Buffett nagy könyvmoly. Elmondása szerint pályája elején nem volt ritka, hogy hatszáz vagy ezer oldalt olvasott el naponta. Nyilván gyorsolvasással, átfutva az anyagokat. A jelenleg 71,6 milliárd dolláros vagyonnal bíró mogul most sem győzi hangsúlyozni, hogy egy átlagos irodai munkanapjának nyolcvan százalékát az olvasás teszi ki. A befektető dolga információkat elemezni és szintetizálni. De nem mindegy, hogy ezekből milyen alapelvek mentén hoz döntéseket.
Buffett tizenkilenc éves volt, amikor 1949-ben kezébe került a legendás befektetési guru, Benjamin Graham (1894–1976) magyar nyelven is megjelent könyve, Az intelligens befektető (1949). Akkor azt gondolta, hogy ez a legjobb mű, amit a befektetésről írtak. S e nézetét máig fenntartja. Elmondása szerint e könyv elolvasása volt élete egyik legszerencsésebb mozzanata, mert a kötetből elsajátította azt az intellektuális alapot, amin elkezdhetett invesztálni.
Be is iratkozott a Columbia Egyetemre, hogy tanulhasson Grahamtől. Aztán három évig dolgozott a tőzsdeguru befektetési cégénél. Azt vallja, édesapja után ő volt a második legnagyobb hatású alakja életének.
Érzelmi fegyelem
A nyolcvanhat éves omahai orákulum a Graham által propagált értékeknek és princípiumoknak köszönheti, hogy a világ egyik leggazdagabb emberévé válhatott.
„Ahhoz, hogy sikeresen fektessen be az ember az élete során, nem szükséges rendkívül magas IQ, szokatlan üzleti meglátások vagy bennfentes információk – vallja Buffett. – Amire szükség van, az a biztos intellektuális alap a döntések meghozatalához és a képesség, hogy kizárjuk az érzelmeket, s azok ne kezdjék ki ezt az alapot.”
Atavisztikus ösztön, hogy ha baj van, az ember menekülőre fogja. Így van ezzel a befektető is, amikor mélyrepülésben van a tőzsde. Graham és Buffett szerint ekkor kell erőt venni magunkon. Ha jól megalapozott érvek mentén, gondos megfontolás után vettük meg bizonyos cégek részvényeit, a recesszió kellős közepén, a zuhanó árfolyamok láttán is hinnünk kell e vállalatok és a termékeik hosszú távú életképességében. Az intelligens befektető tehát kitart a szóban forgó értékpapírok mellett, hiába tűnik úgy, hogy azok elértéktelenedtek.
Buffett azonban egyvalamiben eltért mesterétől. Graham „mindenből vásárolt egy kicsit”, hogy diverzifikálja a kockázatokat. Buffett szeret kevesebb lóra tenni. Nagyobb téteket.
Buffett holdingja, a Berkshire Hathaway sikerének titka nem a pillanatnyi árfolyammozgásokon, az időnként nagy tőzsdei volatilitáson való profitálás, hanem a hosszú távon magas hozam. Buffett az elmúlt ötven évben 21,6 százalékos éves átlaghozamot produkált, míg az átlagbefektető az elmúlt harminc évben 2 százalékot; Graham állítólag évi 20 százalékos hozamot termelt klienseinek 1936 és 1956 között, míg a piac átlaga 12,2 százalék volt ebben az időszakban. Ez a magas hozam azért lehetséges, mert azok a cégek, amelyekbe Buffett bevásárolta magát, sok-sok éven át következetesen értéknövekedést produkáltak.
Hogyan tudja beazonosítani az ilyen jövőbeli eredményesség ígéretét hordozó vállalatokat? Hosszú távú versenyelőnyöket keres, amiket ő „széles várároknak” hív. Az erődszerű középkori várakat árok védte az ellenséges behatolóktól. Ugyanilyen védelemre van szüksége egy cégnek is, hogy meg tudja őrizni a nyereségességét és a pozícióját.
A gazdasági várárok több, mint puszta versenyelőny. Utóbbi az, ami a jelenben képes megvédeni a cég cash flow-ját a külső veszélyektől, lehetővé téve, hogy nagyobb marzsint generáljon, mint a konkurencia. A buffetti értelemben vett várárok viszont hosszú távú védelmet biztosít. Vagyis fenntartható előnyt. Ami roppant fontos, hiszen az üzleti életben több száz tényező van, ami rosszul alakulhat, és ronthatja egy cég teljesítményét.
Buffettet ráadásul az olyan cégek érdeklik, amelyek képesek folyamatosan tágítani a körülöttük lévő árkot, tehát erősíteni és/vagy gyarapítani versenyelőnyeiket. Ez nem feltétlenül jelenti a profit növekedését, de azt igen, hogy hosszú távú életképességük és nyereségességük védve van.
A várárok-filozófia olyannyira népszerűvé vált, hogy a chicagói befektetési ügynökség, a Morningstar kiválasztott 160 céget, amelyeknél ilyen védelmet tudott beazonosítani, és 2002-ben ezekre építve hozott létre egy alapot. A többek között a CBRE Group, az American Express, a Walt Disney Co., a Salesforce.com, az Amazon.com, a Berkshire Hathaway, a Visa, a Wells Fargo, a Monsanto, a Mastercard, a Jones Lang LaSalle, a Starbucks papírjaira épülő befektetés 2007 februárja és 2016 szeptembere között éves átlagban 10,79 százalékos hozamot produkált. A S&P500 6,89 százalékot – állítja a New York-i VanEck Securities prospektusa.
Tőke, adósság, profit
Ha nincs várárok a társaság körül, akkor a cégnek jelentős készpénzállománnyal kell rendelkeznie ahhoz, hogy Buffett számára érdekes befektetési célpont legyen. E szempont alapján a részvények túlnyomó része néhány percen belül kiesik a versenyből. A befektetési guru elvárása az is, hogy a forgalom és a nyereség növeléséhez szükséges tőkeigény ésszerű legyen, és jelentős profitpotenciált hordozzon a vállalat. A befektetett tőke megtérülése kulcsfontosságú mutató.
A vállalat nettó készpénzállományának legalább kétszer nagyobbnak kell lennie, mint a hosszú távú adósságállományának. Ez volt Graham egyik aranyszabálya is. A példakép másik alapfeltétele az volt, hogy az egy részvényre jutó eredmény (EPS) nem lehetett negatív öt évre visszamenőleg. Buffett egyébként nem méretfetisiszta. Nem vár óriási mértékű forgalombővülést.
Mindezekből is kiderül, hogy az értékalapú befektető hosszú távú játékos. Buffett is veszem–megtartom típusú befektető. „Kedvenc birtoklási időintervallumunk a mindörökké” – szokta mondani. Bár ez némi túlzás – a Berkshire Hathaway az 1992-es pozíciói kétharmadán már túladott –, de bő hat évtizedes pályafutása során Buffett viszonylag kevés részvénytranzakciót hajtott végre. Általában akkor ad el, ha azok az ismérvek, amiért egykor befektetett a cégbe, eltűnnek, vagy ha felvásárolták a vállalatot, és az új stratégia nem egyezik Buffett elveivel. Akkor is a befektetésen elérhető hozam realizálása mellett dönt, ha úgy látja, a cég piaci kapitalizációja megegyezik a vállalat belső értékével.
Cigarettacsikk-befektetés
A befektetők többsége általában akkor vásárolja meg egy vállalat részvényeit, amikor az a márka menő, felkapott. Vagyis a részvényei drágák. Sőt könnyen lehet, hogy túlértékeltek. A grahami iskola tagjai nem vesznek meg egy részvényt, ha az túlértékelt, még akkor sem, ha gyaníthatóan tovább fog nőni az árfolyama. Mert idővel az árfolyam-korrekció törvényszerű.
Buffett a mélypontokon vásárol. „Félj, amikor mások kapzsik, és légy kapzsi, amikor mások félnek” – vallja. A piac meg nem becsült gyöngyszemeit vette meg. Az éppen nem jól teljesítő, sőt egyenesen veszteségesen működő vállalkozásokba is mert fektetni, ha úgy látta, azokban van perspektíva. Ő maga cigarettacsikk-befektetésnek hívja a módszert: bajba jutott cégek részvényeit veszi meg, amelyeket mások már eldobtak, de „én felkaptam őket, mint a csikket a földről, amiben még van egy slukk”.
Az idő általában Grahamet és Buffettet igazolta, igaz, Buffettnek mint nagy részvénypakettekkel bíró befektetőnek lehetősége volt rá, hogy a cégek menedzsmentjére nyomást gyakoroljon, új stratégiákat és nagy horderejű változtatásokat javasoljon. Egyes cégeknek szigorú költségcsökkentéseket és elbocsátásokat írt fel kötelező receptként. A befektetési szakember amúgy minden vásárlási döntése előtt alaposan elemzi a cég felsővezetésének összetételét és döntéseiket. Szerinte a megbízható menedzsergárda fontosabb, mint egy népszerű vezérigazgató, aki egyedül nem képes hosszú távon garantálni a vállalat jó teljesítőképességét. Buffett szerint a rátermett felsővezetés milliókat ad hozzá egy cég értékéhez.
Buffett nem szeret technológiai és biotech-részvényeket vásárolni, mert nem érti a techbizniszt, nem tudja megjósolni, melyik startup új technológiája jut végül érvényre és üti ki a másikat. „A legrosszabb vállalkozás az, ami gyorsan növekszik, ehhez jelentős tőkeráfordítást igényel, és kevés vagy semmilyen nyereséget nem produkál.” Ennek ellenére a Berkshire régóta részvényese az IBM-nek, Buffett pedig januárban növelte részesedését az Apple-ben.
Kriston László
