Ahhoz , hogy két üzleti partner között áfamentes legyen az értékesítés, feltétel, hogy a két fél egymástól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett, közösségi adószámmal rendelkező adóalany legyen. Nem feltétel azonban, hogy az adóalanyok a nyilvántartás tagállamában székhellyel is rendelkezzenek. Például két magyar székhelyű vállalkozás között is létrejöhet közösségi termékügylet, ha a vevő egy másik tagállambeli közösségi adószámmal rendelkezik, és az ügylet során ezt az adószámot adja meg. Az adómentesség feltétele azonban az is, hogy a termék feladása belföldről más tagállamba kerüljön, vagyis a termék az értékesítés következményeként – igazoltan – más tagállamba jusson el. Ha az eladó nem tudja hitelt érdemlő módon igazolni a másik tagállamba való elfuvarozás tényét, a NAV az ügylet adómentességét megtagadhatja, és az értékesítést adóköteles belföldi értékesítésnek minősítheti, ami az (általános áfakulcs szerint 27 százalék mértékű) adóhiány megállapításán felül további szankciókat (mulasztási bírság és késedelmi pótlék) von maga után.
A törvény nem határozza meg az elfogadható igazolások körét, de egy korábbi NAV-állásfoglalás szerint elsősorban a CMR fuvarokmány szolgálhat a kiszállítás hitelt érdemlő igazolásaként úgy, hogy ahhoz szükség van a vevőnek az átvételt igazoló nyilatkozatára is.
Ha fuvarokmány nincs – például, mert valamely fél a a saját gépjárművével szállítja az árut az egyik tagállamból a másikba, akkor egyéb dokumentumokra lesz szükség. Ilyen esetekben a közzétett tájékoztató a felektől eltérő személytől származó hivatalos és kereskedelmi okmányokat (például a célország raktára által kibocsátott raktári átvételi elismervény) részesíti előnyben.
A külföldi adójogban ezek a dokumentumok jóval részletesebben szabályozottak, mint itthon, de alább néhány példa, amely nálunk is jól alkalmazható.
- A számla második példánya
- Számviteli bizonylat, melyből a szállítás helye pontosan kiderül pl.: a NAV által is elfogadott szállítólevél
- Átvétel igazolása a vevő vagy a meghatalmazottja által (átvevő neve, címe, aláírása, dátum)
A termékek vevő általi elszállítása esetén nem elég a szóbeli vagy írásbeli, nyilatkozat formájában megfogalmazott ígéret arra, hogy egy másik tagállamba elszállítja az árut. Az áru elszállításakor kell a bizonylatot kiállítani, melyet a vevő a dátum, a neve, címe és az aláírása feltüntetésével hitelesít oly módon, hogy a dokumentumon szereplő aláírás az útlevelében, okmányaiban lévő aláírással összehasonlítható. Meghatalmazott esetén szintén ezek a szabályok irányadóak.
Hogyan vizsgálja az adómentességet a NAV?
Összefoglalva a fentieket: az áru határon való átlépését igazoló okiratokat az adóhivatal akkor fogadja az adómentes értékesítést alátámasztó bizonyítékként, ha azok tartalma megfelelő. Pontosabban minimum tartalmazzák az eladó és a vevő nevét, címét, adószámát, a termék fajtáját, mennyiségét, értékét, rendeltetési hely megjelölését, a bizonyított esemény megtörténtének időpontját, helyét és az okirat kiállításának keltét. De fontos, hogy az adóellenőrzés során az adóhivatal nem tár fel olyan tényt, körülményt, ami megdönti az okiratok tartalmának valódiságát.
Gyakori eset, hogy nem a vevő veszi át a másik tagállamban az árut, hanem például egy másik tagállambeli raktárban tárolják, amely raktárat, ha a vevő nem tudja bizonyítani, hogy bérelte, vagy megbízta bármilyen tevékenység végzésével, az adómentesség feltétele megkérdőjeleződik.
De előfordulhat, hogy a vevő közösségi adószáma érvénytelen vagy érvénytelenítették, vagy a legrosszabb esetben nem is volt neki. Az ilyen veszélyek jó részét a VIES rendszerrel lehet szűrni, de azt például nem, ha érvénytelenítették a helyi hatóságok a közösségi adószámot.
Mindenképpen ajánlott, hogy magában a megállapodásban rögzítsék a felek a fuvarozást és a határátlépést igazoló okmányok visszajuttatásának kötelezettségét, módját és határidejét, hogy a bizonylatok miatt meglévő felelősséget mindkét szerződő fél megfelelőképpen érezze, illetve akár az esetleges jogkövetkezmények behajtására is lehetőség legyen.