcsot, mely január 1-jétől emelte meg a likviditási gondjaikat, valamint lefaragta a kiadók átlagosan nagyon szűkös nyereségrátáját. (A piac ugyanis nem tűri el a megnövekedett költségek automatikus áthárítását.) Az európai uniós törvényekre hivatkozva május 1-jétől már 25 %-ra emelték fel az áfa mértékét. Miért?

Megrökönyödtek a nyomdai termékeket előállítók és az azt megrendelők, amikor megtudták, hogy ez év május 1-jétől a Pénzügyminisztérium döntése szerint a nyomdai termék nem termék, hanem szolgáltatás. A klasszikus nyomdaipar (már a nevében is szerepel az ipar szócska) évszázadokon annak a tudatában működött, hogy klasszikusan terméket állít elő. Papírból és betűkből egy új valamit (könyvet, újságot) hoz létre. Az Európa Tanács Hatodik Irányelve viszont - melyben a termékértékesítés fogalmát újra definiálja - lehetőséget adott a hazai áfaszabályozóknak, hogy a csatlakozás időpontjáig önkényesen értelmezzék, mi számít szolgáltatásnak és mi termékértékesítésnek.

S az íróasztalnál ülők úgy döntöttek, hogy a nyomdai termék előállítása szolgáltatás. S a szolgáltatások után az áfa 25 %.

A nyomdák azonnal a tönkremenetelükkel néztek szembe. Valaki a hivatalban egy tollvonással úgy döntött, hogy a nyomdák amúgy is rossz likviditását (előre finanszírozzák a papírt, a műveleti költséget, a megrendelők átlagosan egy-két hónapos határidővel fizetnek, az áfát viszont nekik minden hónap 20-ig be kell fizetniük a kibocsátott számlák után, ha kifizették nekik, ha nem) tovább rontják, s ezzel ellehetetlenítik számukra a zavartalan működést. Valamint úgy gondolta (ha gondolkodott egyáltalán mások sorsa, a gazdaság állapota felől), hogy teljesen tönkreteszi a hazai nyomdák versenyképességét a szomszédos nyomdákkal szemben. Mert például Szlovákiában nem csináltak ilyen nagy kárt a gazdaság szereplőinek.

A kiadóknak egyszer csak a januárihoz képest tetemesen nagyobb nyomdaszámlák kifizetéséhez kellett előteremteniük a pénzt. Mert a több áfa nem csak könyvelési tétel, azt valóban ki kell termelni és ki kell fizetni. Ez megint csak olyan konkrét problémák megoldását jelentette, hogy honnan generáljanak ténylegesen nagyobb pénzösszegű bevételt hirtelen. Természetesen a gyakorlati üzletvitel ismeretének teljesen a hiányában lévő köztisztviselők a PM-ben biztosan most sem értik az előző mondatot, mint azt sem, hogy a normális üzletvitelhez képes hirtelen nagyobb kiadás a fizetési határidők csúsztatásával jár, a fizetési késedelem kumulatív hatása viszont a gazdaság fizetésképtelenségének erősödését hozza magával. A sor végén persze sok tönkrement kisvállalkozó, akinek létkérdést jelent a nagy kintlévőség.

De visszacsinálták. A Pémzügyminisztérium önmagát felülbírálva néhány napja kijelentette: ha a nyomda maga szerzi be a papírt, és nem a kiadótól kapja (márpedig rendszerint ez a gyakorlat), akkor terméket állít elő és nem szolgáltatást kínál. A sajtótermékek áfája ismét 15, a könyveké 5 százalék. Megúsztuk tehát egy kis szorulással, lesztornóztuk gyorsan a még lesztornózható számlákat, s újfent levontuk a következtetést.