Nem könnyű kiszámítani a cégértéket - Kép: Pixabay

Ha egy cégvezető úgy dönt, hogy nem örökíti tovább cégét, hanem inkább értékesíti, vagy éppen ellenkezőleg: ha bővítene, és ehhez keres befektetőt, akkor a legfontosabb, hogy tisztában legyen a vállalatának értékével. Ennek kiszámítása azonban nem egyszerű feladat és nem is minden módszer alkalmazható minden esetben. Ezért fontos alaposan végiggondolni, milyen koncepció alapján, milyen adatokból, milyen módszerrel számítjuk ki a cégünk értékét. Az értékszámítási koncepciókat és módszereket a Széchenyi Tőkebefektetési Alap blogja gyűjtötte egybe, amelyből a legfontosabbakat válogattuk ki.

A vagyonérték koncepciója

Ezzel a módszerrel a vállalat értéke egy bizonyos időpontban meglévő vagyon (eszközök, illetve források) értéke alapján kerül meghatározásra. A vagyonérték módszerének számos előnye van. Lehetőséget ad a cégvagyon időbeli változásának ellenőrzésére, nyomon követésére, az eszközök és források ismerete naprakész információt ad a vállalat műszaki-technikai színvonaláról. Emellett a hitelintézetek számára egyértelművé teszi, hogy egy esetlegesen nem fizető vállalatnak mekkora értékű vagyon áll rendelkezésére biztosítékként.

Egyik legkézenfekvőbb módszer a könyv szerinti érték meghatározása, amely szerint a vállalat értéke egyenlő a saját tőke könyv szerinti értékével. Bár egyszerűen, külön adatgyűjtés vagy becslés nélkül kiszámolható, a könyv szubjektív elemeinek (pl. bekerülési érték, amortizáció kiszámítása) köszönhetően az eszközök értéke esetenként eltérhet a valós piaci értéktől. Ezt hivatott kiküszöbölni a korrigált könyv szerinti értékelés, amely a tiszta könyv szerinti érték helyett az értékelés időpontjára vonatkozó piaci értéket veszi figyelembe.

Speciális esetben kerül előtérbe a vállalat likvidációs értékelése: a fizetésképtelenné vált vállalkozás felszámolásakor. (Ez sajnos a kelleténél gyakrabban előfordul.) Ebben az esetben a cég vagyontárgyait – gyakran egy alsó határáron – részegységenként értékesítik, így az értékelés nem csupán az egész vállalatra vetítve értelmezhető. Ebben a tekintetben ugyanezt lehet elmondani az újraelőállítási költség alapú értékelésről, amely szerint a vállalkozás értéke megegyezik egy másik, ugyanolyan adottságokkal rendelkező másik vállalat létrehozásához szükséges befektetési értékkel. A vállalat értéke tehát egyenlő a vállalat reprodukciójához szükséges beruházás értékével.

A vagyonérték koncepciója több esetben is (pl. hitelbiztosíték értékelése) tökéletesen alkalmas vállalatértékelésre, azonban a legnagyobb hátránya, hogy kizárólag az értékelés pillanatában kimutatható vagyonelemek értékére összpontosít, és figyelmen kívül hagyja a cég jövedelemtermelő képességét, a cégfejlődést és a külső hatások eredményeként bekövetkező értékváltozást is.

Osztalék- illetve piaci alapú értékelés

A kategória legelterjedtebb módszere a diszkontált osztalék-modell (DDM), amely a vállalat értékét a részvényesek jövőben elérhető osztalékának jelenértékeként határozza meg. A modell a befektető által egy évig birtokolt részvény értékét veszi alapul. Mivel az osztalék a cég egy évi profitjától függ, hosszú távú becslésekkel nem lehet azt meghatározni. A modell ezáltal azon a feltételezésen alapszik, hogy az osztalék összegét egy évre előre meg lehet becsülni, amely ezután egyenletes mértékben növekszik. A modell emellett azt is feltételezi, hogy a vállalat a jövőbeli növekedés érdekében nem forgatja vissza a profitot. Ha viszont egy bizonyos visszaforgatási összeggel számolunk, a modell alábecsüli a vállalat értékét.

A tulajdonosi érték koncepciója

A kategória legelterjedtebb  módszere a diszkontált cash-flow (DCF) alapú vállalatértékelés. A módszer a vállalatérték becslésekor a tőkebefektetők által elvárt megtérülés mértékét a jövőben termelődő, szabadon felhasználható pénzvagyon tükrében vizsgálja. Legnagyobb előnye, hogy a korábbi módszerektől eltérően a pénz időértékét is figyelembe veszi, tehát a vállalkozás értéke a jövőbeli várható pénzáramlásoktól, illetve ezek kockázatától is függ, ugyanis múltbéli adatokra épül és meghatározott növekedési ütemmel számol. Egy jelentős hátránya van, hogy a hozamokat csak valószínűsíteni tudja, amelyek alul- vagy felülteljesíthetnek a becsült értékhez képest.

Hogy bánjunk a befektetővel ha végre találkoztunk vele? Adunk 6 tanácsot, amit érdemes megfogadni!

A DCF egyes modelljei abban különböznek, hogy a nevében is szereplő cash-flow (pénzáramlások) mire vonatkozik. Ez alapján megkülönböztetjük a Free Cash Flow (FCF) alapú modellt, amelynél a hitelezők kielégítésére felhasználható pénzösszegeket is figyelembe kell venni, az Equity Cash Flow (ECF) alapú modellt, amelyben a kamat és az adó levonása utáni eredményt kell alapul venni, illetve a Capital Cash Flow (CCF) alapú modellt, amely annyiban különbözik az előzőtől, hogy az idegen tőke kamatának adómegtakarítási hatásával is számolni kell.

További módszereket itt találhat!