A szervezetek – legyenek magántulajdonú, állami cégek, vagy a non-profit szektor szereplői – egyre növekvő arányban dolgoznak olyan külső beszállítókkal, akik az üzletmenet szempontjából kritikus folyamatokat támogatnak. Ezek a kapcsolatok a pozitív üzleti hozadékok mellett többféle kockázatot is magukban rejtenek. A külső beszállítók esetleges politikai vagy gazdasági összefonódásai, továbbá az általuk elkövetett szándékos vagy véletlen hibák vagy épp alulteljesítések rombolják a megbízóik hitelét, működési problémákat okozhatnak, és nem utolsósorban indokolatlan mértékben csökkentik a vállalat profitabilitását.

A nagyvállalatok már a járvány előtt is számos üzletfolytonossági kockázatot rejtő feladatot bíztak külső cégekre. A bérszámfejtés, a vevőszolgálat számtalan esetben kiszervezetten valósul meg, ezáltal személyes és cégadatok kerülnek külsős partnerekhez. Az informatikai rendszerek karbantartását és fejlesztését szintén már zömmel egy harmadik fél biztosítja, melynek révén érzékeny és bizalmi helyzet alakul ki a megrendelő és beszállítója között. Az értékesítési mechanizmusba bevont disztribútorok és egyéb harmadik felek eddig is komoly visszaélési és nem-megfelelési kockázatot rejtettek magukban, hiszen gyakran olyan kedvezményeket is igénybe vettek, amelyekre amúgy nem lettek volna jogosultak.

A fizikai javak, készletek, épületek kezelésében, karbantartásában és őrzésében is egyre több a szerződött szolgáltató. A részben vagy egészben kiszervezett szolgáltatások és a vevőkkel kapcsolatos likviditási kockázatok együttesen növelik egy vállalat kitettségét és sérülékenységét. A járvány járulékos hatásai az értékesítési partnereknél leginkább az ellátási lánc zavaraiban mutatkoztak meg, illetve felerősödött az ügyfelek igénye a feltételek újratárgyalása iránt.

A járvány során megemelkedett kockázati tényezők közé tartozik az ügyfelek által rendelt termékek vagy szolgáltatások lemondása, ami magában hordozza annak kockázatát, hogy a különleges árképzéssel vagy más ösztönzőkkel értékesítendő termékeket ismeretlen vevőknek értékesítenek vagy nem jelentik a visszaküldött árut. További kihívást jelentenek a pénzáramlási zavarok, beszerzéssel kapcsolatos nehézségek, ami magával hozhatja a termékek brókerektől/ szürke piacról történő beszerzésének veszélyét. Számolni kell olyan további nehezítő tényezőkkel is, mint partnerek irányítása a célok elérésének érdekében és a verseny a harmadik felek piactereivel is, ami ugyancsak nem megfelelő termékek beszerzésével és eladásával járhat.

A fentieken túl egyre jobban felértékelődnek a harmadik felek tevékenységében rejlő környezeti, társadalmi vagy etikai, compliance kockázatok, amelyek menedzselése szintén egyre komolyabb feladat azon cégek számára, amelyek versenyképesek szeretnének lenni a nemzetközi környezetben.

A KPMG 14 országban 6 különböző iparágból érkező, 1100 felsővezető részvételével készített felmérése szerint a cégvezetők döntő többsége számára (77%) stratégiai prioritás a TPRM, hiszen a megítélésük erősen függ a harmadik felek teljesítményétől. Ugyanakkor az is világossá vált a felmérésből, hogy a cégek felénél nincs kapacitás arra, hogy saját munkatársakkal, belső erőforrásra támaszkodva lássák el az összes harmadik felekkel kapcsolatos kockázatok kezelését. Ezen a problémán segíthetne a digitalizáció, de csak a cégek negyede üzemeltet olyan rendszert, amely alkalmas harmadik felek hatékony monitorozására. Éppen ezért sokan (61%) vélik úgy, hogy a probléma megoldásának legjobb módja a technológiai fejlesztés, és a válaszadók 76 százaléka állította, hogy ehhez rendelkezésre is áll a szükséges forrás.