Az utóbbi idők adóhatósági tájékoztatóinak slágertémája az EKAER. Nincs olyan adókonferencia ahol ne lenne téma az EKAER függetlenül attól, hogy az előadó a NAV részéről, vagy az adótanácsadói oldalról érkezik - olvasható a bejegyzésben.

Egyre gyakoribbak azok az ügyek, ahol a jövedéki ellenőrzésre érkező pénzügyőrök biztosra mennek. (2017. április 1-től változott a jövedéki törvény!) Az eljárásukból látni lehet, hogy tudják, hogy miért jöttek, tisztában vannak azzal, hogy a gazdálkodó olyan termékkel rendelkezik, kereskedik, amelyhez jövedéki engedélyre lenne szükség, és tudják, hogy ilyen engedély nincs a vállalat birtokában. A hatóság magabiztos fellépésének oka az EKAER-ben van. Ugyanis az ezen az adatszolgáltatáson keresztül a hatósághoz beérkező adatok alkalmasak arra is, hogy az informatikai rendszer halmazokat képezzen a szállításra bejelentett termékről, az érintett gazdálkodóról, valamint a NAV adatbázisában nyilvántartott jövedéki alanyokról.  Ezeknek a halmazoknak a metszete önmagáért beszél, az ellenőrzés sikere előre borítékolható.

Ha egy gazdálkodót érintően az EKAER-ben jövedéki termék kerül bejelentésre, és a gazdálkodó nem szerepel a hatóság jövedéki alanyokat rögzítő nyilvántartásában, azaz nincs engedélye a tevékenységre, akkor adott a probléma. Az igazi gond az, ha ezzel a ténnyel akkor szembesül maga a gazdálkodó is, amikor csengetnek nála a pénzügyőrök, ugyanis az ilyen jellegű jövedéki ellenőrzést nem jelentik be előre.

A jövedéki adó és termékdíjfizetési kötelezettség már a legkisebb mennyiségekre is érvényes. A gazdálkodó által használt, vagy mindennapi tevékenysége során kis mennyiségben használt, külföldről behozott olajszármazék jövedéki termék, hasonlóan ahhoz a kemikáliához, amivel eszközöket, helyiségeket tisztítanak, fertőtlenítenek. Ugyanez a helyzet a termékdíj-kötelezettséggel is - a lebontott csomagolás vagy hulladék elszállítása, és annak az  EKAER-bejelentése által szolgáltatott adatok alapot képezhetnek egy termékdíj-ellenőrzésre.

Még egy nehézfegyver hatása is elkerülhető, ha nem a hatósági ellenőrzés kapcsán döbben rá valaki, hogy milyen kötelezettségei vannak. Bírságok, pótlékok, esetleg a megbízható státusz elvesztése, mind-mind megelőzhető.

A köztartozásokra vonatkozó jogalkotás és jogalkalmazási gyakorlat abba az irányba halad, hogy amennyiben a gazdálkodó maga tárja fel az elkövetett hibáját, akkor azt szankciók nélkül tudja korrigálni. Ez egy támogatandó irány, de semmit nem ér, ha a gazdálkodók nem érzik annak szükségességét, hogy időszakonként megelőzve a hatóságot, saját tevékenységüket áttekintsék a kockázatok szempontjából.”