A Bupap, amit hamarosan átneveznek Sétaműhellyé, a mainstream turizmus kritikája. Az alig 150 éves múltra visszatekintő utazz, fogyassz idegen helyeken, és láss 1-1 nap alatt, annyit, amennyit lehetséges, egy egészen új műfajnak számít a történelmünkben. Bár igazán kellemes megnézni milyen szépséges dolgokra volt képes az emberiség, összességében ez mégiscsak a pénzköltésről szól, ami ráadásul nem, vagy csak nagyon ritkán ad személyeset, amit beépíthetünk, ami által jobban megismerhetjük saját magunkat, barátainkat. A séták ebben adnak többet. Beszélgetnek velünk, saját életükhöz kapunk olyan érdekes információmorzsákat, ami segít érteni a konfliktusainkat, segíthet rendezni azokat és értékesebbnek érdekesebbnek fogjuk látni ugyanazt a falfirkát, ami mellett vagy ötszázszor elmentünk már, hiszen végre ismerjük a történetét a falnak, amire festették, annak ellenére, hogy az elmúlt 60 év politikai rendszere kifejezetten hangsúlyt fektetett arra, hogy ne akarjunk sokat tudni semmiről. Itt nemegyszer előfordul, hogy a túrára jelentkező huszonéveseknek, a szintén csak sétálni bejelentkező hatvan évesek elkezdenek mesélni, pont úgy ahogy a nagypapa az unokájának.
A Sétaműhely azokkal a történetekkel foglalkozik, melyek a mindennapjainkat is meghatározzák. Hajléktalanság, cigányság, zsidóság, feminizmus, Zwack Unicum, század eleji szerelmi történet, amit átszőtt a kacskaringós történelem, hentesek, piac, és fürdők, nők. Azért fizet az ide jegyet vásárló, hogy átmenjenek vele a szomszéd kerületbe és séta közben elmeséljék neki, mi minden történt a szomszédunkban, amiről talán még sohasem hallottak. Történészek, szociológusok, írók, kutatók azok, akik komoly előtanulmányok után ezeket a sétákra útitársunkká szegődnek.
"A mottónk az, hogy „Légy helyben turista” – azt látjuk, hogy erre van igény, sőt már a konkurenciánk is megjelent. A nagyvárosi ember a digitális térben él, ez egy olyan lehetőség számára, ahol egyrészt kimegy a szabadba, másrészről olyan információkat szerez, amivel csökkenti a médiából szerzett információkat, dezinformációkat, hiszen egy számára valamiért érdekes kérdés kapcsán azokkal beszél, akik a témának valóban szakértői: Ungváry Krisztián, Verrasztó Gábor, Nádasdy Ádám, Pető Andrea, Csonka Laura a névsornak csak az egyik fele."- mondta a cégvezető.
A sétálás mint biznisz, persze már egészen más kérdés. Egyrészről más abban, amit csinál, de más a szezonalitása is, mint a hagyományos turizmusnak. Hiszen az emberek ősztől tavaszig vannak sokat otthon, és bizony januárban a legnagyobb hidegben járnak sétálni a legtöbben, mert akkor alig van értelmes szabadban tölthető program.
Amikor arról kérdeztük Lénárd Annát, hogy merre tovább, úgy nyilatkozott, hogy meglehetősen sok feladatuk van nyárra, mert első körben el kell különíteni a profittermelő és a nonprofit tevékenységeket, aztán meg kell határozni milyen mértékű növekedést tűznek ki a következő években. Gondolkodnak más városokba tervezett túrákban, de felmerült a korrupcióval kapcsolatos séták gondolata is, ahogy azt már megcsinálták már korábban mások, de most nem eseti, hanem állandó jelleggel és mélyebben vennék át az elmúlt 25 év eseményeit.
Miután már 1300 fővel kitöltettek kérdőíveket így egy relatív nagy minta áll rendelkezésükre a piaci stratégia meghatározására. Továbbra is a társadalomtudatok turistára építenek, és marketingben erősíteni szeretnének. Mivel az életkori megoszlás egy kétpúpú tevére hajaz, az egészen fiatalok és az idősebbek lesznek a célcsoport.
"Én szobrász vagyok diplomám szerint és most egy doktori ösztöndíjam van, ahol a sétáltatás a téma. Az üzleti részét sosem tanultam, de valahogy ragad, azt hiszem, ezt hívják az élet iskolájának. Szép lassan megtanulom a könyvelés alapjait, a HR nehézségeit, de próbálok fókuszálni arra, ami miatt az egész létrejött. Beszélgetős-emlékezetfeldolgozós programokat létrehozni, és amikor ez már üzleti alapon működik az maga a siker" – mondta Lénárd Anna.
