A magyar munkajogi szabályok nem véletlenül tekintik kiindulási pontnak az együttműködési kötelezettség, a méltányos mérlegelés elveit. Mert a szabadságot ennek megfelelően kell megszervezni, időben, előre, a kölcsönös érdekekre tekintettel. A munkavállalónak joga van a pihenéshez, helyettesítéséről gondoskodni kell, nem lehet napi szinten telefonokkal, kérésekkel zaklatni, hiszen a főszabály szerint mentesül munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. A munkáltatónak ugyanakkor joga van arra, hogy a működés zavartalansága érdekében megkeresse a fontos információkkal bíró kollégát, tudjon annak tartózkodási helyéről, elérhetőségéről. (A munkahelyi konfliktusok egyébként a legtöbb esetben éppen a nyári szabadságok miatt robbannak ki.)
Leálló gyártósor, váratlan új megrendelés
A visszahívásra, netán a még meg nem kezdett szabadság módosítására kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működést közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén van mód. A bírói gyakorlat ilyennek tekinti, ha például egy üzemben maga a gyártási folyamat kerül veszélybe, és elengedhetetlen az éppen szabadságon lévő szakértelme.
Vagy: előre nem látható módon befutott egy nagyobb megrendelés, amelyet határidőn belül teljesíteni kell, és ehhez is szükséges a szabadságon lévő szaktudása. A bírói gyakorlat az ilyen esetekben is elfogadja a kivételesen fontos gazdasági érdeket. Viszont nem beszélhetünk ilyenről, ha a munkáltató átcsoportosítással, alkalmi munkavállalók bevonásával megoldhatta volna az előállt helyzetet. Nem tekinthető kivételesen fontos gazdasági érdeknek úgy általánosságban a nyereség, a profit elérése, hiszen ez minden cég alapvető, folyamatos célja.
Ki állja a költségeket?
A Munka törvénykönyve egyértelmű: a munkáltató, hiszen a felmerülő költségeket, károkat ki kell fizetni. Ha például a munkavállaló Thaiföldön nyaralt, a visszaúttal kapcsolatos összes költségét meg kell téríteni (szálloda, repülőjegy stb.). Sőt, ha a munkavállaló netán házastárssal, gyerekekkel együtt nyaralt Thaiföldön, és azt mondja, nem akarja őket egyedül hagyni egy másik kontinensen, akkor a házastárs és a gyerekek hazautazási költségeit is fedezni kell.
Érvényesek a munkáltatót terhelő kártérítési szabályok akkor is, ha például a nyaralás ugyan még nem kezdődött el, ám az utazással, szállással kapcsolatos, előre befizetett díjak már nem kaphatóak vissza, mert azt a különféle utazási szolgáltatók szabályzatai kizárják.
Mi a teendő akkor, ha időben nem is olyan egyszerű visszajutni Magyarországra? Például, az említett thaiföldi nyaralást alapul véve akár 20-24 óra is szükséges a visszatéréshez, mert a váratlan visszaúton ilyen rosszul jönnek ki a repülőtéri csatlakozások. A munkajogi szabályok szerint ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre utazással és a visszautazással töltött idő nem számít be a szabadságba. Értelemszerűen a tényleges munkavégzés ideje sem számít bele a szabadságba, és ráadásul a kérdéses időszakra a munkavállalót a teljes munkabére illeti meg. (Lényegében a munkavégzéssel töltött szabadságnap helyett minden esetben másikat kell biztosítania.)
Arányosság, méltányosság
A hazai jog ismeri azt az előírást is, hogy a szabadság megszakítása nem okozhat a munkavállalónak nagyobb sérelmet, mint amekkorát a munkáltató szenvedne el a visszahívás mellőzése okán. A méltányos mérlegelés körébe tartozik az is, hogy például két, egyaránt szabadságát töltő kolléga közül – a fenti esetnél maradva – nem a Thaiföldön nyaralót, hanem a szabadságát Magyarországon töltőt hívják vissza a kivételesen fontos gazdasági érdekre vagy a működést közvetlenül és súlyosan érintő okra hivatkozva.
Szerző:
Drávucz Péter