Búcsúzni elegánsan és szépen is lehet, különösen, ha néhány dologra odafigyelünk: Amíg az érintett vezetővel nem beszéltünk, legyünk diszkrétek kilépési szándékainkat illetően. A céges protokollt betartva tájékoztassuk a vezetőket (a munkáltatói jog gyakorlóját, a közvetlen felettest…) a döntésünkről. Törekedjünk arra, hogy lehetőleg minden érdekelttel személyesen beszélhessünk, hiszen senki nem örül, ha másoktól (esetleg folyosói pletykából) tudja meg, hogy a közvetlen munkatársa el akar menni. Ha már biztosan tudjuk, hogy távozunk, akkor se mondjunk rosszakat jelenlegi munkatársainknak a jelenlegi munkahelyünkről. Ők továbbra is ott fognak dolgozni. ha távozunk, akkor azt tegyük szépen, méltósággal, az alábbi tanácsokat megfogadva.
Ne gyűjtsünk „szuveníreket”: a „kincstári” tűzőgép, nem a sajátunk… Pusztán azért, mert már az utolsó homokszemek peregnek a céges homokóránkban, a hozzáállásunkon, illetve a munkánk minőségén ennek nem szabad meglátszania, sőt!
Amennyiben azt kérik tőlünk, hogy tanítsuk be valamelyik munkatársunkat, ennek a kérésnek, nemcsak erkölcsi, de jogi kötelezettségünk eleget tenni. Mint ahogyan az is, hogy úgy adjuk át a teljes munkakörünket és az eszközeinket, ahogyan azt tőlünk kérik. A munka törvénykönyve szerint a jogellenes munkaviszony-megszüntetés szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha a munkavállaló munkakörét nem a munkáltató által előírt rendben adja át. Jó tudni azt is, hogy a távozásunk során a munkáltatónak okozott kárért, felelősek vagyunk. (A céges számítógép adatainak letörlése tehát, nem jó ötlet.)
Akitől lehet, köszönjünk el személyesen, ha erre nincs módunk telefonon vagy e-amilen is elbúcsúzhatunk, ám köszönés nélkül távozni nem elegáns.
… és végül, a legfontosabb:
Köszönjük meg a munkatársainknak (ne csak a közvetlen munkatársaknak, és ne csak a „fontos” embereknek) az együtt töltött időt, a közös munkát, a nekünk nyújtott segítségüket, az általuk szerezett tapasztalatokat… Köszönetünk legyen személyes, őszinte, és ha olyan volt a kapcsolat, akkor egy apró figyelmességgel is meglephetjük őket.
Sokan távoznak kevéssé elegánsan a munkahelyükről, azonban két dolgot elfelednek: híre megy (és mindig híre megy) a nem éppen stílusos távozásnak, ami nem tünteti fel a távozót vonzó színben. Könnyen megeshet, hogy a régi munkatársak a jövőben ismét kollégák, vagy üzleti partnerek lesznek – és semmi ok sincs abban reménykedni, hogy időközben elfeledik, ha a távozó viselkedése, kívánnivalót hagyott maga után.
Emlékezzünk hát a régi dalra: Búcsúzni, csak nagyon szépen szabad...
Erdős Zsuzsanna üzleti etikett tanácsadó és coach www.erdosetikett.hu