Könnyed felvezetés
Először élvezzük ki a hely hangulatát, válasszuk ki a kedvünkre való fogást, beszélgessünk egy kicsit az ételekről, ennek kapcsán esetleg úti kalandjainkról (azaz könnyedén csevegjünk), megteremtve éppen azt a kötetlen hangulatot, amiért a terített asztal melletti tárgyalást részesítettük előnyben a tárgyalók rideg professzionalizmusa helyett. Majd, ha már túl vagyunk a rendelésen, és az italainkat is kihozták, térjünk át üzleti témákra – a vendéglátó kezdeményezésére. (A pontosság az egyik legalapvetőbb dolog, amit megtehetünk azért, hogy megbízhatónak mutatkozzunk partnereink előtt. Azért adunk pár tippet, mi a teendő, ha esetleg kivételesen mégis késnénk.)
Könnyű ugyanakkor belecsúszni a könnyed beszélgetés során egy tabutémába, például a most mindenhol oly népszerű, „ki, mire allergiás” kérdésbe. (Az egészségi állapot klasszikus „tabu társalgási téma”, különösen egy üzleti, szakmai beszélgetés alkalmával.) Ha nekünk van is ételérzékenységünk (ma már az étlapokon kötelező jelölni az allergén összetevőket), minden különösebb magyarázat helyett, egyszerűen válasszunk ízlésünknek és egészségünknek megfelelő ételt. Szükség esetén természetesen szólni kell a felszolgálónak a rendelés leadása során, nehogy baleset történjen, ám akkor sem tárgyaljuk ki a témát az asztaltársunkkal.
Az üzleti etikett szabályai szerint, mindig a meghívó fizeti a számlát (nemtől, kortól függetlenül). Ugyanakkor a meghívóra más feladat is hárul. Neki illik javasolnia ételt (többfélét is) az étlapról. Mindezt olyan elegánsan, hogy jelezze, vendége szabadon választhat (ártól függetlenül) a fogások közül, ugyanakkor magának is olyan fogást elegáns választania, amely hasonló árkategóriában van, hogy vendége ne érezze magát feszélyezve a választása miatt.
Étkezés
Az étkezés során sajnos szinte minden mozdulatunkra, apró gesztusunkra jut egy-egy illemszabály. Ilyen klasszikus szabály: soha nem hajolunk az étel (a tányér) fölé, hanem az evőeszközt emeljük a szánkhoz. (Éppen ezért – a balesetek elkerülésére – írják a régi illemtankönyvek is, hogy csak félig merjük a kanalunkat a levessel.)
A levesescsészét – a fülénél fogva – billenthetjük meg, ha az utolsó csepp levesre is vágyunk, ugyanakkor ha tányérban szolgálták fel a levest, a billegtetés sajnos nem jöhet szóba. Így az utolsó cseppek a tányérban maradnak.
A beszélgetés témája könnyen magával ragadhat bennünket. Érdemes figyelni azonban arra, hogy evőeszközzel a kezünkben ne gesztikuláljunk. Különösen furcsa érzést kelt, ha beszélgetőtársunk nyomatékosítandó mondandóját villájával felénk bök. Mint ahogyan az sem elegáns, amikor a mondandó aláhúzására rajzolgatni kezd valaki az abroszra a kése hegyével. Noha mindkettő önkéntelen gesztus, egyik sem szerencsés. Ahogyan az is kínos, ha egy étkezés úgy ér véget, hogy a szalvéta érintetlenül fekszik a teríték bal oldalán. (Egy közelmúltbeli brit kutatásból az derült ki, hogy a kulturáltság – kifinomultság – egyik fokmérője, hogy az étkezések során valaki megfelelő módon használja-e a szalvétáját.)
Zárásként
Mindannyian tudjuk a szabályt, ha valami miatt megszakítottuk, ám még folytatjuk az étkezést, akkor keresztezzük az evőeszközeinket a tányéron, míg ha befejeztük, akkor (a mi kultúránkban) az evőeszközöket szárával 5 órát mutatva, párhuzamosan tesszük a tányérra. Érdemes azonban figyelnünk arra, hogy csakugyan ezt is tegyük.
Érdemes kerülni azt az önkéntelen gesztust is, hogy az adott fogás befejeztével – épp úgy, ahogyan egy kedves óvodás teszi, aki már jól lakott, és nem kér többet – eltoljuk magunktól a tányért. Az evőeszközünk elhelyezése elég információ a személyzetnek, hogy elviheti azt.
A számla rendezése a meghívó feladata. Az etikett szerint minél észrevétlenebbül rendezi valaki a számlát, annál elegánsabban jár el. Egy – a szemkontaktust követő – apró bólintás (vagy követve a francia szokásokat, egy levegőbe író kézmozdulat) elegendő, hogy jelezzük, fizetni szeretnénk. A fizetés során ne csak a borravalóról ne feledkezzünk meg (természetesen, ha elégedettek voltunk, illetve hacsak nincs a szervizdíj a számlában), hanem ha ízlett az étel, azt is mondjuk meg. Mindannyian örülünk annak, ha a jól végzett munkánkat értékelik.
Szerző:
Erdős Zsuzsanna
üzleti etikett tanácsadó és coach
