A rekorder miniszter hallgat. Talán azért is rekorder (nem volt még ennyi időn át a József nádor téri minisztérium élén senki), mert annyit szerepel a nyilvánosság előtt, amennyit kellett volna a legutóbbi jegybank-elnöknek - véletlenszerűen, s ritkán.

A rekorder miniszter közgazdász, politikai pályája előtt üzletember, s amihez ért, az tehát a közgazdaságtan, a cég-, az üzletvezetés, a szakpolitika. Viszont nem specialistája a kommunikációnak. Sejthetően csak azt az egymondatos alaptézist tekinti magáénak, hogy a fiskális és a monetáris vezetők ne szerepeljenek fölöslegesen a nyilvánosság előtt, megnyilatkozásaikkal befolyásolhatják a pénzpiacot, a befektetői környezetet. Neki elég is ennyi, már csak azért is, mert  hivatalában örökbe kapott kommunikátorok dolgoznak.

A rekorder miniszter tehát ott ül a József nádor téren, vagy augusztus első dekádjában otthon, Nyírbátorban, ahol képviselő, s ahol most kívülről nézegetheti egykoron belülről működtetett vállalatát. S ha már Szabolcs-Szatmárban tanyázik, akkor akár szót is válthat az almás gazdákkal. Azokkal, akik magukat hergelték fel és azokkal, akiket kívülről hergeltek fel egy azon eredménnyel: anyázzák a kormányzatot, mindezt úgy, hogy rohanjanak ki járműveikkel utat elzárni és a büdzsét megzsarolni.

A rekorder miniszter hallgat - nem is baj, ha egyszer vannak hivatásos kommunikátorai a hivatalának. Akiket persze hiába kérdez a sajtó kisadóról, készülő költségvetésről - békés témák -, akik egyetlen nyúlfarknyi közleménnyel ítélték el az aszályt, a fagyot mintegy másfél hete - bár ez már nem annyira békés téma. Közben a naponta ütköző agrárminiszter főben járó (pénz)ügyeket is megpendített - joggal -: bizonyos feltételek esetén az áfához is kész hozzányúlni a kormányzat.

Az áfa fiskális ügy, persze.

De nem, a sajtó (fiskális) osztálya elhárít újságírót, költségvetésről éppen úgy nem segít tájékozódni, mint arról, hogy az agrárminiszter partizán-e áfa-elgondolásával, avagy akár szereti, akár nem, a PM is tudomásul vesz, netán támogat ilyen intézkedést. A sajtó helyi őreit megfertőzhette a miniszternek jól álló parancsolat - ismét idézzük - , a fiskális és a monetáris vezetők (kommunikátorai) ne szerepeljenek fölöslegesen a nyilvánosság előtt, megnyilatkozásaikkal ártani tudnak a pénzpiacnak, a befektetői környezetnek.

A végeredmény: a fagy- és aszályügyi költségvetési kihatású döntésről a dologban amúgy érintett agrárminiszter szól a nagyvilághoz, miközben kollégája a nyár kellős közepén, az év fáradalmait otthon kipihenve - nagyon helyesen(!) - talán a szabadságos panyovai kisüstit menti meg fináncai elől.

És a kommunikátorai?

Bizonyára ők is érdeklődéssel olvassák a sajtóban, hogy a demonstráló és mindannyiunk adójából hatalmas támogatást követelő Magosz-gazdák ellen már a gazdakollégák - lásd a MOSZ-közleményt - is kikeltek. Világgá kürtülték, a közterheket eddig is, a jövőben is vállaló termelők kaphassanak csak segítséget, a többiek, akik mindössze kivenni tudnak a közösből, maradjanak csöndben.

Az agrárminiszter már-már azt hitte a hétvége közeledtével, hogy jó eséllyel érvel is, hiszen egyrészt nem engedi megzsarolni a tárcát, a kormányzatot az "elfagyott demonstrálóknak", másrészt engedi a sokkal általánosabb és érthetőbb igényt - ha az aszály miatti drágulás 20 százalék fölé megy, szabályozott módon és időlegesen csökkenthető az áfa - teljesülni, harmadrészt sikerrel utasítja el az uniós tulajdonú intervenciós készletek megrablásának fideszes követelését. Az agrárminisztert azonban tovább zsarolják a pénzügyminiszter földijei: az "elfagyott demonstrálók" megint előálltak eredeti követelésükkel, szombatra közleményt bocsátottak ki, fizesse meg a költségvetés az általuk kért csaknem 10 milliárd forintot.

A fiskális tárca kommunikátorai annyit sem mondanak, hogy bik-mak, nem hogy a nyilvánosság elé tárnának olyan jellegű bizonyítékot, amilyet a MOSZ közleménye érzékeltetett: a követelők csak követelnek, de az adófizetéssel hadilábon állnak. A szabolcsi almásoktól pedig az sem állt távol, hogy a költségvetés pénzén telepített, - s a nekik már hasznot hozó - almáskertekre kapott kedvezményes bankhiteleket is ajándéknak tekintsék. A bankoknak ők mondják, hogy hitel alma, s a fagy ellen még azt a védekezést sem teszik meg, amit más országok más kertészei már csak a saját munkájukat megbecsülendő, hajlandóak valóra váltani.

Megint meleg, s megint aszályos hét következik. Ilyenkor, nyáron, dologidőben van is egy ember, aki járja a vidéket. Bár nem a birtokokat. Hanem a gazdákkal körbe vett tárgyalóasztalokat - és viszi, elviszi a balhét. Ez is egyfajta (kormányzati) munkamegosztás, most különösen, hiszen nem nyáron, hanem szeptemberben kerül napirendre a büdzsé, addig dolgozzon csak az agrárkommunikáció, a fiskális meg kedvére nyaraljon.

Most különösen nagy kár, hogy az aratópálinkát nem lehet meginni az agrár és a fiskális rend örömére - az aratásnak váratlanul és gyorsan vége lett. De azért egy kis panyovait felhörpinthetünk a fiskális kommunikáció sikerének egészségére: a hallgatás is lehet beszédes, s lám, így, csöndben, szótlanul is egyről a kettőre juthat.