A légi jármű közbenső leszállás alkalmával történő váltása nem változtat azon, hogy a két vagy több légi járatot magában foglaló egységes foglalást egyetlen, közvetlenül csatlakozó járatnak kell tekinteni – áll az Európai bíróság közleményében.
Az ügy előzménye egy német utas kálváriája. Claudia Wegener egy Berlinből (Németország) Agadirba (Marokkó) tartó repülőutat foglalt egy casablancai (Marokkó) közbenső leszállással és légijármű-váltással a Royal Air Maroc légitársaságnál. Amikor Casablancában az Agadirba tartó légi járműbe való beszállásra jelentkezett, a Royal Air Maroc légitársaság visszautasította a beszállását tájékoztatva arról, hogy az ülését átadták egy másik utasnak. C. Wegener végül a Royal Air Maroc légitársaságnak egy másik légi járművébe szállt be, és az eredetileg előírt menetrendhez képest négy órával később érkezett meg Agadirba. Ezért a késésért C. Wegener később kártalanítást kért. A Royal Air Maroc légitársaság azonban elutasította a követelését azzal az indokkal, hogy a légi utasok jogairól szóló uniós rendelet értelmében vett kártalanítási jog nem illeti meg.
Ez a rendelet nem alkalmazandó a kizárólag az Európai Unión kívüli repülőutakra. A casablancai és az agadiri repülőtér Marokkóban található, tehát a rendelet alkalmazhatósága attól függ, hogy az egységes foglalás tárgyát képező két repülőút (Berlin – Casablanca és Casablanca – Agadir) egyetlen (közvetlenül csatlakozó) járatnak minősül-e egy tagállamból (Németország) történő indulással, vagy külön kell-e őket vizsgálni, aminek következtében a Casablancából Agadirba tartó járat nem tartozik a rendelet hatálya alá.
Ennek keretében a Landgericht Berlin (berlini regionális bíróság, Németország), amelyhez C. Wegener fordult, a rendelet értelmezését kéri a Bíróságtól.
A Bíróság szerint a rendeletből és az ítélkezési gyakorlatból3 kitűnik, hogy – mint a jelen esetben is – amikor egy egységes foglalás két (vagy több) légi járatot foglal magában, azokat egyetlen szállításként kell figyelembe venni az utasokat megillető kártalanítási jog szempontjából. Tehát ezeket a járatokat egyetlen „közvetlenül csatlakozó járatnak” kell tekinteni.
A Bíróság rámutat továbbá arra, hogy a közvetlenül csatlakozó járatnál esetlegesen sorra kerülő légijármű-váltásnak nincs hatása erre a minősítésre. Ugyanis a rendelet egyetlen rendelkezése sem teszi függővé a közvetlenül csatlakozó járat minősítését attól a körülménytől, hogy ugyanazon légi járművel valósuljon meg az összes érintett repülőút.
Ennélfogva egy olyan szállítást, mint amilyen a jelen ügyben szerepel, egészében véve egyetlen közvetlenül csatlakozó járatnak kell tekinteni és annak – ennek következtében – a rendelet hatálya alá kell tartoznia.
