Tévhit, hogy fizetés nélküli szabadságra csak akkor küldhetjük alkalmazottunkat, ha már kimerítette az éves rendes szabadságát. Ettől függetlenül bármikor megegyezhetünk abban, hogy a dolgozónk fizetés nélküli szabadság miatt mentesül munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól és a „szüneteltetés” időtartama sem korlátozott, az csupán megállapodás kérdése.
Az év vége közeledtével foglalkozni kell a kiadatlan szabadságokkal is!
Fizetés nélküli szabadság az alábbi esetekben illeti meg alanyi jogon a munkavállalót:
- a gyermek gondozása céljából a gyermek harmadik életéve betöltéséig (klasszikusan a GYES jogosultság alatt), továbbá a gyermek tizedik életévének betöltéséig, amennyiben ezen időtartamra is fennáll a gyermekgondozási segélyre való jogosultság;
- a munkavállalót a hozzátartozója tartós ápolása céljából az ápolás időtartamára, de maximum 2 évre (az ápolás indokoltságáról orvosi igazolás szükséges);
- a tényleges önkéntes-tartalékos katonaiszolgálat-teljesítés időtartamára.
A munkavállalónak a fizetés nélküli szabadság igénybevételét - az önkéntes katonaiszolgálat-teljesítés kivételével - 15 nappal korábban kell bejelentenie, a megszüntetésre vonatkozó igényét 30 nappal korábban kell közölnie a munkáltatóval.
A munkavállaló az alanyi jogon járó fizetés nélküli szabadságot bármikor - a fenti időtartamok betartásával - megszüntetheti, a munkáltató azonban nem. Amennyiben a fizetés nélküli szabadság nem a munkavállaló nyilatkozata, hanem a törvény alapján szűnik meg, úgy a megszűnés bejelentésére vonatkozó előzetes határidőt nem kell alkalmazni.
A munkavállaló a fentiektől eltérő esetben is igényelhet a munkáltatótól fizetés nélküli szabadságot, azonban ebben az esetben a munkáltató mérlegelési jogkörében jogosult eldönteni, hogy azt engedélyezi-e, illetve ha igen, milyen feltételekkel.
Nem kényszeríthető
Miután a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli, hangsúlyozni kell, hogy a fizetés nélküli szabadságot a munkáltató egyoldalúan nem rendelheti el. A munkáltatónak tehát nem csak joga megkövetelni, hogy munkavállalója a szerződésében vállalt órák erejéig rendelkezésére álljon, de kötelessége is munkával ellátni a munkavállalót erre az időre. Ezért a fizetés nélküli szabadsághoz minden esetben szükséges az érintett munkavállaló egyéni beleegyezése.
Csak megfontoltan éri meg
A fizetés nélküli szabadság lejárta után a munkavállalót az eredeti munkaszerződése szerint kell tovább foglalkoztatni, a jogviszony tehát jogfolytonosan fennmarad. Mivel ez alatt az idő alatt a munkavállalónak járulékalapot képező jövedelme nincs, a munkavállalónak számolnia kell azzal, hogy erre az időre nem is minősül biztosítottnak és szolgálati időt sem szerez. Bármilyen alacsony jövedelem folyósításával azonban biztosítottá válik, ám ha nem kapja meg legalább a minimálbért, szolgálati időt csak a minimálbér és a havi jövedelme arányában fog szerezni.
A fizetés nélküli szabadság tnem számít munkában töltött időnek a szabadságra való jogosultság szempontjából sem. Az ezen időszakra eső időarányos szabadságra való jogát tehát elveszíti a munkavállaló. Emellett a végkielégítésre való jogosultság szempontjából sem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg.
