A nagy kérdés, amit szavak nélkül is sokan feltesznek maguknak: hogyan legyen hatékonyabbak, hogyan adhatnának le nagyobb teljesítményt ugyanannyi munkával? Az igazság az, hogy ha néha megállunk gondolkodni egy kicsit, sokkal okosabban dolgozunk. Való igaz, hogy az idő pénz, azonban néha annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy a végére járjunk a feladatoknak, hogy nem fektetünk elegendő időt a minőségi eredménybe. Adunk öt tanácsot, hogyan lassítson, gondolkodjon és adjon több értéket a munkájához.
- Tanuljon a hibáiból. Hányszor kell egy projektnek kátyúba kerülnie, hányszor kell megismétlődnie ugyanannak a hibának, mielőtt a cég veszi a fáradtságot és réveszi magát a változtatásra? A Wal-Mart például 10 évig próbálkozott Németországban, mielőtt végleg feladták. Hol rontották el? Megpróbálták az amerikai stílusú cégvezetést és üzletvezetési gyakorlatot ráerőltetni egy olyan piacra, ahol senki nem kért belőle. Ha idejében felismerik a problémát és változtatnak az ügymeneten, talán máshogy alakul a történet. De nem tették. Ha a dolgok rossz irányba haladnak, álljon meg és gondolkodjon el, mi lehet a baj. Mindannyian vétünk hibákat - ez az emberi fejlődés része. A hibák tapasztalatot jelentenek, ezt azonban fel kell ismerni és fel kell dolgozni ahhoz, hogy a következő alkalommal ne lépjen ugyanabba a gödörbe.
- Tanuljon a sikereiből. Ne csak a hibákat, a sikereket is elemezze ki utólag! Túl sok kezdő vállalat koncentrál a robbanásszerű növekedésre, a nagyravágyás és piacszerzés fárasztó tevékenységei mellett pedig elfeledkeznek arról, hogy arra koncentráljanak, amiben tényleg jók. Az üzletben mindig előre kell haladni. Ha azonban épp felért egy csúcsra, álljon meg egy pillanatra, elemezze ki a sikerhez vezető utat, a siker okait és ezekre koncentráljon, amikor továbbindul.
- Hallgasson a munkatársaira. Hány esetben fordul elő egy cégben - akár kimondatlanul - a következő helyzet: valaki felismer valamit, ami nem hatékony/rossz hatással van a cégkultúrára vagy az eredményekre, de úgy érzi, nem tehet semmit/nincs ideje megváltoztatni a dolgokat/úgyis mindenki megszokta már így ezt a helyzetet. Ezért aztán minden megy tovább a saját medrében, noha nyilvánvalóan kilóg a lóláb. A nagyvállalatok súlyos dollármilliókat költenek évente elemzésekre, amelyek a cégkultúra fejlesztését hivatottak elősegíteni. De nem lenne egyszerűbb, ha a fejlődés folyamatos lenne? Vegye rá a kollégáit, hogy ha látnak valami anomáliát, jegyezzék fel, osszák meg a kollégáikkal feletteseikkel. Igyekezzenek meghatározni, miért zavaró ez a tényező, meg kell-e és ha igen, hogyan kell megváltoztatni? Természetesen minél nagyobb a vállalat, annál nehezebb ezeket a változtatásokat integrálni, de ez még nem szabad, hogy elijesszen bárkit is attól, hogy megpróbálja hatékonyabbá tenni a munkakörnyezetét.
- Kell egy kis áramszünet. Ahogy azt Hofi Géza is megénekelte már 1975-ben. Nagy a kísértés, hogy az ember egyre jobb legyen a munkahelyén, nagy a belső és külső nyomás egyaránt. Egyre több embernél mosódnak össze a munka és a magánélet határai, márpedig a túlzott munkamánia egy idő után felőrli az embert, ami a hatékonyságát is visszaveti. A munkamániások hajlamosak nem étkezni, pihenni, aludni rendszeresen, elhanyagolják a családot, a testüket. Ezt a tempót azonban nem lehet sokáig, pláne egy életen keresztül, egyszerűen nem lehet végigsprintelni negyven-ötven évet. (Persze mi is tudjuk, hogy egy vezetőnek rengeteg feladata van. Mutatunk néhány bevált praktikát túlterheltség ellen.)
Azok számára, akik bekerültek a mókuskerékbe, nehéz lehet a kiszállás, éppen ezért kezdje kicsiben. Tartson minden nap teljes értékű ebédszünetet. Igyekezzen minden napi feladatot befejezni és utána hazamenni, otthon már ne dolgozzon. Feküdjön ágyba időben akkor is, ha eddig éjszaka is fennmaradt kicsit dolgozni, mert a csendben és nyugalomban jobban ment a munka. Ahogy számos más területen, itt sincsenek mindenki számára egyaránt hasznos tanácsok. Próbálja kialakítani úgy a menetrendjét, hogy tudja tartani a lépést a feladatokkal és az életével egyaránt. Pihenjen meg néha és nézze át a folyamatokat, hogy mind a munkájához, mind az életéhez képes legyen valós értéket adni élete során.
