A fogyasztók és a védjegyrendszerhez csatlakozott szálláshely-szolgáltatók közös érdeke, hogy a védjegyet kizárólag a minősített szolgáltatók használják. A szálláshelyi adatbázisokban és a kereskedelmi kommunikációban sajnos előfordul, hogy olyan létesítmények is használnak minőségi kategóriára vonatkozó besorolást, amelyek erre nem lennének jogosultak, mivel nem kérték a védjegyrendszerben történő minősítésüket. A jogosulatlan védjegyhasználat büntetendő cselekmény, ezért azok a szálláshelyek, amelyek vállalkoznak a minősítésre, jogi védettséget is élveznek. (A korábbi minősítést július 31-ig lehetett használni.)
A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet értelmében megszűnt a szálláshelyek kötelező minősítése, ennek alapján a minősítés önkéntes tanúsító rendszerek útján történhet. A kormányrendelet 2012. június 30-ig adott lehetőséget a korábbi minősítési rendszer szerinti besorolási kategóriák alkalmazására, napjainkra ez a lehetőség már megszűnt, új lépett életbe.
A vendégszoba, vendégház esetében az új védjegy jelképe a korona, a falusi szálláshelyeknél pedig a napraforgó. A kempingek esetében a védjegy csillag vagy üdülőház-telep osztály, míg szállodák a Hotelstars elnevezésű védjegyrendszerbe tartoznak.
A korábbi önminősítésen alapuló szálláshely-kategóriák előírásai az új védjegyrendszer minőségi kritériumaival nem teljesen egyeznek meg, mivel a szakmai szervezetek – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – korszerűsítették az 1998-ban kialakított minősítési szempontokat. Ezért a szolgáltatóknak esetenként korszerűsítéseket kell végrehajtaniuk ahhoz, hogy megőrizhessék a védjegyrendszerben is a korábbi besorolási kategóriájukat. Ez azonban nélkülözhetetlen a szolgáltatások színvonalának javításához és a nemzetközi a versenyképesség javításához. Különösen a hazai szállodák esetében tapasztalható, hogy a 15 európai országban működő összehangolt minősítő rendszer követelményeit gyakran csak a szolgáltatási színvonal javításával, választékának bővítésével tudják teljesíteni.
Fontos elvárás, hogy a meghirdetett szolgáltatások álljanak rendelkezésre, a berendezések, felszerelések működőképesek legyenek, és az igénybevétel feltételeit (ingyenesen vagy díj ellenében) is egyértelműen határozzák meg.
A szálláshelyek üzemeltetői a szakmai szervezeteknél önkéntesen kezdeményezhetik létesítmény minősítését. Ennek első lépéseként a nyilvánosan hozzáférhető szempontok alapján saját maguk határozzák meg a besorolási kategóriát, amit a szakértők a helyszínen is ellenőriznek. A helyszíni tapasztalatokat összegző ajánlás alapján egy szakmai bírálóbizottság tesz javaslatot a védjegyhasználat engedélyezésére a védjegy jogosultjának. A magán, a falusi szálláshelyek, a kempingek és az üdülőház-telepek esetében a turizmusért felelős miniszter hagyja jóvá a védjegy használatát, a szállodáknál pedig a bírálóbizottság. A rendszerről itt olvashat bővebben.
A minisztérium szerint a védjegy alkalmas a szálláshelyek minőségének a szakmai elvárások szerinti értékelésére, a magas minőségű szolgáltatások pozitív megkülönböztetésére, és ezáltal elősegíti, hogy a fogyasztó megfelelő információk birtokában az elvárásainak megfelelő szolgáltatót válasszon.
A minőségi kategória meghatározása szakértők közreműködésével történik. A minősített szálláshelyek kötelesek együttműködni a szakmai ellenőrzés során (a 3–5 éves védjegyhasználati időtartam alatt egy alkalommal biztos sor kerül egy ellenőrzésre, de panasz esetén akár többször is).
