Ha a szolgáltatás vállalkozás révén vagy egyéni vállalkozó által történik, a megrendelőnek a munkadíj megfizetésén kívül adózással összefüggő feladata valóban nincs. Olyan esetben azonban, amikor a munkát végző magánszemély nem egyéni vállalkozó, és nem valamely cég nevében dolgozik, csaknem mindig van a megrendelőnek is teendője - hívta fel a figyelmet szakértői cikkében együttműködő partnerünk, az Adó Online.
A magánszemélyek között jelentkező, munkavégzésből származó jövedelemszerzéssel járó esetek egy része az úgynevezett „háztartási munka” fogalomkörébe sorolható. Ide tartozik a kizárólag természetes személy és háztartásában vele együtt élő személyek, továbbá közeli hozzátartozói mindennapi életéhez szükséges feltételek biztosítását szolgáló lakás-takarítás, főzés, mosás, vasalás, gyermek-felügyelet, házi-tanítás, otthoni gondozás és ápolás, házvezetés, kertgondozás. Az ilyen tevékenységből származó jövedelem adórendszeren kívüli keresetnek.
Az adórendszeren kívüli keresettel járó foglalkoztatás szabályai szerint a háztartási munka kertében foglalkoztató magánszemélynek bejelentési és havi ezer forint regisztrációs díj-fizetési kötelezettsége van, ezen kívül azonban sem neki, sem az alkalmazottnak nem keletkezik adó/járulék-kötelezettsége.
Fontos azonban, hogy nem tekinthető háztartási munkának az említett munkák elvégeztetése, ha az azt elvégző személy ilyen tevékenységet folytató egyéni vállalkozó vagy egyéni cég, illetve ilyen tevékenységet folytató társas vállalkozás tagja, munkavállalója akkor, ha a tevékenységet e minőségével összefüggésben végzi. Illetve, ha a háztartási alkalmazott által nyújtott szolgáltatás ellenértékeként a természetes személy – akár közvetve – mástól juttatásban részesül, ha a munka a természetes személy foglalkoztató, vagy a háztartásában vele együtt élő személyek, illetve közeli hozzátartozóik üzletszerű tevékenységével összefüggő célt szolgál.
Közterhet csak a foglalkoztató magánszemélynek kell fizetnie – a munkavállalónak fizetett munkadíj összegétől függetlenül – napi 500 forintot mezőgazdasági idénymunka és turisztikai idénymunka esetében, napi 1000 forintot egyéb alkalmi munka esetében, kivéve, ha az egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatott személy igazolja, hogy nemzetközi egyezmény alapján más államban biztosított. Az előbbi összeg megfizetésével a munkáltatót nem terheli szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás, egészségügyi hozzájárulás és rehabilitációs hozzájárulás, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvényben a munkáltatóra előírt adóelőleg-levonási kötelezettség, és a munkavállalónak sem kell járulékokat és személyi jövedelemadó előleget fizetnie. A munkavállaló magánszemélynek az egyszerűsített foglalkoztatásból származó keresetének az adóévben csak az e foglalkoztatás naptári napjainak száma és az adóév első napján hatályos minimálbér napibérként meghatározott összege szorzatát meghaladó részét kell bevallania, és csak e rész után kell a személyi jövedelemadót megfizetnie.
A cikk teljes terjedelemben itt olvasható!