A kutatásban összesen 392 hazai és 47 expat vezető vett részt. A válaszadók 48,8%-a első számú vezető, 42.8%-a középvezető, a többi cégtulajdonos vagy felső vezető.  A résztvevők 55%-a magyar, 29% külföldi tulajdonú cégnél dolgozik, míg 9% állami vagy önkormányzati szervezetnél vagy ezek tulajdonában álló vállalatnál.  A válaszadók 58%-a férfi, 42%-a nő. A résztvevők 5%-a újonnan létrehozott szervezetben dolgozik.

A kitöltők 25%-a 100 mFt alatti, 21%-a 100mFt és 1mrdFt közötti árbevételű szervezetet képvisel. 23%-uk 1-20mrd Ft közötti, míg 9%-uk 20 mrd Ft árbevételt eredményező szervezet vezetője.

A magyar tulajdonú cégeknél a felső vezetők (65%) vettek részt inkább a felmérésben, míg a külföldi tulajdonúaknál inkább a középvezetők (75%). A felső vezetők kétharmada férfi, egyharmada nő.  A középvezetők közül leginkább a HR területért, az értékesítését, valamint a pénzügyi területért felelős vezetők vettek részt a kutatásban.

Íme, néhány főbb alapkonklúzió a feldolgozás alatt álló adatok alapján (a diagramokban látható számok százalékot fejeznek ki):

• Az alapvetően számos külső és belső konfliktussal szembenézni kénytelen vezetők nagy része (kétharmada) úgy érzi, hogy fel is tudja vállalni azokat, habitusát inkább a konfliktusvállalás jellemzi.
• Annak ellenére, hogy az ügyfelekért, vevőkért vívott harc egyfajta folyamatos versenyt jelent, amelyben mintegy evolúciós fejlődés eredményeként a gyengébb versenyző elbukik, a válaszadó vezetők inkább együttműködő típusúnak érzik magukat.
• A válaszadók majdnem háromnegyede azt „vallotta", hogy az érzelmek kevésbé befolyásolják döntéseit, sokkal inkább a tények, hiszen azokra alapozva racionálisan döntenek.
• Az alapvetően pesszimista magyarságról kialakult képpel ellentétben a válaszadó vezetők határozottan optimistának tartják magukat. 83%-uk optimistán tekint a jövőbe.
  
• A vállalatok nagyságával arányosan nő a delegálási hajlandóság. A válaszadó vezetők mintegy 56%-a szívesebben delegálja a döntéseket, mintsem maga hozza meg azokat.
• Ugyanakkor a recesszió hatására azon válaszadók nagy részénél, akiknél a recesszió ellenére fent maradt a szervezet, s ugyanott dolgoznak, centralizáltabb lett a döntéshozatal. A központosítottabb döntéshozatalt különösen a külföldi tulajdonú és az állami/önkormányzati területen működő szervezeteknél dolgozók, valamint a középvezetők érzik.
• A női vezetők, valamint a 20 mrdFt feletti árbevétellel rendelkező cégek vezetői az átlagnál is demokratikusabb vezetési stílusúnak vallják magukat.
• A külföldi tulajdonú cégeknél és a 20mrdFt feletti árbevétellel rendelkezőknél dolgozó vezetők, illetve a középvezetők a tulajdonosi elvárásnak történő megfelelést helyezték az első helyre.
• Hangsúlyeltolódások vannak az első számú vezetőknél, a férfiaknál, illetve az állami/önkormányzati vagy tulajdonukban álló szervezeteknél, ahol a siker került első helyre. Az első számú vezetőknek lényegesen fontosabb a társadalmi ismertség/elismertség, mint a középvezetőknek. Kiemelkedően magas a 100mFt és 1mdFt árbevételű cégek vezetőinél a siker, mint inspirációs tényező.
• A létszámleépítéstől az átlagnál is jobban tartanak a külföldi tulajdonú cégek, valamint az állami/önkormányzati szervezetek vezetői.
• A középvezetők érzik legkevésbé zavarónak a jogszabályi változások okozta nehézségeket, így az állami/önkormányzati szervezeteknél dolgozók leginkább.
• A korrupció üzleti életre gyakorolt hatását az átlagnál 15%-kal magasabb mértékben tartják valós veszélynek a 100 mFt alatti árbevételű cégek vezetőit.
• A külföldi tulajdonú cégek vezetői az átlagnál jobban tartanak attól, hogy a közbeszerzéseknél a korrumpáló nyer, míg a magyarok kevésbé tartják ezt valós veszélynek.
• A legnagyobb árbevételű cégek képviselői jóval kisebb arányban gondolják azt, hogy az állami megrendelések továbbra is csak bizonyos bennfentes körökhöz kerülnek.
• A politikának az üzletre gyakorolt hatását legkevésbé az állami/önkormányzati szektorban dolgozók érzékelik (40%) ugyanakkor kiemelkedően tartanak tőle a mikrovállalkozások vezetői (71,43%)
• Megdöbbentő a nyomtatott média, a televízió és a rádió - mint a döntéshozatalt megalapozó információforrás - visszaszorulása a vezetők életében. Ugyanakkor rendkívül figyelemreméltó az első helyen szereplő tárgyalópartnerek szerepe. Meglepő, hogy a tőlük származó információforrások feltétel nélküli el- és befogadása óriási veszélyeket rejthet magában.
• A jogászokra/ügyvédekre, illetve a különféle tanácsadókra, coachokra való támaszkodás mértéke összességében figyelemre méltó.
• A konferencia- és rendezvénypiac túltelítettsége ellenére úgy tűnik, hogy a válaszadók ettől függetlenül jelentős mértékben támaszkodnak ezekre az információszerzési forrásokra.
• Az online média jelenléte a döntéshozók életében egyre nagyobb teret kap.
• A középvezetők sokkal inkább használják a különböző csatornák kombinálását, mint a felső vezetők (20% különbség közöttük). A magyar magánkézben lévő és a külföldi tulajdonú, valamint az állami/önkormányzati szervezetek közötti is markáns eltérés fedezhető fel (59,78%; 87,5%; 86,67%).
• Az állami/önkormányzati érdekeltségű szervezeteknél dolgozó vezetők esetében az átlagnál 2,5-szer magasabb a hivatalos csatornák használata (60%).
• Az állami/önkormányzati vezetők sokkal inkább magukra vannak maradva problémáikkal (46,67%). Az első számú, illetve a magyar tulajdonú szervezeteknél dolgozó vezetők inkább segítségül hívják házastársat, partnerüket problémáik megoldásához. A férfi vezetők nagyobb mértékben hívei a közös problémamegoldásnak, illetve ők inkább kikérik a munkatársaik véleményét.
• A válaszadók részére kínált 20-as skálán nem akadt olyan elem, amely valakinek ne okozna gondot, problémát. Akadnak közöttük olyanok is, akik önmagában a döntéshozatallal küzdenek.
• A felmérésben részt vevő vezetők között némileg nagyobb arányban vannak azok, akiknek döntéseit inkább befolyásolja az, hogy mennyire érdekeltek abban, illetve a döntés hatásában, eredményében.
• Úgy tűnik az adatok alapján, hogy a vezetők nem véletlenül vezetők. Szerencsére igen jelentős többségben vannak azok, akiknek döntései bejönnek, kevésbé hoznak rosszakat (bár érdemes lenne erről megkérdezni üzletfeleiket, versenytársaikat, alkalmazottaikat is).
• Markáns különbségek vannak a magyar és a külföldi cégeknél dolgozó vezetők költséggazdálkodását tekintve, előbbiek sokkal inkább gyengének érzik e téren magukat.
• Az állami szervezeteknél dolgozók kevésbé „bírják a kiképzést", nagy az igény a stresszkezelés megtanítására. A férfi vezetők kétszer nagyobb mértékbe keresnek segítséget a pozitívabb gondolkodásban. Nekik van nagyobb problémájuk a csapatépítés, a munkatársak együttműködésének fejlesztése terén is.
• A delegálás és a számonkérés szintén a férfiaknak jelent nagyobb problémát, akárcsak a munkatársaik fejlesztése. A nők egy hajszálnyival jobban bírják a stresszt, ugyanakkor az időgazdálkodás számukra inkább jelent problémát, mint a férfiaknak. A női vezetők közül kevesebben küzdenek a konfliktuskezelés terén gyengeségekkel - legalábbis saját bevallásuk szerint.
• A kutatásban részt vevő vezetők 52,41%-a vagy tudatosan nem használja a közösségi médiát vagy nem is tudja, mi az (0,60%). A használók között elhanyagolható mértékű különbség van a nemüket tekintve. A nagyobb árbevétellel rendelkező cégeknél jelentősen nagyobb az aránya (73%) azoknak a vezetőknek, akik tudatosan nem használják a közösségi médiát. A nem magyar Facebook előretörése és az iwiw háttérbe szorulása a vezetőknél is megfigyelhető. Azok, akik használják, sorrendben az emberi kapcsolatok kialakítására, a tárgyalópartnerek/üzleti partnerek leellenőrzésére, a személyes márkaépítésre, jelenlegi és leendő alkalmazottaik „lecsekkolására", illetve véleményük megosztására veszik igénybe.